Egy koldusszegény afrikai köztársaságban milliárdokat érő platinalelőhelyre bukkannak. A hatalmas profit reményében egy pénzéhes angol üzletember vakmerő vállalkozásba kezd: akár puccs árán is hatalomra akar kerülni az országban. Az akció végrehajtására felbérli a legharcedzettebb zsoldosvezért… [tovább]
A háború kutyái (1980) 8★
angol
Képek 10
Szereplők
Várólistára tette 9
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
Egy évvel előzte meg ez a mozi Ronald Reagan beiktatását, de vastagon meg is előlegezte a Reagan-adminisztráció hatására tömegével gyártott „Amerika megy és rendet rak” típusú filmeket. Ne becsüljük le ennek a „divathullámnak” a jelentőségét, hisz megannyi kultikus kasszasiker mellett még maga Clint Eastwood is beállt a sorba karrierje talán egyik legtúlértékeltebb alkotásával, a Halálhágóval. Mai szemmel nézve tehát minden körülmény adott lenne ahhoz, hogy az egyre kiélezettebb világnézeti konfliktusok mentén elhelyezkedők esetleg utólag is bojkottálni kezdjék ezeket a darabokat – csodálom is meg nem is, hogy ilyesmire még nem került sor.
Különös vonása A háború kutyáinak, hogy miközben forgatókönyve és alapötlete alapján simán lehetne egy Chuck Norris vagy Arnold Schwarzenegger mozi is, mégiscsak őriz valamit a hetvenes évek komolyságából és komorságából: akármennyire is kommandózós akciófilmről beszélünk, veretes drámai vonulatok bontakoznak belőle ki, ami ügyesen feledteti a retrospektív nézővel, hogy a nyolcvanas évek akciófilm-termésének a java pontosan ugyanilyen lesz kicsit butább, kicsit látványosabb kivitelezéssel és fele ennyire sem jó színészi játékkal.
Pedig a színészi játéknak itt is vannak kérdéses vetületei. Christopher Walken például nem muzsikál akkorát, mint várná tőle az ember, pontosabban a filmet nézve mintha elkezdene nyomasztani a gyanú, hogy valójában Walken is egy szent tehén, aki nagyon ügyesen használja azt az egydimenziós karakterét, amiben kétségkívül lehengerlő és zseniális… Nem mondom, hogy félreismertük őt, de A háború kutyáiban nem kell és nem is akar nagyot villantani.
Minden más téren a film tisztességes modern háborús/kommandós/demokrácia-importos történet, a korabeli közönség bizonyosan zabálta, ma is élvezhető, és nagyon érdekes látni rajta azt az átmeneti állapotot, ami a hetvenes évek poszt-Vietnam szindrómás mozijait összeköti a Kommandóval, a Predatorral, vagy a Rambo II-vel és III-mal.
Nem rossz, nem kiemelkedően jó, máig is jól befogadható mozi. Kötelező nézésnek azért nem tartom, akkor már inkább témába vágó kedvencemet, a ’78-as Vadlibákat ajánlanám.
Elmer
Meglepően kemény, szikár film, jó színészekkel. Kicsit már poros, de azért még mindig van svungja.
