Lódító hódító (2009) 68% 73★

Irónia, szatíra, nagyon jók a szereplők, nekem néha mégis kicsit túl sok volt.

Maga az ötlet érdekes és összességében a mondanivalója is jó volt.

Tök véletlen akadtam rá Netflixen, ráadásul ehhez magyar felirat is volt, ideális barackbefőzéshez, mobilról is. A végét meg laptopon fejeztem be.
Egészen jó kis film, egyszeri kikapcsolódásnak. Jó történet, jó stáb, Jennifer Garner miatt döntöttem úgy, hogy megnéztem, megérte. :)
spoiler

Figyelemfelkeltő és összetett.

Érdekes, hogy mivel senki sem kertel, vagy mereng, ezért akár első ránézésre is a saját értékrendjéhez mérten viszonylag pontos, gyors értékítéletet tud alkotni, mindenki tudja, hogy mit akar, mert saját magát sem képes becsapni és mégis az összes szereplő a maga jó- vagy rosszindulatú módján a végletekig egyszerű és átvilágítható. Az szomorú, hogy főleg a látszat és az anyagi körülmények alapján ítélik meg itt egymást, hosszas rábeszélés után fordult ez valamit.

A Pizza Hut-os tíz parancsolat után tömeges öngyilkosságra számítottam először egy jó kis ház reményében, de végül társadalomkritika vagy lélektani, gondolkodásmódbéli kritika lett belőle… :-) Végül is a vallás nehezen fér meg egy végletekig igaz világban, noha a hite mindenkinek nagyon erős.

Azt hiszem igencsak kedvelem Ricky Gervais-t és az elvetemült ötleteit. :-) Arra számítottam, hogy elgondolkodtató lesz, némi angol humorral, egy kis keserédes ízzel fűszerezett teljes egészet kapok némi bizonytalansággal a végére és azt hiszem teljesítette az elvárásaimat. :-)

Végre egy intelligens vígjáték, bár az elején féltem, hogy megint jönnek az altáji humorbombák, de szerencsére ez most nem erről szólt. Hú, nem szeretnék ebben a világban élni. Nem az igazmondással van baj, hanem azzal, hogy mindent ki is kell mondaniuk. Ennyi rosszindulat lenne az emberekben? Azért örültem, hogy a végén összejöttek, nagyon drukkoltam Mark-nak :D

Azt hiszem, imádnék egy ilyen világban élni (főleg ha én lennék az egyetlen, aki tud hazudni), őszinte embernek tartom magam, nem szeretek nem is nagyon tudok szándékosan hazudni. Persze felmerül a kegyes hazugságok dilemmája, és ahogy láttam a filmben, vannak szomorú, megbántott emberek, de ezzel együtt is mindenki sokkal könnyedebbnek, talán akár még boldogabbnak is tűnik, hiszen nem csak arról van szó, hogy nem hazudnak, hanem nem is ismerik az ezzel járó mentalitást, ezért az egész világuk ilyen zsírozottan működő kis szerkezetként hat.
Az nagyon tetszett, kellett is egy kis idő, mire leesett, hogy a filmjeik azért ilyen unalmasak, mert csak a múltbéli tényekből állnak, hiszen nem tudnak kitalálni nem létező történeteket.
Maga a film lehetett volna egy kicsit izgalmasabb, kicsit átgondoltabb, a végén nekem elég erőltetett volt ez az új Isten kitalálása, aki ugye nyilván a 'mi Istenünk' mintájára készült, meg a Jézusnak kinéző Mark. És mínusz még egy pont, mert csattanónak odarakták a 'little fat kid with snub nose' jelenetet, pláne, hogy genetika alapján simán lehettek volna a csaj mértékei szerint szép gyerekeik. Meg egyáltalán ez a happy end nekem annyira nem jött be, hiszen oké, hogy elvileg a csaj nem tud hazudni, az érzései igazak, na de hogy jutottak el odáig. Teljesen arra számítottam, hogy Mark rájön, hogy Anna milyen felszínes és soha nem fogja szeretni, ezért továbblép és éli boldogan az életét az új képességével.

Egy újabb nagyon jó film.
Nagyon megszerettem a főhőst, sajnáltam, hogy abban a világban kellett élnie. Durva egy világ, mindenki igazat mond, de nem akárhogy, jó mocskosan. Csoda, hogy nem szurkálnak meg minden sarkon valakit. Mindez humorral rostálva, nehogy túl sok legyen, és a néző átkapcsoljon, mert nem tudja megrugdosni a szereplőket.
Sikerült sírnom rajta, ami pedig elég ritka, főleg, mert itt nem állat/nagy siker zenei aláfestéssel, megszerkesztve érte el ezt, hanem szavak és emberen felülálló érzelmek.

Az alapsztorit jó ötletnek a tartom és a megvalósítással sincs baj szerintem, bár tényleg eléggé sokkoló tud lenni, hogy tényleg mindenki mennyire igazat mond. De természetes, hogy a nézőnek soknak tud lenni, mert mi nagyon megszűrjük mit is mondunk másoknak. Legérdekesebbnek azt a részt tartottam, ami a vallásról szólt, így a humor mellé kapunk némi gondolkodni valót is.

Bár a film amerikai, Gervais angol humora azért így is mindvégig érezhető volt. Aminek én persze kifejezetten örültem.
Nem szeretnék a szereplők alternatív világában élni, akkor már inkább maradnék a némán hazug, megszokott kis saját világunkban. Elgondolkodtató filmecske, mindannyian azt papoljuk, hogy az őszinteség milyen nagyon jó dolog, de csak nézd meg ezt a filmet… máris összezavarodsz.

Imádom Ricky humorát, de mi ez a gagyi magyar cím? Te jó ég!