„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy történelemtanár. Egy nap épp a francia forradalmat tanította és arra ért haza, hogy a felesége maga is forradalmi tettet, csodatettet vitt véghez.” Tom Crick, a Pittsburgnen élő angol történelemtanár idegösszeroppanással küzd. Nem várhat külső segítségre: mániás-depressziós feleségére nem számíthat, s az iskolában sem találja a helyét. Tom sajátos történelemórába kezd: diákjaival „osztálykirándulásra” indul a múlt emlékei közé, hogy magyarázatot leljen a zűrzavaros jelenre. A film Graham Swift azonos című, magyarul is nagy sikert aratott regényéből készült.
Emerson értékelése
Emerson 
Lápvilág (1992) 70%
Imádom az angolokat, mert a szimpla együgyű karaktereikkel olyan drámát képesek kreálni, ami másnak nem sikerül. Ugyanakkor utálom őket, mert lenézem ezt a végtelenül primitív viselkedést, hogy gyerekként már orrba-szájba… és mindezt úgy, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Az meg, hogy a tanár a félérett kis diákoknak azt meséli, hogy prücskölte meg ugyanilyen idősen a „barátosnéját”, hát… én lehet, hogy prűd vagyok, de kisétáltam volna az osztályteremből.
A múlt és jelen váltakozása nem volt arányban egymással, de annyira nem is zavart spoiler. A fiatalkori karaktereket mesteri módon választották ki, mert az arcvonásaik, mimikájuk megegyezett a felnőtt színészekével. Ez elég ritkán sikerül ilyen jól. És ha agyonvágnak se mondom meg, hogy a gyerekkori Mary-t Lena Headly játszotta (aka Cersei Lannister). Nem hasonlított a mai énjéhez, sokkal inkább Sinéad Cusack-re :-)
Akit még kiemelnék az Morrissey. Már fiatalon megmutatta mit tud. Az utolsó jelenete pedig olyan erős volt, hogy kiszakadt a lelkem.
Nem egy könnyű alkotás, de aki oda van az angolokért és szeret belesüppedni a lápvilágba és a depresszióba, annak ajánlott a megtekintése.
