Körhinta (1956) 83% 143★

Sokáig azt hittem a címe miatt, hogy romantikus vígjáték, így jó ideig kerültem. Viszont a Fábri gyűjtemény megvétele után eljött az idő tavaly a pótlásra, és ennél pozitívabban nem is csalódhattam volna. Kiváló újragondolása Rómeó és Júlia történetének, csak épp a magyar téeszesítés időszakába helyezve. Annak ellenére, hogy a kötelező rendszeréltetés – Bíró Máté példás téesztag – megvan a filmben, nem válik zavaróvá. A „szerelmi háromszög” marad mindvégig a hangsúlyos, mindez olyan elemi erővel megrendezve és eljátszva, hogy az párját ritkítja. A film első fele is tele van remek pillanatokkal, az érzelmek egész skáláján megy végig Fábri, szívszorítóan ábrázolva ezeknek az embereknek a sorsát. Aztán jön a második fele. A táncjelenetet sok hollywoodi nagyágyú megirigyelné, a lélegzetem szinte elállt, olyannyira katartikus pillanat volt. Aztán a finálé az apával felteszi a pontot az i-re.
Fábri a későbbi munkáival is alátámasztja, hogy a magyar film a rendszerváltás előtt igazi nívót képviselt, melyben a filmművészet színe-java megfordult alkotói és színészi oldalról egyaránt.

A gyerekkoromat meghatározó film volt ez. Mindennel azonosulni benne akkor is és most is, lévén hogy a mi családunk is amolyan tipikus parasztcsalád volt generációkra visszamenőleg. Számomra teljesen érthető volt Mari apjának anyagias felfogása és a lány döntése is, hogy ennek ellenére a szívére hallgat. Törőcsik Mari nagyon jól játszotta a fiatal parasztlányt, aki egyszerre próbál megfelelni a szüleinek és mégsem adni fel a szerelmet. Soós Imre alakítása pedig zseniális volt! A táncos jelenet nálam mindent vitt. Egyszerűen elbűvölt a páros.
Nagy-nagy kedvenc, ez nem vitás! Bármikor képes lennék újranézni. :)

A film zseniális. A sztori valóban egy „tanyasi Rómeó és Júlia”, h másokat idézzek, de miért is baj az. Ahogy Mari és Máté szerelmét bemutatják, a helyzetjelenetek, a „tánc”, az arcokon tökéletesen látható érzelmek, adják a film igazi értékét. A film után még F. Truffaut is odavolt Törőcsikért, de nekem Soós Imre fenomenális alakítása maradt meg. „Igen, ilyen egy magyar pasi, ha akar egy nőt, még ha kissé megszállottan is”- gondoltam anno, amikor először láttam a filmet :) Kinek ne jutna eszébe ez a film egy körhintán, és a mondat,h „Repülünk, Mari”….

Hogy miért szánom magam ilyen nehezen rá a régi magyar filmekre, azt nem tudom, mert mindig rá kell jönnöm, hogy ezek nekem valók. Lehet a mostaniak riasztanak el, amik nem annyira a szívem csücskei. Pedig ég és föld a kettő.

Ez egy realista paraszti ábrázolás. A kor eszközeivel, a helyzetben és a történetben is nagyot alakítanak a színészek. Nehezen nézem a régi filmeket, nem tudom miért, talán pont azért,mert a legtöbb nagyon is realisztikus. Viszont ahogy ráhangolódom, csak visz magával és nem tudom bem figyelni a történéseket. Egy nagyon távoli világot látok, ami megelevenedik, a letűnt kor szegmense.

Tegnap láttam színházban, és az nagyon tetszett. Szóval most muszáj volt megnéznem a filmet is, hogy kicsit felelevenítsem a dolgokat. És rájöttem, hogy még mindig ugyanolyan jó ez is mint mikor először láttam már vagy 10 éve. durva ezt leírni xD

Tetszett, jó a sztorija, és egyébként is, a magyar filmeket nem tudom nem szeretni! :)

Kívánni sem tudnék szebbet. s jobbat.

Nagyon jó! Mondom ezt úgy, hogy 95%-ban utálom a magyar filmeket. Filmesztétika órán nézették meg velünk és kész felüdülés volt a sok borzalom között. Jó a történet, szerethetők a karakterek és van benne pár igencsak klassz jelenet. (Tánc, balta. ;) )