Mélytengeri szörnyeteg (1989) 62% 11★

Anno, amikor a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján egymást érték ezek a tenger mélyére leküldött Alien-koppintások, törvényszerűen becsúszott a gyorsan megszülető és gyorsan hamvaiba is haló zsánerbe néhány gyengébb induló. Ezek közül a Leviathan minden gyermetegsége és bénasága ellenére egészen nézhető maradt, jó pár élvezetes aspektussal, A hasadék pedig máig is a legalja, legergyább verzió valaha, őt még a filmként technikai szempontól is csak összeférceltnek nevezhető Árok sem múlta alul. A Mélytengeri szörnyeteg nagyjából ennek a másodligának a közepébe lőtte magát be – magabiztosan, hisz ami jó benne, az kétségkívül jó.

Kétségkívül jó a hangulat, bár gyorsan írjuk azért ide, ezt a bizonyos tenger mélyén játszódó, klausztrofóbiás, szűk kamaradráma feelinget nem annyira nehéz megteremteni. Nem értek a filmkészítés financiális oldalához, de hajlok arra a gondolatra, hogy egy kellően kreatív díszlettervező csapattal nem okvetlen olcsón, de nem is vészesen drágán lehet borzalmasan hangulatos, elragadó miliőt teremteni az ilyen mozikban – tulajdonképpen ezt látjuk itt is, a design néha kimondottan elragadó, noha minden ízében a késő nyolcvanas éveket juttatja eszünkbe. Kár, hogy a külső felvételek színvonala rettentően gyenge.
Maga az alapötlet és a konfliktus erősen felemás, sok benne az erőltetett hülyeség, az ezerszer használt sablonmegoldás, sőt, tulajdonképpen a film minden egyes fordulata és jelenete mintha csak egy űr/mélytengeri-horror rendezőknek szánt szakkönyv checklistjéből lett volna kipipálva. Legyen feszkó a személyzet tagjai között, küldjük ki az egyik faszit a vízbe, miközben tudjuk, hogy ott a szörny, lehetőség szerint valaki kattanjon be, legyen a színen pár jó nő, az sem rossz, ha kamaty is akad – és hát a finálé is annyira papírforma, hogy arra már szavak sincsenek.
Rendkívül kétarcú viszont a színészi játék, és most ebbe a kategóriába sorolnám a szörnyet is. Egyrészt nincs a színen igazán nagy sztár, hacsak nem Miguel Ferrer, aki tulajdonképpen kicsit lopja is a show-t a többiek elől. Mindenki más azonban felemás munkát végez, nincsenek igazán emlékezetes alakítások, és ezzel összhangban a szörnyet sem igazán érti az ember. Most akkor mekkora is pontosan? Meg mi is ő? Ezt a lényt nem azért rejtegetik, mert feszültséget akarnak teremteni, hanem mert béna a gumifigurájuk, illetve mert maguk a készítők sem tudnak róla igazán semmit…

Nem jó, de a zsáneren belül mozogva igazából nézhető film a Mélytengeri szörnyeteg.

Hehe, hat ez eleg gyenguska volt. Foleg ha azt veszem, hogy a Haborgo Melyseggel egy evben keszult es az merfoldekkel minosegibb mozi.
Benacska volt a makettezes nagyon, ez sztem mar anno is szemet szurhatott. Nem nezhetetlen kategoria, de azert ez inkabb B film szamomra.

Amennyiben röviden kellene értékelnem ezt a filmet, azt írnám; elég gagyi. Azért nem nagyon, mert a sok hiba ellenére a hangulatával annyira nincs problémám, mint a film többi elemével.
Most láttam másodszor, több mint 25 év telt el a két alkalom között és a véleményen meglehetősen nagyot változott. Úgy emlékeztem, hogy egész jó film, de sajnos nem az. A 80-as évek végén divat volt ilyen víz alatti sci-fi vagy horror filmeket készíteni, melyek közül igazán csak Mélység titka sikerült emlékezetesre.
A koncepció egyszerű volt; zárt helyen különböző összezárt emberek kénytelenek szembesülni egy krízishelyzettel, melyet kénytelenek átvészelni és együttműködve túlélni, természetesen ez nem igazán jön össze. A széthúzás révén is lesznek áldozatok nem csak a rejtélyes mélytengeri élőlény miatt.
A rejtélyes szörny, aki, vagy ami a legénység legnagyobb részének végzetét okozza a film első órájában nem is szerepel (pedig nem egy 4 órás eposzról van szó) és ezt az első órát az karakterek, a helyzet bemutatásával ütik el. Meglehetősen unalmasan.
Annak a magyarázata, hogy miért tartózkodnak a mélyben elég sutára és furára sikerült. Kicsit hidegháborús hangulat lengi be a filmet, nem véletlenül, mert a történet főhősei rakéta platformot telepítenek a víz alá. Oda miért? Az atom-tengeralattjáró arra sokkal alkalmasabb eszköz, mert az mobil. Igazából nem is ezért született a film, hanem az ember és a természet (egy állat) harca a film lényege, de sajnos ebből a nézőpontból sem nyújtott semmi újdonságot vagy izgalmasat.
Természetesen a film nem okoz sok meglepetést, sajnos pozitívat sem, és így nem sokkban különbözik egy zs-kategóriás filmtől, annak ellenére, hogy nem olyan kis költségvetésű produkcióról beszélünk, mint a legtöbb zs film esetében. Vajna és Mario Kassar Carolco nevű cége készítette és talán ezzel ez lett a leggyengébb produkciójuk. A hangulat mellet a trükkök és az operatőri munka egy kicsit színvonalasabb, de csak a kornak megfelelő mértékben.
A film gyenge minőségében a legnagyobb ludas a rendező, aki képtelen volt a gyenge forgatókönyvből kihozni valami érdemlegeset, de ez nem csoda megnézve az életművét.
A színészgárda elég gyenge főleg a főszerepet adó Greg Evigan volt béna.
Retró sci-fi vagy horror rajongóknak ajánlható, de csak közepesnél egy kicsit gyengébb filmet láttam.

Jobb filmre emlékeztem.
Sajnos ez is egy átlagos slasher, amiben annyi a csavar, hogy egy tengeri szörny öldököl.
A karakterek sem maradtak meg túlságosan.