Lápvilág (1992) 70% 11★

Imádom az angolokat, mert a szimpla együgyű karaktereikkel olyan drámát képesek kreálni, ami másnak nem sikerül. Ugyanakkor utálom őket, mert lenézem ezt a végtelenül primitív viselkedést, hogy gyerekként már orrba-szájba… és mindezt úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Az meg, hogy a tanár a félérett kis diákoknak azt meséli, hogy prücskölte meg ugyanilyen idősen a „barátosnéját”, hát… én lehet, hogy prűd vagyok, de kisétáltam volna az osztályteremből.
A múlt és jelen váltakozása nem volt arányban egymással, de annyira nem is zavart spoiler. A fiatalkori karaktereket mesteri módon választották ki, mert az arcvonásaik, mimikájuk megegyezett a felnőtt színészekével. Ez elég ritkán sikerül ilyen jól. És ha agyonvágnak se mondom meg, hogy a gyerekkori Mary-t Lena Headly játszotta (aka Cersei Lannister). Nem hasonlított a mai énjéhez, sokkal inkább Sinéad Cusack-re :-)
Akit még kiemelnék az Morrissey. Már fiatalon megmutatta mit tud. Az utolsó jelenete pedig olyan erős volt, hogy kiszakadt a lelkem.
Nem egy könnyű alkotás, de aki oda van az angolokért és szeret belesüppedni a lápvilágba és a depresszióba, annak ajánlott a megtekintése.

Ez igazán tömény volt, ami megfeküdte a gyomrot. Az enyémet legalábbis biztosan…
Lehet, hogy velem van a baj, de én az ilyen alapszituációktól általában mindig diszkréten fogom a fejem. Nekem ez annak idején ilyen formában teljesen kimaradt, így nem is tudok vele azonosulni semennyire. Mármint a csajozás / pasizás, szex utáni mérhetetlen kíváncsiság… Pláne éretlen kortársakkal. Brrr… Meg ez a „mutasd meg, mid van” dolog is annyira… Gáz. Lehet, azért is gondolom így, mert nem a „világ végén” nőttem fel, értek nagyobb impulzusok, de akkor is ennyire nem lehettek skatulyába zárva még ezek a kölykök se. (Vagy mégis?)
Mary nekem totál antipatikus. Azt se értem, hogy Tom mit eszik rajta. Különösebben nem szép, elég fárasztó is, meg hát ez a „kíváncsisága” nekem inkább visszatetsző, sem mint szimpatikus. És az sem javít a helyzeten, hogy főhősünk szellemi sérült testvérén is – elvileg – csak szánalomból próbál segíteni, és mert a pasija „erre” bíztatta. Nem mellesleg elég kétértelműen fogalmaz a csaj, amikor kiderül a mindent megváltoztató szicsuéjsön, szóval nem vagyok róla meggyőződve, hogy spoiler …
Dick. Jaj, róla nagyon hamar beugrott Lennie Small (Steinbeck). Tulajdonképpen az ő karaktere szintén ugyanide fut ki, ami talán senkinek sem okoz meglepetést. Viszont itt nagyon meg kell dicsérjem David Morrisseyt, elképesztően jól hozta a félkegyelmű srácot. Egyedül azt sajnáltam, hogy sötét a kép az ő jeleneteinél, így az arcjátékát kevésbé tudtam élvezni, mint a hangját és a mozdulatait. Plusz olyan furcsa volt látni őt ennyire fiatalon. :) Azért azt be kell látni, hogy neki (is) jót tettek az évek. ;)
Jeremy Irons nem szerepel olyan sokat, mint vártam volna, ennek ellenére korrektül hozta a szenvedő tanárt és férjet, aki végső elkeseredésében már az osztályának is „kiteregeti a szennyest”. Mert azért valljuk be, elég durva elmesélni a tanítványaidnak, akik még „csak” 16 évesek, hogyan prütyköltél a csajoddal a vasúti kupéban, khmm.
Visszatérve Maryre. Értem az ő szomorú történetét, azt is, miért lett ő ilyen, amilyen, azt viszont már kevésbé, hogy miért hagyták ennyire elfajulni a dolgokat? spoiler Mindenesetre a „lápi boszorkányos” jelenet sokkoló. Bár bevallom, én itt inkább igazán csak Tomot sajnáltam, Maryért kevésbé vérzett a szívem. Szegény csaj végig annyira nem volt szimpatikus, hogy bár elszomorítottak a vele történtek, és nem kívántam neki ezt, de akkor is ne szépítsük: hülye volt. A srác is, nyilván, tiszta sor. De mivel a lány (gyanúsan) spoiler … Számomra az első számú „áldozata” ennek a szituációnak Tom. Aki – szerintem legalábbis – elsősorban lelkiismereti okokból horgonyzott le a nő mellett. Én elhiszem, hogy szerette is, de volt ebben bizony némi „érzelmi zsarolás”, még ha nem is szándékos.
A film vége mondanom sem kell, hogy nekem nem igazán tetszett, én biztosan nem így zártam volna le, de hát ez már megint csak én vagyok…