Kenderfutár (2016–) 82% 9★

Hasonlóan a Room 104 c. sorozathoz, ezt is nehéz egységként kezelni és értékelni. Habár teljesen más a két széria koncepciója, mégis, mindkettő egyfajta antalógia, ennek következtében az epizódok minősége eléggé hullámzó tud lenni. Eleinte nagyon fura volt számomra ez a felépítés, főleg, hogy az első évadban (meg utána még pár rész erejéig a másodikban is), két sztorit meséltek el, látszólag mindenféle összefüggés nélkül. Szerencsére idővel belerázódtak, így a harmadik és a negyedik szezon viszonylag kellemes volt, sokkal több volt azoknak az epizódoknak a száma, amik kellemes emlékként élnek bennem, nem pedig felesleges időtöltésként.

Igazi HBO-s sorozathoz hűen mindent megkapunk, ami jellemzi a gyártót: állandó füvezést (oké, ez most az alaptéma) és szexet/meztelenséget. Ezen lassan már nem is rökönyödünk meg, hacsak nem ezeknek a számától, mert itt tényleg a csúcsra járatják a naturális ábrázolásmódot. Illetve, pont a negyedik évad végére fogalmazódott meg bennem, hogy a sorozat kicsit túltolta a polkorrektség fogalmát, és sajnos úgy érzem, át is estek a ló túloldalára. Pont a napokban mondtam egy barátomnak, ha ma filmet akarnék készíteni (és amerikai lennék), akkor tuti, hogy kell bele egy afroamerikai, egy ázsiai, egy meleg és egy leszbikus szereplő, és arra sem árt figyelnem, hogy mindegyik fontos szerepet kapjon, különös tekintettel a női szereplőkre, különben valaki biztosan betámadja a filmet. Nos, ez a sorozat ezt is kimaxolja, olyannyira, hogy heteroszexuális, fehérbőrű szereplővel nem is igazán találkozhatunk. Mielőtt bárki letámadna vagy félreértené, semmi bajom azzal, ha LMBT és/vagy színesbőrű hősök vannak, de mivel ennek a sorozatnak nem feltétlenül ez a lényege (vagyis nem kimondottan róluk, hanem a New York-i emberekről szól), így egy idő után túlzásnak, sőt önismétlőnek éreztem az egészet. Az mindenképpen pozitív, hogy ezeket a hősöket is egyszerű embernek mutatja be, és hogy senkit nem ér semmilyen inzultus ezért, mert hát ilyennek kellene lennie valóban a világnak. Egyébként valószínűleg a New York-ban élő társaink sokkal inkább át tudják érezni a hangulatot és hogy mennyire valós, amit mutat a városról a sorozat, mi, európaiak maximum csak a korábban látottak/olvasottak alapján tudunk véleményt formálni.

A lényeg: a végére eléggé megszerettem a sorozatot és hősünket is, aki egyébként szerintem iszonyat jó arc lehet az életben is (egy korsó sörrre bármikor kapható vagyok), de azért most jó lesz egy kis pihenőt tartani az 5. évad előtt. Már ha berendelik.