Kodachrome (2017) 60% 7★

A film amit azért csináltak, hogy mindenkit megríkassanak. Kivéve engem.
Sajnos minden egyes percét tollba lehetett mondani annyira mesterkélt volt. A párbeszédeken is látszott, hogy mérnöki pontossággal meg vannak írva, nehogy valaki is kizökkenjen a szerepéből. Amikor kellett elhallgattak (és jöhetett az aláfestőzene), amikor kellett mondtak valami vicceset, vagy bölcset, vagy bunkót, hogy elmélyülhessen a dráma (és jöhetett az aláfestőzene). Értékelhetőbb lett volna, ha a „szerelmi szálat” egy az egyben kihagyják (mondjuk szerelmet nem láttam, csak két unatkozó embert akik épp ráértek egymásra). Ilyenkor azért mindig azon mélázok, hogy a filmekben a haldoklóknak miért mindig egy fiatal vékonyka dekoratív leányzó az ápolójuk? (persze tudom a választ, nem szokás korosabb, dundi, szakmailag tapasztalt ápolókat megöhm… szóval nem szokás szerelemre lobbanni irántuk, hogy szépen fejezzem ki magam)
Ha csak az apa-fiú kapcsolatot boncolgatták volna és nem a nyál részre pazarolják a menetidő nagy részét, akkor lehet, hogy súrolták volna az érzelmi küszöbömet, mert a téma érdekelt volna, de így?
Az egyetlen dolog amire felkaptam a fejem, hogy digitális szemétnek nevezték a mai „fotókat”. Köszönöm, hogy ezt végre valaki hangosan kimondta.

utolsó harmadára nagyon belehúztak a hagyma vágásba
de az eleje nem fogott meg nagyon. összességében klisés de hatásos