Kegyetlen tánc (2015–2015) 80% 81★

Paul Grayson, a sorozatbeli American Ballet Company művészeti vezetője az első részben a legnagyobb optikai illúziónak nevezi a balettot, mert a táncosok a könnyedség látszatát keltik, miközben ennek a hatásnak az eléréséhez irtózatosan kemény erőfeszítésekre van szükség. Szórakoztatónak is találtam Irina Dvorovenko instagrammján (a Flesh and Bone-ban ő Kiira, a társulat primája) azt a posztot, ami a „ballet is easy” hülyeségre reflektál. Ez körülbelül úgy foglalható össze, hogy persze, a balett totál egyszerű, csak annyiból áll, hogy a táncosok tökéletes kontrollt gyakorolnak a testük összes izma felett, úgy maradnak lehetetlenül hajlékonyak, hogy közben az állóképességük egy profi futballistáéval is felveszi a versenyt; képesnek kell lenniük a testsúlyuk háromszorosát a lábujjukon elbírni vagy adott esetben a lábukat a fülükig emelni, hatalmasakat ugrani, állandó forogni… mindezt végig mosollyal az arcukon.
A baletthoz hasonlóan egy sorozatnál is az illúziókeltésen van a hangsúly. Nem muszáj a balett világát tökéletes hűséggel bemutatnia egy drámasorozatnak, de az igenis fontos, hogy annak a látszatát megteremtsék, hogy amit látok, az valódi. Szerintem ez itt elég jól sikerült (annak ellenére, hogy mondjuk pont az idézett Paul kapkodó, indulatos vezetési stílusa nem tűnik nagyon életképesnek). Egy kőkemény világba nyerhetünk betekintést a Flesh and Bone által, ahol eltökélt, vérprofi szép fiatal nők és férfiak (a koreográfusokkal és egyéb művészeti vezetőkkel közreműködésével) a saját határaikat feszegetik, hogy emberfeletti erőfeszítések és áldozatok árán valami fenségeset alkossanak, aminek lehetőleg nem pusztán részesei, de központi figurái. Ez a fajta keménység nagyon jól tetten érhető akkor, amikor Paul kérésére, hogy vállaljon magára kevesebbet, pihentesse a sérült lábát, Kiira dühösen azt válaszolja, hogy a fájdalom ennek az életnek a velejárója, viszont az az ő döntése, hogy mihez kezd ezzel az érzéssel, és ő nem hajlandó róla tudomást venni, ezzel lényegében lemondva a primadonnasággal járó csillogásról.
Ugyanakkor, ha csak ezt a kínkeserves munkát ábrázolnák anélkül, hogy bemutatnák azt, amiért végzik, nagyon félremenne a sorozat. Jelentem: ezen a ponton nem siklott ki a Flesh and Bone, hála elsősorban annak, hogy olyan emberekre osztották a táncosok szerepeit, akiknek tényleg ez az életük. Én aztán igazán nem értek hozzá, de kifejezetten szépnek találtam az utolsó részben a táncjelenetet, és értékeltem, hogy ezúttal tényleg nemcsak mutatóban kapunk balettot, ha már balerinákról szólt a sorozat, hanem valóban egy jó koreográfiát valósítottak meg.
Emellett a film legnagyobb erénye szerintem az, hogy találtak egy olyan balerinát Claire szerepére, aki ezt a karaktert eszméletlen izgalmassá tudta tenni. Nem állítom, hogy Sarah Hay tökéletesen oldotta meg a feladatát (bár szerintem az már egy komoly teljesítmény, hogy ilyen jól alkalmazkodott a tévéképernyőhöz, pedig azt több interjúban is elmondta, hogy táncosként elsősorban gesztusokkal fejezi ki magát, így nem volt annyira egyszerű átállnia), de van benne valami lebilincselő. Azt hiszem, az mindenki érdeke, hogy ezt ne kezdjem el boncolgatni, mert sosem érek a végére. Mindenesetre az a rúdtáncos jelenet a harmadik részből… az engem egészen tönkretett egy életre. :-)
Sarah az Interview Magazine-ban arról is beszél, hogy amikor a forgatókönyvet olvasta, szinte minden részre jutott valami, amire azt mondta, hogy „Are you kidding me? Really?”, de aztán mindig arra jutott, hogy ezek a csavarok valahogy mégis jól működnek a sorozatban. Én is elég sokszor gondoltam a sorozat nézése közben, hogy ezt vagy azt nem gondolhatták komolyan, viszont Sarah-val ellentétben én utólag is mindig úgy voltam vele, hogy nem, ezt tényleg nem gondolhatták komolyan. :-) Az eddigiekből talán az kiderült, hogy alapvetően szerettem nézni ezt a Flesh and Bone-t, de sajnos nem tudtam nem észrevenni, hogy mennyi helyen félrement.
Senkinek nem akarom teljesen elvenni tőle a kedvét, de szerintem a forgatókönyv (Moira Walley-Beckett, are you kidding me?) helyenként egészen rossz. Vannak ugyan kifejezetten eltalált jelenetek (a finálé második felében Claire jelenetei például, vagy az elején, amikor csak Paul arcát látjuk, miközben Claire táncol), de ezekre jut egy csomó a történet szempontjából felesleges, lapos. Elejtenek történetszálakat, amik ígéretesen indulnak (spoiler ), másokat felvesznek, de minek (el nem tudom képzelni, hogy kit hozott lázba az, hogy Jessica miből fizeti a kislánya magániskoláját, miközben a volt férje a Karib-tengeren hajókázik)… Túl sok a szereplő ahhoz, hogy mindenkire jusson idő, így kapunk egy csomó sablonos, érdektelen mellékszereplőt (talán a második évadban akarták ezeket elmélyíteni?) vagy egyenesen rosszat (nekem Romeo ilyen volt, bocsi). Lényegesen jobban tetszett volna, ha csak kevés szereplőre koncentrálnak, de azokat rendesen bemutatják. Ennél is nagyobb gond, hogy Claire és Kiira közös jelenetei hihetetlen sótlanok, a köztük lévő rivalizálás érdektelen, előre lefutottnak látszó, ráadásul a lezárása is faramuci. És akkor még arról nem is beszéltem, hogy ameddig a táncos jeleneteknél a hitelesség illúzióját adja, hogy valódi táncosokat látunk, akik nemcsak imitálják a táncot, néhány szereplőnél eléggé kiütközött, hogy nem profi színész, ami nem igazán kedvezett az összképnek.
Szóval – a komoly erényei ellenére – majdnem annyi sebből vérzik a Flesh and Bone, mint szegény Claire vérzett az évad során, de mégsem bántam meg, hogy megnéztem, mert ami jó volt benne, az nagyjából kárpótolt a bénaságokért. Csak tényleg bosszantó, hogy nem hoztak ki ebből valami tényleg jót. Én azt vártam.

Beteg egy sorozat, az biztos. Nem vártam minden este, hogy nézhessem, megülte a gyomromat.
Nem is bírtam egy résznél többet nézni egyszerre, ami nálam elég ritka. Senkit sem kedveltem meg a szereplők közül. Ez is elég ritka nálam.
Kemény volt, megrázó, de mégis mindig nézni akartam. Durva egy világ a balettosoké…
Komfortzónámon kívüli sorozat, de nem bánom, hogy láttam.

Amennyire lelkes voltam az elején, annyira kevésbé nyűgözött le a vége felé.
A táncos vonal jó volt. A magánszálakkal akadt problémám. Igazából csak eggyel. Mondanom kell melyik az? spoiler Ezzel a résszel nagyon nem tudtam szimpatizálni. És most elég enyhén fogalmaztam.
Ezen kívül tudtam élvezni. Bár elég nyomasztó volt. De nem is vígjátéknak kezdtem el nézni. Igazából ez az egy dolog volt, amit nem értettem, hogy miért így.
Egyszeri élménynek jó volt, de ebből nekem nem lesz újranézés. Maximum a végén az előadást megnézem. Az szép volt. :D

Brutális a balettosok világa, nem szeretnék benne lenni. Rengeteg az irigység, a rosszindulat, féltékenység. Ott is meg vannak a szex-őrült pasik, akik végigmennek a társulat nőtagjain, aztán a melegek, akik időnként csak azért kapnak jó szerepet, mert jól fekszenek. Folyamatosan fogyókúráznak a lányok, pedig legtöbbjük annyira vékony, szinte már gusztustalan. Ment a drogozás, a fájdalmak eltussolása injekcióval…és a többi nyavalya.
Azért sajnálom, hogy elkaszálták ezt a sorozatot is, van még pár kérdés, amire nem kaptam választ.
spoiler

Lehet, velem van a baj, de bármennyire is tele van undorító fordulatokkal, IMÁDOM, és szinte bármikor le tudnék ülni, hogy végignézzem mind a 8 részt. Durva, kemény cselekmény, erős párbeszédek, lelki gondok, lelki terror, egy rakásnyi tabu téma, és a színészek is valami brutálisan jók. Imádtam. Kb mintha egy KMK-s rázós könyvet olvastam volna, vagy még azoknál is jobbat. Kihagyhatatlan annak, aki bírja és szereti az ilyen stílusú történeteket.

Amúgy is szeretem a táncos filmeket és ez egy kifejezetten jó sorozat. Érdekes volt az összes karakter, vágytam rá, hogy többet megtudjak róluk, még ha nem is kedveltem őket. Viszont valami nem klappolt és lezáratlannak érzem az egészet, néztem volna még egy darabig,

Meg kell vallanom a legvégére jó lett, az utolsó rész főleg, de így se bánom hogy kaszát kapott.
Szeretem a drámai műveket, és szeretem is a sötét, komor dolgokat, de ez szenvedés volt. Szó szerint. Ennyi aberrált embert egy rakáson, mint itt még nem láttam.
Szenvednek a saját pöcegödrükben, ami ugy tűnik tökéletes nekik, kár is küzdeni a jobbért. Ez alól a kivétel Claire, vagyis én csak benne láttam a küzdelmet.
Elvileg élvezik amit csinálnak, elvégre mi másért küzdenének ennyire a táncért, ehhez képest egy mosolyt se látni tánc közben a sorozat végéig, sőt azt se hogy ezt egyáltalán élveznék. S a többi szálat túlságosan későn tették érdekessé.
Egy idő után túl sokan is lettek a szereplők, senkire se jutott elég idő. De persze Paulra mindig volt…
Amiért nem tetszett: a töménytelen szenvedés, Paul irritáló karaktere, Romeo tette én nagyot csalódtam benne, pár helyen a várható klisé, a túlságosan is nyomatott szex komolyan bárki bármint akart ahhoz térdelni kellett volna szinte mindig, nagyon kevés volt a tánc ahhoz képest hogy táncos sorozat.
Ami tetszett: Claire és Bryan története (ami ugye nyitottan maradt, mármint hogy mi vezetett ezekig a dolgokig, hiszen láttuk hogy régen boldog család voltak, hol szaladt vajon félre az egész és hogy mégis mit éreznek mert az utolsó rész egy kicsit kétségessé tette az eddigi helyzetet),Mia és Ross nagyon érdekes karakter, Szergej szála ott aztán volt benne még rengeteg potenciál, Claire és a bár még szerettem volna látni ahogy táncol (igen gyönyörű nő ezt el kell ismernem)

Azta, egyenlőre nagyon tetszik, nagyon nézném tovább.
Irkáltam egy ilyet az 1x01-ről:
http://smokingbarrels.blog.hu/2015/11/14/sorozat_flesh_…

Kegyetlen a szó minden értelmében. És gyönyörű a szó minden értelmében.

Nagyon tetszett ez a sorozat, és sajnálom, hogy nincs folytatása. Pár hónapja eszembe jutott az a balettről szóló film, amiben évekkel ezelőtt 'Ross' játszott (most hirtelen nem tudom a címét) és ezért kezdtem el hasonló témájú filmek után kutakodni, mire ráleltem erre. Látszik, hogy első évad, amihez folytatást is terveztek, hiszen nagyon sok olyan szál van benne, amibe belekezdtek, a későbbiekben biztos, hogy bonyodalmat is jelentettek volna, de aztán az évad vége miatt félbehagyták. Így viszont, folytatás nélkül elég kapkodónak tűnik az egész, mintha minden műfajból összevágtak volna egy picit, hogy több ember stílusához illeszkedjen.
Összességében elég beteg volt a sorozat, nem igazán jött át az a gondolat, hogy a karrierért mindent. Emiatt elég üresnek és sekélyesnek hatott egy-két szereplő. Mindenesetre a táncos jeleneteket kb. szájtátva néztem, nagyon szépek és igényesek voltak.