Lőj a zongoristára (1960) 74% 19★

– Mit idegesítesz? Folyton zrikálod az embert. Tudom én, hogy mit csinálok, bízd rám, jó? Nálam ezt senki nem csinálja jobban, mindent tudok, amit egy kocsival lehet!
– Csak előzni nem tudsz.
– Mi van? Most égetni akarsz?
– Csak egyet kérek tőled: ahelyett, hogy a nőket bámulnád, figyelj előre, mert baj lesz! Karambol lesz a vége!
– Ha karamboloznék, csak az apámat bosszúlnám meg. Nagy gyalogos volt az öreg. Aztán egy szép napon kocsi alá került. Sose figyelt az autókra, ha átment az utcán. A nőket bámulta. Biztosan meglátott egy rövidebb szoknyát és ez lett a veszte.
– Nagy bugyiszakértő volt az öreged.
– Büszke vagyok rá. Örököltem is tőle egyet-mást. Például mindig akkor szoktam elbotlani, amikor a szél fölkapja a nők szoknyáját.

– Én minden nőbe beleesek az első pillanatban. Igen. És meg is szeretem mindegyiket. Ha rajtam múlna, rögtön gyereket csinálnék. Na, de aztán, amikor kinyitják a szájukat, csak az jár az eszemben: kapd el öregem, aztán gyorsan lelépni.
– Nemes gondolkodás.
– Sajnálom kisasszony, nálam így van. És ha már itt tartunk: mit csinálnak maguk? Csak begerjesztenek minket. Miért rúzsozzák magukat, miért festik a körmüket, miért hordanak melltartót, miért hordanak alsószoknyát, tűsarkút, harisnyát? Miért hordanak? Miért nem viselnek zoknit, ahogy mi?
– Áh, az milyen szörnyű volna! Egy nő térdzokniban! Mint egy futballista… Egyszer, mikor a gatyáim mosásban voltak, fel kellett vennem a nővérem bugyiját. Fantaszikus érzés volt. Egyből megértettem, hogy miért olyan telhetetlenek, miért kell nekik minden. Nem beszélve arról ugye, hogy nekik szoknyájuk van, nem nadrágban járnak, mint mi, és a két combjuk szabadon érintkezik.
– A papoké is. Izgalmas lehet nekik szoknyában járni, mi?
– A papok jégeralsót hordanak a szoknya alatt.