Jeff (1969) 60% 2★

Egy-egy helyen úgy tartják, ez volt a Delon által producerelt és részben saját kézben tartott mozik első darabja, ám ez nem igaz, az Adel Productions nevű cége nem itt lépett először akcióba, de tény, ez egy viszonylag korai darab a már általa is rendkívüli céltudatossággal formált filmjei közül. Ez talán azért fontos, mert már a Markovics-afféron innen is rendkívül fontos volt számára ennek a sötét, a bűnügyi világ szféráival flörtölő, de mégis vitathatatlan hősi babérokra törő legendáriumi karakternek a létrehozása.

Lássuk be, 1969-ben már válogathatott a szerepek közül, és a Jeffben látható figurája tökéletesen ismerős a kora-hetvenes évek karakterformálásaiból, míg a film stílusa a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján forgatott maffia-mozikat előlegezik meg. Mondhatnánk, nincs új a nap alatt, de sosem szabad szem elől téveszteni a sorrendiséget.
Meglepő, de Jean Herman korábbi Delonnal közös munkája, az Ég veled, barátom! egy mestermű a Jeffhez képest, pedig modern szemmel nézve az a mozi rendkívül egyenetlen tempójú, néha egyértelműen gyengén és következetlenül rendezett és vágott, de remek kis történettel és hangulattal dolgozó darab volt. Mi újság akkor a Jeff-fel? Szerintem ebben a filmben elsősorban is Melville-hez szerettek volna visszanyúlni. Technikai minősége kapcsán nem tudok véleményt alkotni, mert egy igen gyenge minőségű, szerintem VHS-ről digitalizált kópiát néztem meg, de az a benyomásom, színtelen fakósága és darabolatlansága kicsit A szamurájban felfedezhető minimalizmusra akarhat visszacsatolni. A történet kőegyszerű, de a tempó ragacsos, fél óra elteltével mintha nem tartanánk még sehol sem. A zene borzalmas, alig illik a filmhez, és érezhetően nincs mindig szinkronban a képpel. Ez a lassan cammogó, nem túl akciódús, néha amatőrfilmes vonásokat felvillantó kivitelezés mégis képes hangsúlyozni a fajsúlyos eseményeket – például mikor valaki fegyvert ránt és el is süti azt. A néző úgy véli, érti, mit akartak elérni a készítők, de ez nem magyarázza az előbb ecsetelt problémákat.
A Jeff legnagyobb problémája mégis az, hogy minden létező téren van tőle jobb alternatíva: művészi kivitelezés terén A szamuráj, fekete-fehér bűnügyi drámaként a Volt egyszer egy tolvaj, akciófilmként A szicíliaiak klánja, thrillerként A medence – és most tényleg csak a hasamra ütöttem.

Mindezzel együtt nekem tetszett, mert bizarrul megvan benne a hatvanas évek ifjú Delonjának zsengesége és a hetvenes évek érettebb, de szándékoltan mindenféle mesterséges maszkok és legendák mögé bújó misztikuma. Kegyelemhetes.