A történet színtere Sugomori, egy fiktív japán város, amely lassacskán elnéptelenedik. Itt jár iskolába Agata Katsuhira, akit egy nap azzal fogad a rejtélyes és keveset beszélő osztálytársnője, Sonosaki Noriko, hogy a fiút beválasztották a világbéke megteremtése érdekében létrehozott Kizuna… [tovább]
Kiznaiver (2016–2016) 12★
japán · angol
Képek 9
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Zeneszerző
Kedvencelte 3
Várólistára tette 22
Kiemelt értékelések
Nihilchan
Az első epizód alapján azt hittem, akció anime lesz, de igazság szerint nagyon nem az. Tömény dráma a szerelemről és a barátságról, és bevallom, a negyedik-ötödik epizód után szinte nem akadt olyan rész, amin ne bőgtem volna.
A szereplők olyan osztálytársak, akiknek eddig többé-kevésbé semmi közük nem volt egymáshoz. Egy csapatként kell dolgozniuk, hiszen az egyikőjük legkisebb fájdalmát is mindannyian megérzik. Érdekes módon azonban a fizikai fájdalom kérdéskörén hamar túltették magukat és az anime a lelki fájdalomra koncentrált, ami, ahogy a karakterek megtapasztalták, sokkal fájdalmasabb lehet, mint a fizikai.
A szereplők nagyon különbözőek, de sikerült úgy megalkotni őket, hogy mindegyikük szerethető legyen, bár én a Chidorihoz hasonló karaktereket alapból nem kedvelem túlzottan. Szereplésük mértéke ugyanakkor mégsem volt egyforma a tizenkét rész alatt; a többség „piti” titkait egyetlen epizód alatt megismertük, Honoka viszont hosszú részeken keresztül szenvedett. Örültem volna, ha mindenki háttértörténetét legalább két részen keresztül láthattuk volna, mert így kicsit jogtalanul egyenlőtlennek éreztem a rájuk eső időt, arról nem is beszélve, hogy lett volna a mellékszálakon bőven potenciál.
Igazság szerint nem szeretem a szerelmi sokszögeket, de itt egyáltalán nem zavart, mert nem volt erőszakos, viszont a tinédzser szereplők miatt reálisnak éreztem. Egészen szépen felépítve haladt a cselekmény is. Viszont tizenkét rész kevés volt ahhoz, hogy normálisan kibontsák és lezárják a történetet.
Az animáció nekem tetszett, a seiyuu munka a férfiak részéről kiváló; még sosem tűnt fel, hogy Shimazaki Nobunaga hangja ennyire hatásos. Kaji Yukit meg eddig is nagyon szerettem. Az opening és az ending nem maradtak meg bennem különösen, de illettek az animéhez, főleg az előbbi hangulata.
Igazából a történet tényleg az érzelmekről, a szerelemről és a barátságról szól. Ennyi. Mindezt egészen jó és izgalmas körítéssel. Én nagyon élveztem, és sajnálom, hogy csak ennyi volt.
Khaos
Ez nem igazán jött be. A történet viszonylag jól kezdődött (az első pár rész tetszett), de aztán jött a sok műdráma és logikátlanság logikátlanságra halmozva. A karakterek sem fogtak meg, nagyon sokszor a lehető leghülyébb módon viselkedtek, és nekem az érzelmeik se jöttek át.
A legjobb dolog ebben az animében az opening volt.
