L'Arme à gauche (1965) 80% 1★

Nagyon bírom, amikor egy film rendezője tudja, mennyit bír el a vászonra vitt története. A másfél óra nem szégyellnivaló műsoridő, arra pedig pont elégséges és alkalmas, hogy bármilyen feldolgozott sztori esszenciális lényegét átadja a nézőnek. Illetve a L'Arme à gauche esetében pontosan ennyi volt a könyvben is, percre pontosan…

Olyan ez a cucc, mint egy egészestés Az Angyal epizód, legalábbis feelingjét tekintve abszolút: magányos, menő, mégis minden pillanatában hiteles hősünket közepesen sötét csőbe húzzák, ám ő a titokzatos nő hatására saját kezébe veszi az ügyet és elkezd rendet tenni. Zajlik mindez a fülledt karibi szigetvilágban, fekete-fehérben, oly’ mértékben harapható vintage ötvenes-hatvanas évek életérzésben, hogy a fal adja a másikat – ennek a mozinak lelke, nagyon fogós hangulata van, ami a film noir rajongóitól kezdve a klasszikus kalandfilmek kedvelőiig mindenkit behúzhat.
Látszólagos egyszerűsége és kis tétje ellenére mindvégig fenntartja a figyelmet. A rendezés feszes, üresjáratnak nincs nyoma. A mozi első fele tipikus egzotikus közegbe helyezett európai krimi, a második afféle kamaradráma – egy megfeneklett vitorláson néhány ember összecsapása. Nevezhetnénk ezt a helyzetet akár thrillernek is, és mint egy jó thrillerben, itt is minden a színészi munkán, meg a megjelenített miliőn múlik. Ezek pedig kifogástalanok. Talán lehetne a szituáció kicsit veszélyesebb, talán játszhatna a mozi a ténnyel, hogy nő került a szorítóban lévő férfiak közé – talán egy modern feldolgozás meg is tenné ezt –, de összességben így sem lehet okunk panaszra.
Nagyon bejött, hogy a viszonylag egyszerű cselekmény viszonylag egyszerű végkifejlete előtt azért rendesen odatették a vizuális oldalt is: a víz alatt játszódó jelenetek remekül mutatnak, ebben a hetvenes években remekeltek a filmesek, de a hatvanas évek közepén talán még nem volt ennyire magától értetődő egy tengerfenéken úszós jelenetsor kivitelezése. Lino Ventura tökéletes a főszerepben, bár a drámai felhangok végül elmaradnak, így igazán mély, összetett színészi megnyilvánulásokra igazából nincs lehetősége – de mint amolyan korai akciófilmes ikon, tökéletesen muzsikál.

Nem komplikálom túl, mert ez a film sem komplikál túl semmit. Egyszerűségében az ereje – engem ez megvett kilóra!