Mank (2020) 61% 70★

Filmrajongóknak, filmtörténet iránt érdeklődőknek nagyon is érdemes megnézni! Jó lett volna tömöríteni,nem könnyű film-de jól emlékeztem az Aranypolgár c. filmre, többször láttam, így engem lekötött a háttértörténet.
Volt olyan kritika, hogy Gary Oldman nem kimagasló itt, de szerintem ez tévedés, újfent nagyot alakított.

Voltak benne érdekes részek, de inkább mondanám hosszúnak és vontatottnak, mint jó alkotásnak. Szerintem olyan erős közepes a film. A nem bántam meg, hogy megnéztem, de nem szívesen nézném újra kategória.

Fincherék filmje igyekezett megidézni az Aranypolgárt, ám ez nem igazán sikerült. A szereplők jók voltak és Oldman nagyot alakít, ám a történetvezetés, ami a legendás filmet másolja nekem már zavaró volt. Ha ez még nem lenne elég a CGI mindig visszarántott a 21. századba, megfosztva a beleéléstől és a hangulattól. Lehet, hogy a nevek láttán nagyok voltak az elvárásaim.

Nem volt elég a covid, David Fincher még az év lezárását is elszarta nekünk. Legalábbis azoknak, akik igazán rajonganak a filmekért, ők a centit vágva várták ezt a mozit.
Lélektelen, papírízű, minden értelemben művi a Mank. Dögunalmas, narcisztikus, és ugyan nem fest túl jó képet az Álomgyárról, azért pont olyképpen bennfenteskedő és belterjes, hogy azt szinte biztosan díjazni fogják. Az ilyen filmekért szoktak pl. rendezői Oscart kapni, ami szerintem ebben az esetben méltánytalan lenne Fincher kaliberéhez. Neki nem ezért kell megkapnia.
Egyébként azt kell mondjam, ez a forgatókönyv elég gyenge. Üresen szellemeskedő, fárasztó szövegelések sorozata, ezek a figurák nem élnek, a szituációk mind kimódoltak és elcsépeltek, az Aranypolgárra hajazó narratív technika meg inkább kínos ebben a kontextusban. Ahogy az összes korszakra jellemző vizuális megoldás megidézése, az utalások, allúziók, ötlettelenségre vallanak, semmi invenció, hajmeresztően unalmas az egész. Talán a kissé zavarba ejtő (bár szerintem leginkább ocsmány) digitális látványvilág az egyetlen eleme a filmnek mely így vagy úgy, de érdekes.
Már az előzetesből is sejthető volt: ez egyszerűen nem Finchernek való. Azzal együtt, hogy ebből a szkriptből másnak is nehézségei támadtak volna. Az elmúlt évekből a Mindhunter első két epizódja melegen ajánlható, az szerintem az életművének legerősebb darabjai közé sorolható, ezt meg inkább felejtsük el. Kár volt a kriptát felnyitni, David, de talán most már továbbléphetsz.

Filmgyártás, Hollywood – nekem ennyi általában elég ahhoz, hogy tetszen egy film (némi politika is megjelent benne, az mondjuk annyira nem hozott lázba). Érdekes, hogy ilyen alacsony az értékelése, mert szerintem nagyon különleges ez a film a maga módján. Szerintem nagyon egyedi a film kivitelezése, kifejezetten tetszett, hogy fekete-fehér volt, ez nagyon jól megteremtette az alaphangulatot. Intelligens párbeszédekkel teletűzdelt a történet, Gary Oldman pedig szerintem nagyon jól alakított. Filmrajongóknak kifejezetten ajánlom, persze elég hosszú, de szerintem nagyon is élvezhető.

A Mank egy életrajzi film Herman J. Mankiewicz forgatókönyvírói munkásságáról, azon belül is legfőképpen az Aranypolgár (Citizen Kane, 1941) megírása körüli időszakról. A David Fincher apja, Jack Fincher által jegyzett forgatókönyv bepillantást enged a Hollywood belső köreiben Mank néven ismert író alkotói nehézségeibe, valamint a kapcsolatába William Hearst sajtómágnással és a mágnás dívájával, Marion Davies-szel.

A film egy teljes mértékben tudatos főhajtás Fincher részéről az idealizált forgatókönyvíró felé. Ugyanakkor a tiszteletadásnak egy személyes jelleget is ad az, hogy Fincher az apja forgatókönyvéből dolgozik. A Mank az ehhez hasonló áthallások gazdag gyűjteménye. A rendező sok jelenetben érezhetően azonosul Mank figurájával, akit kiismerhetetlen, sokak szemében problémás, de mégis zseniális és a maga furcsa módján szerethető karakterként mutat be.

A kritika itt folytatódik: https://www.kritizator.hu/a-forgatokonyviro-a-penzember…

Szeretném megnézni az összes (mind a 8) legjobb film Oscarra jelölt filmet, ezért történt, hogy megnéztem ezt a filmet. Amúgy soha nem történt volna meg. Nehezen sikerült átverekednem magam rajta, nem ismerem az Aranypolgárt sem, de valamiért mégis büszke vagyok magamra, hogy végignéztem. A fekete-fehérsége kimondottan tetszett, meg az egész hangulata is, ettől függetlenül valahogy mégsem vitt el magával, már nagyon vártam mikor lesz vége. Volt benne egy-két érdekes rész, de sokszor untam.