Kiálts az ördögre (1976) 70% 6★

Annak a Wikipédián is idézett kritikának van igaza, mely szerint a Kiálts az ördögre egy nagy, buta és ostoba mozi, amit azonban lehetetlenség nem szeretni. Valóban ritkán találkozik ennyire szervesen és befogadhatóan a kemény, férfias, tabukat sem ismerő szórakoztatás és a belső logikájában már-már gyermeteg egyszerűséggel és logikával kacérkodó szórakoztatás.

A film egyértelműen megalomán: az afrikai kalandor-sztereotípiák minden létező vetületét behányja majd' két és félórás műsoridejébe, egzotikum, humor, elefántok és krokodilok, fekete szolgák, tikkasztó hőség, kétfedelű repülő, kövér és ostoba, de velejéig gonosz német operetthuszár, szerelem, szeszkazán amerikai kalandor és tetőtől talpig mocsokban is elegáns angol kalandor… Tulajdonképpen csak egy valamirevaló vonatos szekvencia hiányzik a moziból.
És mégis, összeáll a dolog. Nem hinném, hogy a regényes alap miatt, sőt, van egy olyan sanda gyanúm, hogy mint megannyi Alistair MacLean regény, 2024-ben összevetve a könyvet a filmmel, előbbi jönne ki rosszul az összecsapásból – igaz, mondom ezt egyetlen, csak félig elolvasott Wilbur Smith kötetre alapozva. Mindenesetre érződik a történeten, hogy ez a sztori bőven nem mutat túl egy közepesen izgalmas, valóban sztereotipikus kalandnál, ami egyben tartja a sokszor lehetetlen fordulatokat, az elsősorban is a rendezés, meg a színészgárda.
Utóbbi téren Roger Moore és Lee Marvin megdöbbentően jó párost alkot. Marvint ritkán látni ilyen önfeledten színészkedni, láthatóan jó hatással van rá az angol kolléga jelenléte, de Moore-ról is elmondható, hogy a rá jellemző módon maximális alázattal viszonyul kollégáihoz. Jó viszonya Peter R. Hunttal és a saját mentalitása tulajdonképpen élből meg is alapozhatta a sikert. Ugyanez Barbara Parkinsról talán nem mondható el teljesen, de a feladatra ő is megfelelt. Reinhard Kolldehoff sajnos alig kap lehetőséget érdemben színészkedni, egész karaktere egy felszínes karikatúra csak, semmi izgalmas, érdekes, valóságos, hús-vér emberi vetület nincs benne.
Számos hátráltató tényező nehezíti azonban a film befogadását a modern közönség számára: Ian Holm blackface-e talán nem tűnik fel sokaknak, tekintve, hányan ismerik ma már őt, de az elefántok kilövésének jelenetsora elég gyorsan a főhősök ellen hangolhatja az érzékeny nézőt. A dél-afrikai forgatási helyszín használata inkább a maga idejében volt provokatív húzás sokak szemében.

Ez a mozi sem a filmművészet csimborasszója, de rosszul öregedő vetületei ellenére igazán szórakoztató, hangulatos, magával ragadó alkotás lett, nagyon decens színészi munkával. Lee Marvin rajongóinak egyenesen kötelező tételnek tűnik.