Lidérces mesék éjszakája (2019) 66% 208★

Hát ez nem is volt olyan rossz, és ijesztő sem. :-D Annyira élveztem, hogy egyszer kétszer a szereplőkkel együtt felsikoltottam, és aztán elnevettem magam. :-D Jó kis horrorfilm tinikkel. Szórakoztató volt, nem egy nagy durranás, és a szörnyek sem voltak annyira ijesztőek, de nem futnék össze velük egy kihalt utcában, főleg nem a madárijesztővel, és azzal a bicsakló testtel. :-D A szereplők tűrhetőek voltak, nem voltak rosszak, a csajszit bírtam Stellát és Ramónt. Voltak benne jó részek, és humorosak is. A vége eléggé folytatás gyanús, kíváncsi leszek rá lesz-e.

20 perc után felgyorsítottam és úgy még élveztem is. Amikor hipergyorsan hánytak le… szakadtam, mint a hó

Aranyos volt. Egy-két szörnyen nagyon jól szórakoztam, pluszban én szeretem az olyan horror filmeket, ahol gyerekek vannak a középpontban. Nekem tetszett a hangulata is, de tipikusan egyszernézős-elfelejtős film.

Unalmas tinihorror.

Olvastam a rövidke képes meseregényt ami totál creepy és bevallom nem voltak nagy elvárásaim, de mégsem érte el azt a reakciót, hogy na ez azért jó volt. Csináltak egy alap történetet, ahova beletömködtek néhány mesét a könyvből és pikk pakk kész is a film. Nem vagyok szakértő, de talán jobb lett volna, ha különböző történetekből állt volna. Így eléggé könnyen felejtős és a tini szereplők sem éppen voltak a csúcson.
A természetfeletti lények, na azok jók voltak.

Miért van az, hogy minden egyes alkalommal, amikor egy filmet a tökéletes alkalomra tartogatok – este, egyedül, fejhallgatóval – a vége unalom és csalódás? Pedig manapság már nem várok sokat egy-egy horrortól. Azt hiszem, azok az idők elmúltak valamikor a kilencvenes évek végén, kétezres legelején.
Ez a film tökéletesen az, amit én úgy hívok, hogy „gyerekhorror”. Van benne egy csapat kölyök, akiket imádni fogsz, ha fiatalabb vagy, mint ők. Lőjük be mondjuk a tizenkét-három éves korosztályt. Megnézed ezt, mint első horrorfilmed. Lenyűgöz. Borzongat, mert hát csak szörnyek és történetek, miegymás. Majd pedig amikor tíz év múlva újra leülsz elé, elfog a nosztalgia.

Ha viszont nem az első filmed és tizenöt is elmúltál, már nem fognak meghatni a CGI szörnyek és az a három kis „lidérces mese”, ami benne van két szaladgálás között. Bár legalább nem visít mindenki fülsértően, azt hiszem, manapság már ezt is értékelni kell.

Végre egy nem annyira paráztatós, de izgalmas tini horror. Tetszett az egész film megvalósítása, a történetek, a 60-as évek setting, és még a karakterek is szerethetőek voltak. Nagyon remélem, hogy akármennyire is kérdőjeles a második rész, majd megfogjuk kapni. (spoiler)

Szerintem ez a film zseniális. Remek és izgalmas a története, én egy percet sem unatkoztam. Az effektek fantasztikusak, kifejezetten a lények. A hangulat és a látványvilág szuper, tipikusan az a film, amivel egy borongós őszi estén szívesen bekuckózom a takaró alá, és élvezem a Halloweeni borzongást. Örülök, hogy volt egy két jelenet benne, ami kifejezetten rémisztő, de bizonyosan borzongató. Én mindenképp ajánlom. :)

7*-ot adnék rá, de azok után, amiket manapság „horrornak” titulálnak, 17*-ot is adnék rá! X,)

Film közben mutatnak is egy képregényt, nem tudom létező-e, nekem a Mesék a kriptából ugrott be róla, de nem az. Mindenesetre pontosan. Nekem megvolt ez a jó kis old-school/retro horror érzés és ez jól esett. Mondjuk inkább gyerekeknek/tiniknek ajánlanám, de felnőttként is simán jó, szvsz egy őszi késő délutánra/estére.

Volt sztori, amit ismertem máshonnan, de legtöbb új volt.
Basszus a madárijesztős hányós résznél majdnem én is hánytam. Nagyon tetszett. Nem erre számítottam ugye. :D
A szekrényes résznél görbült lefele olyan hülyén a szám, attól féltem. Mert néha belegondolok, mi van, ha elkerülök valahova és nem jutok vissza? D:
A ragya amíg ki nem fakadt, félelmetesebb volt nekem, másra számítottam, hogy más lesz benne. X,D spoiler
A lábujjast láttam már máshol, de blöeee, undi volt így is, úgy is… DX
Az nagy darab mosolygós nőci meg ahhhhhhhh… na olyannal se találkozzak soha! XD Basszus milyen lenne egyszer felébredni és azt látni, hogy áll az ágyad mellett, feléd van hajolva és…….. mosolyog rád? X,))))))))
Ímhol jő a testem volt az egyetlen, akitől nem féltem annyira, de csak mert régen láttam a A túlvilág szülöttét, ott találkoztam először ilyen 4kézlábas, kitekert fejes emberrel és az nekem nagyon félelmetes volt akkor… X,)))

Most nézem amúgy a DVD extrákat, olyan jó látni, hogy készültek a szörnyek… *0*

A film alapjául szolgáló könyvről nem sokat tudok, de van egy olyan érzésem, hogy abban csak rémtörténetek vannak, és ezek köré alkották meg a könyvet megtaláló tinik sztoriját, ugyanis eléggé meglátszott a cselekményen, mennyire kidolgozatlan, és pusztán azt a célt szolgálja, hogy mihamarabb szóba kerüljenek a lidérces mesék. Amikor viszont elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, onnantól alaposan felpörögtek az események, a történetek megelevenedései egyértelműen a film legjobb és leghátborzongatóbb részei voltak, a különféle lények feltűnésekor rendszerint az ujjaim közül pislogva vagy félig elfordulva vártam a folytatást, mert nagyon rondák, nagyon ijesztőek és túlságosan élethűek voltak; ha nem tudtam volna előzetesen, legkésőbb a megjelenésükkor rájövök, hogy Guillermo del Torónak valamilyen módon köze van a filmhez, mert teljes mértékben az ő stílusát tükrözték az egyes szörnyek. Sarah és a Bellows-család háttértörténete utáni nyomozás nagyon érdekes aspektusa volt a cselekménynek, kár, hogy csak felszínes, zanzásított formában mutatták be a múltban történteket, s Sarah-val, a tetteivel kapcsolatban is maradtak bennem kérdőjelek. A befejezés okozott egy pici csalódást, mert akkor döbbentem rá, hogy tulajdonképpen ez csak egy bevezető rész volt, és (feltehetőleg) minden izgalmas részletet a folytatás(ok)ban fognak elmondani, megmagyarázni, holott belefért volna ez egy filmbe is, csak gondolom, a készítők úgy vannak vele, ha már belekóstoltak a rémmesékbe, akkor lehetőség szerint mindegyiket szélesvászonra akarják adaptálni. A karakterekre csak röviden térnék ki: a négy főszereplőt könnyen meg lehetett kedvelni, én személy szerint nagyon bírtam a fiúk humorát, amit Stella komolysága remekül kiegyensúlyozott, sőt benne az írás iránti szenvedélyt is szerettem, egyedül talán Ramón lógott ki egy kicsit a bandából, igaz, ő az elbeszélés szintjén is újonc volt köztük.
Nem voltak nagy elvárásaim a filmmel kapcsolatban, egy sablonos, nem túl félelmetes tinihorrorra számítottam, ehhez képest egy kellően borzongató és érdekes alkotást láthattam, amivel kapcsolatban meglepetésként ért, hogy egy lehetséges franchise első részének szánják, ettől függetlenül önmagában is szórakoztató tudott lenni. Melegen ajánlom a készítőknek, hogy tartsák meg ezt a színvonalat, sőt akár szárnyalják túl a továbbiakban!