Belleville randevú – Francia rémes (2003) 82% 73★

A film annyira bizarr, hogy már csak a látvány miatt is végignéztem.
Egy majdnem néma rajzfilm ez, elborult ötletekkel és megvalósításokkal, direkt eltorzított figurákkal.

A hátterek, az épületek, a városképek olyanok, hogy órákig el tudnám nézegetni, nagyon kreatívan nemtipikus az egész, de az ember- és állatalakok annyira bizarrak, és az egész hangulat és úgy körülbelül minden annyira nyomasztó, hogy – lehet, csak rosszkor talált el, de – borzalmas élmény volt megnézni. Mint egy Vian álomvilágába oltott, Kafka-eszközökkel operáló groteszk sztori, és bár mindkettejüket szeretem, asszem, erre a nyomasztásra most nem voltam felkészülve, és nem is voltam hozzá megfelelő hangulatban. Úgyhogy inkább csak szeretném gyorsan elfelejteni.

A zenék fantasztikusak, a történet elmebeteg, a stílus nyomasztó, mégis háromszor néztem meg, mert a paródiajellege megfogott.

Hangulatos-retro-francia-színes-majdnemnéma-művészmese.
Ha a pároddal szeretnél egy kellemes, csendes, összebújós, nosztalgikus, több mint egy órán át tartó kicsit néha wtf..? élményt, akkor pláne ajánlom megnézésre.

Elsősorban azoknak ajánlom: akik kedvelik a régi, nosztalgikus darabokat és nem riadnak vissza a lassú cselekménytől/történetvezetéstől.
Előre szólok: nagyon keveset beszélnek benne, kicsit olyan, mint egy színes-néma-film a régi időkből (vagy a mostanában youtube-n feléledő, alacsony költségvetésű, rajzos művészfilmecskékhez hasonló), ezáltal a hangsúly inkább az ábrázolásmódokon lesz, a látványvilágban és inkább azoknak fog sok sok élménnyel szolgálni, akik kedvelik az ilyen stílusú darabokat.
Szóval: nagyon retro, nagyon francia, „kicsit talán nagyon” művészi = nagyon utálható vagy nagyon szerethető. Én megszerettem.

A történet szerintem érdekes, a képi világ kifejezetten szép, mondhatni már önmagában szórakoztató (nekem legalábbis). A karakterek szerethetőek, igazi egyéniségek (többnyire – ez filmbelsőséges poén).
Ami a mondanaivalót illeti: én általában mindent túlkalkulálok-gondolok-asszociálok értelmezésnél, de szerintem az üzenet, amit közvetít, a mai világban is áll, mint cövek. Időtlen.