Nagyon rég jöttem ki moziból olyan érzéssel, hogy fú mennyire jó volt már ez a film. Nos a Sing Street visszahozta ezt az érzést és van egy olyan sejtésem, hogy ezt idén már nem nagyon fogja semmi überelni. Eszméletlenül aranyos film remek zenékkel (azóta is napi szinten pörög a lejátszón), tehetséges ifjú színészekkel (a kis vörös srác hatalmas volt) és ami nem mellékes, remekül át tudta adni a ’80-as évek stílusát. A sztori persze lehetne sablon és valahol az is, mert a szokásos fiú meg akarja szerezni a lányt történet, de annyira bájosan meséli el, hogy teljesen elnézhető neki. Imádtam nézni, hogy a kis botladozó banda hova jut a film végére és a stílusváltásaikon is remekül lehetett szórakozni.
Tipikusan az a film, amit végig mosolyog az ember, annak ellenére, hogy a szülői szál miatt néha becsúszik egy-egy drámai pillanat, de ez bőven belefér, sőt kell is.