Muppeték karácsonyi éneke (1992) 74% 47★

Michael Caine tökéletesen megállta a helyét Scrooge-ként, de ennek a sok Muppetnek sehogy sem sikerült a dickensi történetbe illeszkedni. Akárhányszor Miss Röfi megszólalt, legszívesebben kifutottam volna a világból (mondjuk ez alapból így van). A narráció viszont aranyos volt és természetesen Rizzo-nak voltak a legjobb beszólásai (Mother always taught me: „Never eat singing food.”)
Egyszer fogyasztható mese, de csak saját felelősségre.

Rég néztem bármiféle Muppet filmet, és kellemesen meglepett, hogy mennyire szórakoztató ez az alkotás.
Gonzo, akarom mondani Charles Dickens és Rizzo patkány narrálásával követhetjük végig a történetet, előbbi a mesélő, utóbbi pedig a humoros figura.
A történetről nem szeretnék beszélni, mert szerintem már majdnem mindenki ismeri. A dalok jók, bár nem voltak szinkronizálva, szórakoztató és szinte az összes általam ismert Muppet karakter szerepel.

Ez is egy Karácsonyi Ének, de Muppet-karakterekkel (csak a Scrooge szerepében brillírozó Michael Caine látszik emberi valójában, és szerintem ez egy tök jó ötlet). A történet igazából stimmel, követi az eredetit, csak van benne jó pár, a franchise-ra jellemző elem és beszólás. Engem anno jó elszórakoztatott.

A klasszikus történet és a könnyedebb muppet világ nagyon jó ötvözése, az eredeti üzenet megtartásával. Michael Caine tökéletes valamint Gonzo és Rizzo párosa is hibátlan.

Nem szeretem a muppeteket, eleve a bábokat se, és legszívesebben minden bábelőadásról sírva rohantam volna ki óvodás koromban. Az egyik legszöveghűbb Karácsonyi Ének adaptáció, de az újítások abszolút nem jöttek be. Viszont a zenék, na azok fantasztikusak voltak, kedvencem a „Scrooge” volt.