Merülések (2009) 75% 87★

Csodálatos és kifinomult elegye a drámának és a thrillernek. Nem mondom, hogy kimondottan csajos film, de nem árt némi rutinra szert tenni a női lélek sajátosságainak ismeretében ahhoz, hogy értsük is jól ezt a filmet.
Nagyon régi, titkos kedvencem, többek között a tökéletes színészi játékért; a három nő szerepléséért, és a három karakter miatt: Miss G – Di – Fiamma. Annyira szürreális a hármójuk összetartása, hogy az ember értő szemmel nézve is olykor megborzong, s néha ismerős, néha pedig szív-idegen momentumokat vél felfedezni.
Zseniális ez a könyv. Az eredetit el kellene olvasnom, hogy pontosabban tudjak fogalmazni az adaptáció kapcsán, a film tükrében viszont azt gondolom, elegendő az, ha kiemelkedőnek titulálom a forgatókönyvet.
Nagyon szeretem Scott mélyérzésű rendezését. Értette a könyvet és érti a szereplőit is, illetve azok motivációit. És én azt gondolom, hogy mindezek nélkül teljesen felesleges a filmet megtekinteni; ahogy korábban is írtam, érteni kell a nőket, s főként a nőket egymás között.
Képzeljük csak el: szűk helyen, megannyi eltévelyedett, vétkes lélek bolyong, nagy magányban és közben hasonszőrűekre lel. Azok pedig őrá. Sok esetben egymás farkasai, más esetekben pedig egymás megmentői. Olykor, saját tükrei egymásnak, olykor pedig nemezisei.
Pont ilyen ez a film: ambivalens, mégis mély értelmű, finom vonalú és ívű, tökéletesre csiszolt színészi játékkal megvalósított igazi kis gyöngyszem.
Nyugodt, hűvös, magányos szobában nézzük. Kell idő emészteni és megérteni is.
Gyönyörű film, és annak ellenére, hogy csak egy réteg képes igazán élvezni is a látottakat, én menhetetlenül ajánlgatom fűnek-fának. Hátha megragad…

Egyszerre érdekes és jó értelembe véve borzalmas történet. Milyen kegyetlenné tud tenni néhányakat a féltékenység!
Nagyon tetszett még a fiatalabb színészek alakítása is, de Eva Green volt a legjobb, leghatásosabb.
Az picit zavart, hogy kiszámítható, én legalábbis tudtam mi lesz a vége.

Az úszócsapat – tanárnő – spanyol lány közötti kölcsönhatások és függőségi viszonyok változása volt benne a legérdekesebb, szinte egy görög tragédia, a vele járó katarzissal. Eva Green tényleg jól hozta a rá osztott karaktert, a legdrámaibb jelenetben csupán a nézése zsigerekig ható volt.
Számomra nem kiemelkedő, de jó film volt, megéri ráhangolódni.

Még nagyon régen olvastam róla a műsorújságban, és megtetszett a leírás alapján. Szerettem volna megnézni, de aztán lecsúsztam róla. Közel fél év után sikerült bepótolnom.
Megérte? Abszolút.
Tetszett? Az túlzás: ahhoz túlságosan megviselt.
Eva Greent itt ismertem meg, remekül játszott spoiler Maria Valverde volt egyébként a kedvencem – remekül játszotta Fiammát, az ember tényleg elhiszi, hogy ez a lány nem erre a világra való…
A vége egyszerűen feldühített spoiler
Egy dolgot nagyon nem értek – miért voltak annyira kiborulva az elején, hogy jön egy új lány? Di konkrétan olyan fejet vágott, mint akinek most ért véget az élete, nincs tovább… Miért? Ha valaki tudja, kérem, homályosítson fel, mert bár több, mint 2 éve annak, hogy láttam a filmet, de azóta se tudtam rájönni.

Bentlakásos leányiskola a ’30-as években – már a helyszín és a kor is nagyon ígéretes. Nagyon megfogott a film hangulata. Egészen elképesztő, hogy eme zárt környezetben a nevelőnek, tanárnak mekkora befolyása, hatalma van az ifjúság felett.
Azt viszont sajnos nem magyarázza meg a film, hogy miért fogadják olyan rosszul az új lány érkezését, amikor még nem is ismerik. Amint megérkezik, már érthetővé válik ez a kirekesztés, hiszen az új diák annyira különbözik tőlük.
A legjobban Juno Temple és Eva Green játéka tetszett.

Hu, ez egy nagyon jo film volt. Nem is gondoltam volna. Kicsit Mona Lisa mosolya, kicsit Holt koltok tarsasaga. Eva Greent most lattam eloszor filmen, meg is nyerte a tetszesemet.

Szép film, ami a színészi játékot és a képeket illeti, viszont meglehetősen beteg. A tanár-diák viszony megjelenítése filmeken/könyvekben nem újdonság, de volt egy bizonyos jelenet, aminél kiborultam. Ráadásul az nem derült ki számomra, hogy Miss G. milyen mentális betegségben szenved, mert az biztos, hogy nem volt normális…

Nem vagy e világba való.

Jócskán sötét film. Az elején kicsit untam, de visszatekintve egészen jónak gondolom. Hangulat nagyon átjött, színészek is jók, bár több a lassított jelenet, mint szerettem volna, és nagyon hirtelen ért véget.

Maga a film világa nem tudott annyira rabul ejteni, viszont Eva Green alakítása és a karaktere igen. Emellett kiemelkedő volt még Di alakja, de csak mert a fő konfliktus közte és az új lány között zajlik; mindenki más váltogatja a pártokat: hol Fiamma, hol Di mellett áll ki.
Őszintén, kissé unszimpatikus volt Di viselkedése, viszont teljes mértékben jogos. Eddig ő volt a kedvenc, nyilván nem esett jól neki a dolog, de akkor sem kellene így viselkednie, igaz? Nos, nem igaz.
Az igazi katalizátor maga Miss G., aki egyszerre játssza nagyon amatőren és jól a játékát. Ő szítja a lángokat beteges rajongásával Fiamma iránt. Egyértelmű, hogy a nő beteg, azonban nem tudunk meg erről semmi többet – hogy vajon Fiamma okozta-e, esetleg már előtte meg volt csak ő lökte felszínre, de az sem világos, pontosan miben szenved.