Las Vegasban a nemzetközi Elvis-hét alkalmából nyüzsögnek a Presley-imitátorok, akik abban reménykednek, hogy a Király nyomába léphetnek. Ám öten közülük a gitártokban nem hangszert visznek, hanem gépfegyvert. Michael és volt cellatársa, Murphy kirabolják a Riviéra Hotelt, romokat és… [tovább]
Milliókért a pokolba (2001) 25★
Képek 7
Szereposztás
Gyártó
Franchise Pictures
Epsilon Motion Pictures
3000 Miles Productions
Várólistára tette 19
Kiemelt értékelések
Megint egy Tarantino-utánérzés, igaz, most talán egy kicsit kevésbé bántó, kevésbé ergya, kevésbé arcátlan majmolás – ámbár attól még abszolút vállalhatatlan, műmájer és önelégült stílustanulmány-kísérlet. Amennyire látom, rá is ment az író-rendező-producer karrierje, de ez így is tűnik igazságosnak. Nem járja, hogy egy mások által kiérlelt stílus gyengébb és erőltetett változatával lovagoljuk meg a divathullámokat…
Pedig úgy tűnik, Lichtensteinnek sokan bedőltek, legfőképp talán Costner és Russell, akik közül előbbi járt rosszabbul: ott a kilencvenes években olyan masszív, és oly' ritkán nevetségességbe hajló szobrot sikerült kifaragnia magáról a hollywoodi nagyságok panteonjában, hogy az ember szabályosan meglepődik, mihez adta a nevét tizennehány évvel a JFK, a Farkasokkal táncoló, meg a Wyatt Earp után. Mintha ekkor és itt általa és a mozi által leképződne a kilencvenes években még nagyszerű Hollywood ezredforduló utáni lejtmenete, egyenes összefüggésben a CGI egyre gyakoribb és primitívebb használatával (nézzük csak meg ennek a filmben az intróját!) és a feltörekvő fiatal rendezők néhány egészen bámulatos kudarcával.
A Milliókért a pokolba alapvetően akár még jó is lehetne, ha nem egyetlen, láthatóan tapasztalatlan és bőven nem multitálentum kéz vezényelte volna le, illetve ha valakinek a gyártás során szemet szúrt volna, mennyire ízléstelen lett a végeredmény. Különös pikantéria, hogy Christian Slaternek ez már a harmadik teljesen szétbohóckodott ál-Tarantino alakítása, és természetesen itt is tökéletesen megelégszik annyival, hogy saját maga unásig ismert formáját tegye bele a nagy egészbe.
Az egyetlen fickó, akire nem lehet itt haragudni, az Russell. Neki mintha még ez is beleférne, illetve az Elvis-es múltja okán valamiféle poénnak is felfogható, amikor a modern rendezők ráerőltetik a Király hacukáit. De ugyanez Costner esetében például megdöbbentően kínos. Couteney Cox is érezhetően kísérletezik, karrier-frissítésre vágyik a Jóbarátok utáni életpályájának megmentése érdekében, és talán nem is kapirgál rosszfelé ezzel az egyedülálló white trash anyuka karakterrel, de rajta azért olyan sok nem múlott ebben a filmben…
Kódoltan nem jó, talán a Tarantino után szabadon jeligére forgatott filmek közül egy viszonylag jobban nézhető darab a Millikókért…, de még így sem tud kimászni a felejtős kategória bugyraiból.
Na ezt se nézem meg többször… nagyon szenvedtem. A nagy nevek ellenére szerintem ez egy elég gáz film lett. Nem is igazán tudok róla többet írni.
Mintha valami LSD-s Tarantino film lett volna, néha tiszta pillanatokkal.
A casting jó volt, de a kiskölök irtó erőltetetten játszott. Vagy csak szimplán béna volt a karaktere. Az ilyenektől falra mászom…
Costnernek viszont többször kéne pszichopata szerepet adni, lubickolt benne :-)