Kék Villám (1983) 68% 33★

Gyerekkorom egyik kedvenc filmje, amit anno kis túlzással minden hónapban megnéztem. Még manapság is érdekes a logikus forgatókönyvével és remek színészeivel. A főhős nem a világot akarja megmenteni, csak a bűnt akarja „üldözni”.

1983-hoz képest ez egy kegyetlenül jól eltalált, a korabeli akciófilm közismert keretei közül nagy magabiztossággal kiemelkedő darab. Alapötlete remek, a történetvezetése talán felvet bizonyos kérdéseket, de a kivitelezése az esetek 90 százalékában megkérdőjelezhetetlen – és hát az IMDB-t sem kell sokáig bújnunk, hogy rájöjjünk, mennyire poénos a forgatási háttér saját története.

Egyrészről, bár a helikopteres akciófilmek, sőt, sorozatok valahol talán itt gyökereznek, azért bőven többről van itt szó, mint egy levegőbe felpakolt Knigt Rider epizódról. A Kék Villám nagyon egyedi és emlékezetes hangvételű film, hangulati szempontból annyira jellegzetesen „egyben van”, hogy garantáltan maradandó élményt tud nyújtani. Mint akciófilm, erős induló a mindenkori nyolcvanas évekbeli mezőnyben. Számos vonásában sötét, nyomasztó, sőt, még nem nyilvánvaló vetületeiben is érdekes: például ha az ember belegondol, valóban milyen könnyedén és jól ellenőrizhető egy feje felett lebegő helikopterből.
Maga az akció és általában véve ez a bizonyos csodahelikopter egy máig is reálisnak kinéző, vonzóan ábrázolt darab – szemben például az Airwolffal. Nincs olyan benyomásunk, hogy egy makettezők által összegányolt modellt látunk a képernyőn, a Kék Villám megjelenésében esztétikus, veszélyes és izgalmas, az meg, hogy konkrétan városi környezetben forgattak vele és a többi helikopterrel, egyenesen észvesztő. Elég sok értékelésemben elsütöttem mostanában, de ide is abszolút elfér: manapság ezt és így senki sem vállalná be! Vagy ha mégis, ki is kiáltanák az új Christopher Nolannek. A határok persze 1983-ban igen látványosak voltak még, az F-16-osok szerepeltetése talán túlzás volt, és nem is lett igazán szép.
Ahol a dolog hibádzhat, azok az olykor nem is olyan kis logikai csavarok, például a két legkézenfekvőbb: miért épp a balhés hátterű Murphyre bízzák az új gépet, miért válik szét ő és Lymangood, miután spoiler? Cserébe a film legalapvetőbb feltevése, miszerint bizonyos szervezetek mesterségesen spoiler nagyon találó, és számos film átvette a későbbiekben is legalább alapgondolat terén.
És hát a bónuszfaktor, az a kibuggyanó röhögés, mikor az ember először elolvassa, hogy Malcolm McDowell amúgy rettegett a repüléstől, és minden egyes, a filmben látható grimasza, mimikája a pilótafülkében őszinte és valós, de úgy tűnik, kellettek is ezek, hogy Cochrane ennyire erős karakter legyen – a magyar szinkronban Ujréti Lászlónak hála ez a benyomás tovább erősödik. Bírom McDowellt, és nagyon tetszik, amikor egyszerre taszító, mégis érdekesen vonzó s*ggfejeket alakít. Főleg olyan színészi elkötelezettséggel és odaadással, mint itt, dacolva a számára lehetetlen körülményekkel.

Jó film a Kék Villám, műfajában kora egyik legjobbja!

Moziban a törpicsek öcsémmel, aki az egészet fennhangon végigizgulta – anyuék szerint.

Anno tetszett, ma már nem hiszem hogy végig bírnám ülni. Nem maradt meg belőle szinte semmi…