Majd újra lesz nyár (2013) 72% 148★

Még kb. 2-2,5 éve láttam először ezt a filmet és emlékszem nagyon hatással volt rám, így másodjára nézve már nem annyira, de így is nagy élmény volt, bár lehet, hogy a disztópia imádatomnak köszönhetően tetszett ennyire.
Saoirse Ronan fantasztikus színésznő volt már ekkor is, nagyon jól hozta Daisy karakterét és látványos volt a karakterfejlődése is. A többi szereplő is egész szerethető volt, csak a kislány volt nekem idegesítő. spoiler
Engem annyira nem zavart, hogy nem sok minden derül ki a háborúról és a körülményekről, hiszen Daisy szemszögéből látjuk a történetet és ő sem tudott túl sok mindent, hogy mi miért történik, mert teljesen elzárva éltek a srácokkal a külvilágtól.
Amit hiányoltam az az, hogy nem láttuk, hogy a fiúkkal mi történt és Eddie mit élt át a szétválás után, ami érthető is részben, mert Daisy szemszögén keresztül követtük nyomon az eseményeket. spoiler
A látvány, a hangulat, a tájak mind a képernyőre ragasztották a szememet, az operatőri munka nagyszerű, le a kalappal!

Szerintem jó adaptáció lett, sokkal jobban bemutatja a film egy lehetséges háború borzalmait, mint a könyv. Itt sokkal kevésbé zavart az, hogy nem tudunk meg túl sokat magáról a háború okáról, a harcoló felekről vagy a lezajló eseményekről, mint a könyveben, ez sokkal természetesebbnek tűnik, hiszen jobban éreződik az elzártság a világtól, a túlélés elsődlegessége és az, hogy ebben a helyzetben nem tud és nem is lehet az a legfontosabb számára, hogy megtudja a főszereplőnőnk, hogy kik elől is kell menekülnie vagy miért is pontosan, egyszerűen csak mennie kell. Viszont ettől függetlenül a film nem lesz egy remekmű. Egyrészt kiírtak egy testvért (Osbert), egy másikat pedig a kaszás elé löktek, Joe-t meg egy másfajta szerepbe helyezték ezeknek a változtatásoknak nem kifejezetten örültem. Másrészt meg az első 30-40 perc elég szenvedősre sikeredett. Sajnos Daisy és Edmond spoiler és a pajtás jelenetek sem voltak túl jók, sok volt az expozíció.
Mindettől függetlenül gyönyörűek voltak a tájak, a háború különböző aspektusait is megmutatta a film, amik pl. nem voltak benne a könyvben, ilyen volt spoiler. Daisy is sokkal kedvelhetőbb volt a filmben, mint a könyvben és a spoiler még úgyis, hogy vannak ellenérzéseim ezzel kapcsolatban. A lezárás is szépen lett megoldva, nagyon tetszett.
Érdekes film volt, de nem tudnám azt mondani, hogy tökéletesre sikeredett, lehetett volna még ennél is jobb is, ha egy kicsit jobban elrugaszkodnak a készítők az alapanyagtól.

Bajban vagyok az értékeléssel…. Hogy őszinte legyek, Daisyt én már az első 3 percben megutáltam, ha nem hamarabb. Értem én, hogy szar az élete de attól még nem kell rögtön tajparasztnak lenni mindenkivel… Főleg nem a segítőkész kis cuki Isaac-kel…
Illetve…. Most komoly, hogy a spoiler fekszik le? Lehet, hogy egyes országokban ez elfogadható, de számomra elég undorító….

Mindenesetre a film maga elég rosszul sikerült. Egy ilyen jó témát ilyen szörnyűn kidolgozni.. Jaj.

Update: Most látom csak, hogy könyvadaptáció. Lehet, a könyv is rossz, lehet jobb, nem tudom. De ez nem változtat semmin. A film rossz volt.

Nem tudom csak azt mondani (némi lesajnáló zöngével): ifjúsági (YA). Bár a szereplők gyerekek, akik a felnőttek világán teljesen kívül léteznek, akik számára a felnőtt dolgokat anyjuk zárt ajtaja jelképezi, és ezért aztán csak a tájékozatlanságból és erőtlenségből eredő kiszolgáltatottság az osztályrészük. De éppen ebből a szűkkörűségből fakad az erejük. Az első nagy szerelem ad erőt mindenhez. Mindenhez. Ettől az egésztől a film olyan lesz, mint a tinédzserkor: minden irányból kérdőjelek veszik körül, de a saját terében mégis mindent áthat a megejtő szépség.

Eléggé felkavart az egész, pedig olvastam a könyvet is. Olvasni is sokszor elég nyomasztó volt, de látni is teljesen más tészta.
A színészek remekeltek, Saoirse Ronantől nem is vártam mást, George MacKay pedig egyre nagyobb kedvenc lesz (a 11.22.63 sorozatban is nagyon jó volt).
Nem tipikus YA történet, talán ezért nem lett túl ismert, sikeres, pedig ez ezerszer közelebb áll minden furcsaságával a valósághoz, mint akármelyik másik divatos disztópia.

Furcsa ez a történet. Nagyon-nagyon furcsa. És zavaros. Számomra. Másodjára is. Nehéz arról írni, amit nem igazán ért az ember, de megpróbálom.

Nagyon sok minden nincs megmagyarázva a filmben. Itt van ez a „háború”, amiről alig derül ki valami. Minden csak úgy történik. Konkrétan azt érzem, mintha három éves lennék, és nem tudnék semmit a körülöttem lévő felfordulásról, csak annyit, hogy van és kész.
Ide-oda hurcolják a gyerekeket, a fiúkat elviszik valahova (valószínűsíthetően harcolni), a lányokat meg berakják egy katonához. Se azt nem értem, miért fogadja az be őket, sem azt, hogy mit kezdtek a srácokkal (spoiler), sem semmit. Agyrém!

A szereplők sem sokkal érthetőbbek. Itt van ez a Daisy, a nem kicsit zizzent csajszi, aki hangokat hall a fejében, és aki egyébként is mérhetetlenül furcsa, és aki kikéri magának, hogy ő nem Elizabeth. Nincs megmagyarázva, hogy miért hall hangokat, és nincs megmagyarázva, hogy honnan vannak látomásai, egyáltalán azok-e. Aztán itt van a tény, hogy a kölkök anyja magukra hagyja őket, mondván fontos dolga van, majd felszívódik. spoiler A szerelmi szál pedig a YA kategóriában megszokott instant love; nem tudom, mitől, hogyan és miért.

Szóval sok minden előtt értetlenül állok, és sajnos a könyv sem volt túl nagy segítségemre (akarom mondani a fele, mert befejezni sem voltam képes, olyan a minősége). Pedig annyira nem rossz ez, a hangulata nagyon tetszik, és a legvége valami csodálatos. Órákig képes lennék azt a záró képkockát nézni. De itt ez a sok fránya kérdőjel, ami elhomályosítja a maradék részét.

A színészek közül egyedül Saoirse Ronan-t ismertem csak, aki mostanában egyre felkapottabb. Én még mindig egy olyan ütős alakítást várok tőle, mint amilyet a Hannaban nyújtott. Majd talán egyszer újra sikerül. Ez olyan elment, semmi nagyszerű. A többiektől sem láttam nagy alakítást, bár az Eddie-t alakító George MacKay-re kíváncsi lennék másban is. Persze az is lehet, hogy csak Eddie légköre tette olyan érdekessé őt magát is. Nem tudom, de ő tetszett, volt benne valami.

Tipikus disztópia. Annyiban különbözik az egésztől, hogy itt a lánynak érdekesebb volt a személyisége, nagyméretű karakterfejlődést lehet észrevenni nála.
Ami nem tetszett benne: alig lehetett megtudni, hogy pontosan mi volt az oka a harmadik világháborúnak. Legalábbis én nehezen jöttem rá.

Nekem ez a film nagyon tetszett!
Mert valóságos volt, és teljesen követte a könyv vonalait és a hangulat is megvolt. Szomorú, keserű, de fantasztikus.

Egyszer nézhetős tinifilm. A háborús háttér adott egy plusz löketet a történetnek, pont megfelelően volt ábrázolva, hogy miként hatottak a kialakult állapotok a főszereplők életére. Daisy nem volt egy könnyen megkedvelhető figura, de mégis éreztem iránta némi szimpátiát, mert voltak olyan gondolatai, félelmei, amikkel én is sokszor birkóztam régebben és birkózom még most is. A többiek közül nekem Isaac lett a nagy kedvencem, imádnivaló volt az a srác; és nem mellesleg, az őt alakító Tom Holland übercukin nézett ki szemüvegben és göndör, szerteszét álló hajjal. :) A szerelmi szál hihető és aranyos volt (Edmundnak jár a puszi a kinézetéért és a viselkedéséért), bár szerintem kicsit elsiették: alig láttunk valamit abból, ahogy jobban megismerik egymást, máris ott tartottunk, hogy teljesen beleestek a másikba.
A film felénél, amikor a kis csapatnak szét kellett válnia, és kaptunk egy kis betekintést a háború sújtotta ország mindennapjaiba, akkor nekem hiányzott, hogy csak a csapat egyik részét követtük, és a másikról nem mutattak semmit.
Egy magányos estére jó kikapcsolódás volt, de voltak olyan hibái és hiányosságai, amik levettek a film értékéből. A hangulat, a gyönyörű angliai táj és a színészek miatt mégis azt mondom, érdemes adni neki egy esélyt.

A regényt kétszer is olvastam – egyszer még az eredeti megjelenés idején, tizenévesen, másodszor felnőttfejjel. Sajnos, nem teljesen nyerte el a tetszésemet, a fontos téma miatt sok mindent hiányoltam belőle, ezért kíváncsi voltam, mindezt hogyan tudják filmvászonra adaptálni. Először is: Daisy karaktere hihetetlenül idegesítő volt, jobban, mint a könyvben, ráadásul itt nem is igazán volt mindez megmagyarázva, hogy miért is van elege a világból. Másfelől: a háború kegyetlenségét sokkal jobban be tudta mutatni ez a film, sokkal véresebb és durvább volt, mint a regényben, és nem csak a kép világra értem, hanem a történésekre is, amik a regényből teljes mértékig hiányoztak (megerőszakolás, halál). Igazából mindkettőnek meg van a maga erőssége és hiányossága, a regény jobban vissza adja a motivációkat, hogy kinek miért lett olyan a jelleme, amilyen, miért cselekszik úgy, ahogyan (ez a filmből többnyire hiányzik), míg a film a – remélhetőleg csak – képzeltbeli III. világháborút tudta hitelesebben bemutatni (ez meg a könyvből hiányzik).