Kuzinom, Rachel (2017) 63% 55★

Tulajdonképpen adhattam volna rá kevesebb csillagot is, de értékeltem, hogy kosztümös… Lehetne izgalmas, de nem az… lehetne rejtélyes, de nem az… lehetne romantikus, de… jó, az, de a gáz fajtából…
Szerintem Rachel Weisz nem erre a szerepre való, nem volt benne az igazi, mesterkéltnek tűnt, és ez a helyzet csávókámmal is. Eljátszották, de nem élték bele magukat… nem is tudtak így félgőzzel hitelesek lenni, és bevonni.
Nem is olyan régen láttam Du Maurier-nek egy másik regényéből készült adaptációt, a Manderley-házat, na az klasszisokkal jobb. Ez ilyen egyszernézős, felejtős, maradandó élményt nem nyújtott.

Jó ez a film, lassú ritmusú, ám végig ott a feszültség, a legvégére sem lesz minden teljesen tiszta. Kár, hogy a könyv nem jelent meg magyarul, szívesen elolvasnám, jobban meg is lehetne érteni-bár Daphne Du Maurier jellegzetes stílusához tartozik, hogy ne legyen telejsen egyértelmű, sőt!
Lélektani thriller a javából, bár a Manderley ház asszonya jobban tetszett, valószínűleg Hitchcock mesteri rendezése miatt is.
Igazi spoiler jön:
spoiler

A színészi alakítások nem ragyogóak, de nem is rosszak, Rachel Weiss különösen tetszett.

Jajjj…Hát, nem erre számítottam. A trailer alapján egy érdekes, misztikus, kicsit talán horrorisztikus, viktoriánus történet tárult elém, ehelyett egy unalmas, bosszantó és furcsa végterméket kaptam. Rachel karakterét tekintve pozitívnak tartottam azt az ábrázolást, amit a film elején láthatunk; vagyis amit nem láthatunk, ugyanis addig a pillanatig, amíg a titokzatos unokanővér meg nem jelenik, még talán izgultam is egy kicsit és felettébb felkeltette az érdeklődésemet, hogy ekkora rejtély övezi Rachel személyét. No de aztán megjelent; és tönkretette az egész filmet. Ennyire ostoba hősszerelmest én filmben ábrázolva még nem mostanában láttam. Kérdem én: mért kell feláldozni mindent egy nőért, meggondolatlanul és ostobábbnál ostobább módon? hogyan létezik az, hogy első látásra beleessen valaki egy „végzet asszonya” típusú emberbe, amikor az elején – a megismerkedés előtt – még a puszta létezését is elátkozza? Egyszerűen nem értem. A fiatal, árván maradt, anyakomplexusban szenvedő fiú és a komoly, érett nő közötti különbséget érzékeltem és meg is értem, de ettől függetlenül egy teljesen értelmetlen és összetákolt sztorit láttam. Most akkor ő tette vagy nem ő tette? Ez a mondat a filmben lehet, hogy érdekesen meg rejtélyesen hangzik, de könyörgöm, ne akarjunk már ennyire rejtélyesek maradni, hogy a boldog tudatlanságban hagyjuk a nézőt.
Elnézést kérek azoktól, akiknek tetszett a film, de én nem tudtam nagyon értékelni, ez látszik a véleményemen is, ami kb ugyanolyan összeeszkábált és összecsapott, mint maga ez a remekműnek korántsem mondható alkotás.

Nem nagy szám, de meg lehet nézni, viszont spoiler

A film legnagyobb élvezeti értékét nálam az adta, hogy ezen a Rachel-ön tényleg nem lehetett kiigazodni. Bár mindkét főszereplő idegesítő, vártam, mi lesz a vége, szerintem igazán Maurier-s húzás volt.