Ezüst pisztolygolyók (1985) 69% 82★

Nem gondoltam volna, hogy ez a film ennyire tetszeni fog. A történet szuper, szereplők profik. (Ha nem tudom, hogy Megan Follows is itt van, akkor lehet későbbre hagyom.)
A történet: Minden tetszett benne. Az, hogy a spoiler a vérfarkas. Azt hittem a 2. temetés után, hogy ő akarja majd elkapni a farkast.. Bár, a holttestekből mutathattak volna többet, hogy mennyire tépte szét őket stb.. De azért így is jó volt. A kis város is rendben volt.
Szereplők: 3 kedvencem volt. Jane, Marty és Red.
Marty nagyon szimpatikus volt. Bátor fiú. Az éjszaka közepén kimegy tűzijátékozni. :D nem semmi. ÉS nem pánikolt be mikor a vérfarkas szemben állt vele. Hanem jól célzott.:D
Jane meg…persze, hogy a kedvencem volt. Hisz Megan fan vagyok. Tipikus szerep volt. Nagyon szerettem. Az volt jó mikor Marty-val nem veszekedtek, hanem összedolgoztak.
Red nagyon vicces és jó fej volt. Először nem gondoltam volna, hogy ennyire szereti Marty-t. Jó kis járgányt szerelt neki.:)
A film végétől kicsit többet vártam volna, de aztán megbékéltem vele.
Újranézős ez tuti.

Azt kell mondanom, váratlan meglepetés. Sikerének titka talán az, hogy nem vállal magára túl sokat – sem az eredeti történet, sem maga a film, és abból próbálja a legtöbbet kihozni, ami rendelkezésére áll. King írta a forgatókönyvet is, ami alapvetően jó ómen: hisz nála jobban senki sem tudja, mi is a lényegi veleje a történeteinek azon túl, hogy horrorok.

Az Ezüst pisztolygolyók tényleg jól indít abból a szempontból, hogy horrorisztikus felütését gyorsan és lényegre törően letudja: ott van a leírásban, így nem spoiler, egy farkasember keseríti meg az amerikai kisvároska hétköznapjait. Semmi több, mármint tényleg, senkinek sincsenek szuperképességei, nincs eredettörténet, nincsenek a régmúltból felmerengő, kísértő traumák a háttérben, egyszerűen csak jön egy farkasember, akit túl kell élni, le kell győzni.
Az ellene felálló liga igazi kingi különítmény: deréktól lefelé béna kisfiú kényszeresen gondoskodó szülőkkel és egy belevaló nagybácsival, meg egy nővérrel, aki egészséges gyermekként megsínyli a fogyatékkal élő kisöcsivel járó terheket. Kicsit nyakatekert, de mélyen emberi a sztori, írhatott volna ezzel az alappal King egy igazi drámát is, de őt ugye mindig az érdekli, mit hoz ki a természetfeletti terror az emberekből. Ettől függetlenül is lejegyezném azért, hogy ebből a kiindulási alapból, ezzel a színészgárdával farkasember nélkül is csinálhattak volna valamit, de az se baj, hogy ez lett a dolog vége.
A horror vonulat rendben van, a trükkfelvételek kellőképpen ügyesek a film korához képest, a hangulat megteremtése remek, a színészek nagyrészt megfelelnek a velük szemben támasztott követelményeknek – Busey és Follows kiválóak, McGill meglepetés, Haim jól viszi a hátán a filmet, bár King forgatókönyve éppen az ő karakterét hagyja néha magára, illetve hozza néha dramaturgiailag lehetetlen helyzetekben, ezeket pedig a gyerekszínész sem tudja kompenzálni – egyébként lehet, egészen a végső vágásig tán le sem esett a stábnak, hogy néha nem kerek a történet…

Korrekten összerakott, a maga módján emlékezetes „családi horror” az Ezüst pisztolygolyók, a hagyományosan lebecsült és elátkozott King-filmadaptációk között egy vállalható induló.

A könyv jobban tetszett, mint a film. Bár volt pár ismerős szereplő, de nem túl jól válogatták ki őket. King könyve egy „naptártörténet” amelynek lényege a rövidsége. Szerintem másfél óra túl hosszú ennek a rövid és egyszerű történetnek. A vége viszont jó lett. Nem vagyok oda a vérfarkasos történetekért, de ez szerintem jó, maga az emberfarkas megjelenése is élethű.

King-féle humor: a kocsmáros baseball ütőjén a bevésett szöveg: „the peace maker”. Egész jó film a fiatal Corey Haimmal, aki a nyolcvanas évek tinisztárja (ikonja) lett, hogy aztán eltűnjön a süllyesztőben. Több ismerős színész is feltűnik, és vannak nagyon jó részek benne, mint amikor Jane (a narrátorunk) a szemeket fürkészi – az nagyon tetszett. Izgalmas volt, még úgy is, hogy olvastam, szóval maga a történet nem tartogatott meglepetést. Majdnem jobban tetszett, mint a kisregény.

Milyen rohadt önző gyerek ez a Marty! Megölnek egy csomó embert, köztük a barátját, erre mit kifogásol? ELMARAD A TŰZIJÁTÉK, B+! Egyébként nem jobb vagy rosszabb, mint a korabeli horrorféle filmek. Lassan indult be, volt pár véres jelenet, családi dráma.
A szinkron pocsék volt.

Egyik kedvenc vérfarkasos filmem, bár nem vagyok oda a műfajért. De Stephen King bármelyik szörnyet veszi elő a szekrényből, abból szinte mindig valami jó kis rémmese rittyen.

Eléggé 85ös, idegesítő reakciókkal. Red bácsi seg*hülye majdnem mindig, főleg a végén, de a moci jó ötlet volt :D spoiler
Felröhögtem párszor, jók a dumák imitt-amott. Megan Followst jó volt látni.

Nagyon hirtelen lett vége.
Jó éjszakát!
Ok.

Vártam volna egy lezárást, jön az egyik rendőr, szülők haza jönnek, szétverve a ház..

Nem volt ez rossz. A. Szinkron most pocsék volt..Nem volt rá ráigazítva.

Miután elolvastam Stephen King kisregényét (ami eléggé tetszett), gondoltam adok egy esélyt az adaptációnak is. Már a könyv előszójában leszögezte King, hogy Dino jó pár dolgot megváltoztatott a filmben, szóval nem lepődtem meg, amikor a történet január helyett nyáron kezdődött. De az már kezdett idegesíteni, hogy a neveket egyes szereplőknél miért kellett átírni. Ezt sosem értettem… Kellemes meglepetés volt, hogy a seriffet Terry O’Quinn játszotta, még akkor is, ha egy s*ggfej volt a karaktere, és totál alkalmatlan volt a posztjára. Marty annyira nem volt belevaló, mint azt a könyvben elképzeltem, de nem vész. Lowe atya viszont egészen más volt itt. spoiler Ami abszolút béna volt, az az autós üldözés. Összességében nem volt olyan rossz, de azért volt jó pár abszurd jelenet.

Jó kis adaptáció egyáltalán nem idegesítő gyerek szereplőkkel. Nem vagyok nagy fanja a vérfarkasos történeteknek de ezt tuti ajánlom. Főleg a könyvet. Előbb a könyvet kell elolvasni, aztán lehet nézni nyugodtan a filmet. Nem éri utól a könyvet de nem is pocsék feldolgozás.