Egy feltörekvő író kapcsolatba bonyolódik egy nővel, csak egy hiba van: a nő házas, és a pár minden nap csak délután 5 és 7 óra között találkozhat.
Kedvencelte 5
Várólistára tette 51
Kiemelt értékelések
Elgondolkodtató, gyönyörű romantikus film. Egy egyedülálló 24 éves fiú és egy harminchárom éves férjezett, 2 gyerekes nő szerelméről.
Már az elején tudjuk, hogyan is végződhet, mégis belemennek a viszonyba. A szerelem fáj!
Egy nézést mindenképpen megér…fura dolgokat tapasztalhatunk, ki mit enged meg egy kapcsolaton belül. Nyitott házasság? Abszolút monogámia?
Arielle nekem nagyon szép nő, nem csodálkoztam rajta, hogy Brian belezúgott :)
Brian egyébként is nagy kedvenc volt :((( Döbbenet, hozzám most jutott el a hír, hogy rákerestem, ő is elhunyt az idén! Nem tudtam!!!
Ez meglepően jó volt, odaszegezett a képernyő elé. Tetszettek benne a párbeszédek, a hangulata, a franciák, és a történet tanulsága is. Lehet hogy még elő fogom venni máskor is, annyira egyedi, hogy nekem ez nem egyszernézős.
Kedvenc romantikus jelenetem a filmből az öngyújtós – azt biztosan nem fogom elfelejteni.
Jó kérdés, melyik kapcsolat tűnt a legéletképtelenebbnek… Megértem azokat, akiket nem ragadott magával a film. De belülről egészen más a helyzet. Jóval súlyosabb ez. Talán én sem érezném így, ha nem tudtam volna annyira Brian szemével látni. Arielle levele, és a film vége nagyon megindított…
Pár rövid jelenttől eltekintve (hotelből a bőröndjével sétál a fiú az utcán) számomra mélység nélküli, felszínes limonádé volt.
Kellemes romantikus film, pedig én aztán nem vagyok rózsaszín lélek, de nagyon jól elszórakoztatott. Habár férjes nő az egyik szereplő, mivel nyílt házasságban élnek, ezért nem zavart az amúgy „nem szeretem” cselekményelemként nálam toplistás megcsalás, hiszen nem is volt annyira az.
Tetszett a kezdő író főhős, nyilván az írásról szóló mondatait élveztem, meg amúgy a kis esetlenségét. Nem egy hangos vígjáték ez, de lehetett rajta őszintén jókat nevetni – ez az intelligens humor! –, viszont a vége nálam mínusz egy csillag.
Végig arról szól a történet, hogy érdemes-e kockáztatni pár boldog pillanatért, amikor úgy is tudjuk, hogy rossz vége lesz vagy egyszerűen bizonytalanok vagyunk a jövőben, és igen, egy ideig tök pozitív. spoiler
Nem vettem a lécet egyszerre. Be kell valljam, kétszerre sem, de aztán simán átlendültem rajta. Amolyan Woody Allenes történet Woody Allen nélkül. Aranyos, bár nem mondom, hogy nem láthattunk már hasonlót. A véges szerintem teljesen felesleges. Kicsit túlragozták.
Meglepően jó ez a film. Örülök, hogy rátaláltam. Tetszett a hangulata, tetszett, hogy láthattam New York ismerős helyeit. És tetszett a téma is. Egy könnyed amerikai romantikus film egy kis franciasággal keverve.
Népszerű idézetek
Arlene: Szerintem két erő van a földön, amely ellen nem szabad küzdeni: egyik az anyatermészet, a másik a szerelem.
Sam: Mi?
Arlene: Helyes lány, nem éppen ideális a helyzet, viszont imádja a fiamat. Hogy lehet az ember érzékeny szülő, ha nem érez melegséget valaki iránt, aki imádja a gyermekét. Az lényegében érzéketlenség.
Sam: Jól van, akkor érzéketlen vagyok.
As little as you want to write when you're happy that's how much you have to write when you're miserable. Your passions have to go somewhere and this is the only place left. Your suffering has to be good for something.
Jane: Tudod, az élet pillanatok gyűjteménye. Az a lényeg, hogy minél több jó pillanatod legyen.
Brian: Nekem azt tanították, hogy nincsenek ingyen ebédek. A lakbért ki kell fizetni. Egyszer beüt a ménkű, aztán kegyetlenül megszenveded.
Sam: Arlene, you wanna weigh in, please, on the subject of la femme Robinson over there? Or are you just gonna leave your husband to fight this battle himself? Just like that time at karaoke night when you dropped the microphone, walked off and left me because you couldn't read the lyrics to „It Had To Be You.”
Arlene: It's good you've let that go.
Brian: [baseballt tanít] Hogyan is hívják a védőfelszerelést?
Elodie: A tudatlanság kellékei.
Some of the best writing in New York won't be found in books, or movies, or plays… but on the benches of Central Park. Read the benches and you understand. Enormous things happen in every life. On the other hand, some of the worst writing in New York could be found at 222 East 30th Street, Apartment 3C. The walls of which were decorated with rejection letters from magazines located in 12 countries, 47 states and the District of Columbia.