Luke története (2012) 86% 20★

Főhősünk sokszor kényszeredett mosolya jellemző rám is. Szegény srác próbált jópofát vágni az események kiszámíthatatlan és gyakorta ellenséges alakulásához, és a lehető legelismerésreméltóbb kitartással ragaszkodott saját elképzeléseihez, értékeihez. Elfogadta az őt körülvevő világot, sőt a keblére ölelte, és saját másságát nem adva fel próbált a leginkább optimistán tekinteni a jövőbe. Így vagyok tehát én is. Miközben azt gondolom, a legnagyobb jószándékkal készült a film, és alapvetően a pozitív üzenetekre koncentrált, én mégiscsak ezzel a kényszeredett mosollyal tudok rágondolni. Az elfogadás, támogatás hangsúlyozása mellett ugyanis nagyon sok negatív sztereotípiára is rájátszott és ezzel rá is erősített a film. Miközben aranyos a történet, egy érintett számára szerintem időnként bántónak hathat, de legalábbis hagy némi rossz szájízt maga után.

Imádtam ezt a filmet. Luke karaktere a legédesebb, és a leginspirálóbb. Az, hogy egy kicsit más nem akadályozta meg abban, hogy keményen dolgozzon a céljai eléréséért. Arról nem beszélve, hogy tudta nélkül a terülmes és szorgos viselkedésével újra összehozott egy családot. Ha egy kicsit másabbak vagyunk, akkor az emberek óvatosan kezdenek velünk viselkedni, mintha csak egy időzített bomba lenne belénk ültetve. Luke még akkor sem riadt vissza mikor elutasították, vagy kiabáltak vele. Mert Lukenak álmai voltak. Mert Luke elhatározta, hogy kitart, és végigcsinálja. Luke nem beteg, hülye, vagy fogyatékos. Luke egy olyan ember, akinek a példáját érdemes lenne követni.

Nagyon érdekes film volt, bár vontatott, néhol idegesítő szereplőkkel…de ilyen az élet is.
Vannak gondok, mindenki másként dolgozza fel, van aki a munkába menekül, van aki az alkoholhoz nyúl, a gyerekek „nevelődnek” mert a szülők a saját gondjukkal vannak elfoglalva.
Aztán jön egy „lüke” unokatestvér és átneveli a családot :)