Maigret és a titokzatos lány (2022) 61% 9★

Olyan hangulata van a filmnek, mint a plakátnak, sötét, komor, depresszív, kicsit visszatér a régi fekete-fehér Maigret filmek hangulatához Van benne valami enervált beletörődés, ami Depardieu játékát is jellemzi manapság, jó választás volt erre a szerepre, életszagú figurát alakít.
Talán a forgatókönyv lehetett volna aprólékosabb, elég rövid a játékidő, 89 perc, az eredeti Maigret filmek hosszához képest( Maigret csapdát állít,1958-115 perc) talán emiatt a figurák nem eléggé árnyaltak, a történet pedig kissé ellaposodik.
Depardieu meg a pipázás – az viszont egyáltalán nem jött össze.

Maigret sztorikban nem vagyok otthon, viszont a rendezőtől nagy favoritom a https://snitt.hu/filmek/a-ferfi-a-vonatrol-2002, így kíváncsi voltam itt mit hozott össze. A film borús szürkés képi világ bejött, egy gyilkossági nyomozás ne is legyen élénk színekben pompázó, ugyanakkor a hozzáidomuló színészi játék már kevésbé.Oké, hogy a téma megkívánja a komolyságot de itt minden karakter (élén Depardieu-vel) olyan élettelen, hogy abban sem voltam biztos van-e pulzusuk…már-már természetellenesen karótnyelt előadásmóddal mondják el a szövegüket.Bár a letargikus hangulat így kétségkívül átjött, ha ez volt a cél.A másik dolog ami nem mondom hogy rossz de kissé fantáziátlan, a sztorivezetés.Egy krimihez képest túl 'straightforward' az egész, Maigret a-ból b-be majd c-be megy összegyűjteni az áldozathoz kapcsolódó infómorzsákat de sehol egy addig látottakat átértelmező csavar vagy keresztkérdések sorozata, ami egy izgalmas krimi alapfeltétele lenne.A végemegoldás sem kínál túl sok agyalást, titkon reméltem hogy még a végső képkockákon bedobnak egy csavart de nem, tényleg az a megoldás amit elsőre mutatnak.A leírtak ellenére nem tudnám kimondottan rossznak ítélni, mivel nincsenek benne ordító hibák és a maga komótos tempójában azért meg van rendezve de minden elemében (számomra) felejthetően.5/10

Maigret megöregedett, enervált – ez a megfelelő szó, épp itt olvastam egy molytársnál. Hívhatnánk akár M. Migraine főfelügyelőnek is. Már étvágya sincs, még a pipát is letette!* (Illetve csak fogdossa. De örömmel látja el tanácsokkal pipázni kezdő kollégáját…) A nőkön pedig már… csak a szemét legelteti. De legalább arra odafigyel, mit iszik [lásd az idevágó idézetet]. Csak a munkakedv hajtja, kopóként tapad egy 'színésznőcske' gyilkossági ügyére, és mi csak loholunk a nyomában – mert bizony a nyomozás egyes lépcsői mintha kimaradnának, legalábbis én néha elvesztettem a fonalat, két kihallgatás közt hogy jutott egyről a kettőre, egyik címről a másikra. Ennek ellenére lassú, komótos film, a mai zsaruk biztos elcsöppenő nyállal nézik, milyen nyugis is volt egykor a szakmájuk.
A noir miliő mindenesetre jól áll a filmnek, hatásos, s épp mint Maigret kedve: ködös, borongós, régi ügyekre visszamerengő. Miközben életre kelt egy csinos kísértetet is…
(* Depardieu még kiégve is messze Megrésebb, mint az amúgy imádott Mr.Bean.)