Maurice (1987) 71% 45★

A kor és a téma miatt már önmagában megragadta a figyelmemet ez a film, aztán megláttam Hugh Grant és Rupert Graves nevét és jöttem is nézni, mint a szélvész ,shame on me :D. Az itteni csillagozásokat és értékeléseket, illetve a hosszát nézve viszont kicsit félve fogtam neki (meg egyébként is két napig keresgéltem, mire akadozásmentes eredeti nyelvű verziót találtam a neten, igen, béna vagyok). Hiba volt.
Tetszett. Határozottan, visszavonhatatlanul, mérhetetlenül tetszett. Bár az előttem szóló @Lex-szel egyet kell, hogy értsek abban, hogy a színészi játék nem volt hibátlan, azért úgy éreztem, hogy a végére mindenki megtalálta a helyét és sikerült azonosulnia a karakterével. Az is igaz, hogy a hosszához képest eléggé epizodikus lett a megjelenítés, főleg az elején, és néhol nem könnyű követni a párbeszédeket és az eseményeket – vagy inkább az érzelmeket, mert a Maurice leginkább azokról szól. Ettől függetlenül szerintem szépen ábrázolja a korabeli homoszexualitást, és talán mert Forster maga is az volt, így végig az volt az érzésem, hogy tudja, miről ír. Valahogy nagyon életszagú volt az egész, kiváltképp Clive történetszála. Bár nem tudtam teljesen kedvelni őt, a cselekedetei abszolút érthetőek voltak, a legutolsó jelenetnél pedig vérzett érte a szívem.
Külön kiemelném még a zenét, teljesen odavoltam érte, csodaszép lett. Mindenképpen guglizást és további hallgatást igényel majd. :)
Így számomra mindenképp újranázős lesz a film, már csak azért is, mert kíváncsi, vagyok, hogy később is ugyanígy fogok-e vélekedni róla, vagy esetleg változik-e majd a véleményem. Továbbá a regényt is a kezembe fogom venni, remélhetőleg minél előbb. Kell most a lelkemnek ez a történet.

Kicsit szomorúnak találtam a film hangulatát, de a vége tetszett. A színészek játéka is tetszett. Olyan befejezést kaptak amilyet érdemeltek a szereplők. Végtére is nem egy rossz film szerintem.

Sok 2 óránál több játékidővel operáló filmet láttam már, és nagy többségüknél bizony azt éreztem, hogy kár volt ennyire elhúzni és talán kár is volt rászánnom az időmet. Ez a film a kivételek közé tartozik; nem unatkoztam rajta, mindig volt valami fordulat benne, mindig volt min elgondolkozni, és megannyi érzelem felbukkant benne, melyeket át lehetett élni. Annyira jól esett most ez a lassú folyású, mély gondolatokat ébresztő, lélekemelő film; nagy hatással volt rám. Lehet, vissza/át kéne térnem a ’80-as, ’90-es évek filmjeire, a mostaniaktól úgy sem vagyok elragadtatva.

Azért azt a 7 csillagot szeretném megmagyarázni. Sajnos, a színészi játékkal nem voltam maximálisan megelégedve. Egy olyan korban készült a film, amiben már ugyan nem volt bűn homoszexuálisnak lenni, de még nem is volt tárt karokkal elfogadott dolog, és ez bizony meglátszott. Voltak gondok az intim jelenetekkel, a csókokkal és a reakciók is suták voltak néha. Egyébként Hugh Grant alakításával voltam a leginkább kibékülve. Egy pár fura jelenet is akadt és jó pár követhetetlen párbeszéddel is találkozhattam; az értelmüket még mindig bogozom. Lehet, a megértésükhöz már a könyv fog kelleni.