Matthias & Maxime (2019) 85% 4★

szeretnék leülni Xavier Dolannel, csak hogy beszélgethessünk, és megkérdezhessem, hogy egy: mi a fene volt ez, kettő: miért kellett ezt tenni velem. elfogult vagyok? naná – de nem tudok jobb rendezőt mondani nála. amit meg színészként csinál, arra nincsenek szavak. a telefonálós jelenet örökké kísérteni fog. ha csupán abból a pár percből állna az egész karrierje, akkor is zokogva borulnék a lábai elé.
persze az egész film egy mestermű. nem olyan hangos, nem olyan drámai, mint a többi filmje, kívülről nézve sokkal nyugodtabb az egész. a lényeg belül van, a karakterekben játszódik le, mi pedig csak találgathatunk; nem véletlen, hogy a vége is ennyire nyitott. és annyira őszinte, annyira nyers, annyira érzelmes. Dolan minden rendezésével és minden szereplésével összetöri egy kicsit a szívemet – most fogta, és behajította egy húsdarálóba.
spoiler

Egyáltalán nem olyan érzéseket váltott ki belőlem a film, mint amire számítottam. Azt hittem, végig azért fogok drukkolni, hogy Matt és Maxime együtt legyenek, ehhez képest…. állandóan le kellett állítanom a filmet, hogy ne kapjak dührohamokat Matt-től. Ha dohányoznék, egy dobozzal elszívtam volna a két óra alatt, annyira idegesített, amit ez a két lábon járó érzelmi tömegszerencsétlenség művelt Max-al. Az egész film fojtogató volt, gyakorlatilag úgy éreztem, mintha azt kéne végignéznem, ahogy Max lassan megfullad, Matt pedig ahelyett, hogy segítene neki, vagy akár csak hagyná, hogy Max önerőből felszínen maradjon, inkább lenyomja a fejét. Matt képtelen megbirkózni az érzéseivel, képtelen felnőtt módjára szembenézni önmagával, folyamatosan seggfej óvodásként viselkedik, kézzel-lábbal próbálja tagadni azt, ami pont ettől a szánalmas, kínos, és baromi bántó kapálózástól válik fájdalmasan nyilvánvalóvá. Szegény Max meg gyakorlatilag próbál láthatatlanná válni, és szó nélkül tűr, mert látja, hogy Matt mivel küzd. Épp csak Matt nem lát semmit önmagán, és a saját problémáján kívül, és viszketett a tenyerem, annyira kívántam, hogy valamelyik barátjuk keverjen már le neki egyet, és nyissa fel a szemét, hogy ha nem képes bevallani, mit érez, akkor ne kínozza Max-ot tovább, hanem engedje el végre. Annyira sajnáltam Max-ot. Nem elég az a teher, amit az anyja jelent neki, vagy a bátyja, akire nem számíthat, még Matt is csak lenyomja. Az egyetlen kiút számára, hogy elutazik, hátrahagyja ezt az egészet, és végre levegőhöz jut egy új helyen… de ahányszor tenne egy lépést, Matt visszatartja, csak hogy aztán újra ellökje. Nyilvánvalóan túl gyáva, hogy vállalja az érzelmeit, de ahhoz meg túl önző, hogy elengedje Max-ot. A film vége nyitva marad, de én őszintén remélem, hogy spoiler Xavier Dolan zseniális színész, és hasonlóan zseniális rendező. Ez a film is erős alkotás, az már az én egyéni problémám, hogy nem szerettem a dühöt, és a frusztrációt, amit kiváltott belőlem. Főleg úgy, hogy feloldása sem lett, hiszen nem láthattam sem szabadnak, sem boldognak Max-ot, pedig annyira nagyon szerettem volna. Pont annyira, amennyire Matt-et végigrugdalni a fél világon, hátha menet közben valahol mégis sikerül gerincet növesztenie.