Halston (2021–2021) 84% 18★

Várnom kellett néhány órát, hogy egyáltalán gép elé tudjak ülni, csak lézengtem, sírdogáltam a meghatottságtól, és azon gondolkoztam, hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy olyan emberekkel élhetek együtt a Föld nevű bolygón, mint Ewan McGregor.
Régi nagy kedvencem ő, s ugyan kihagytam jócskán filmeket már eddigi életművéből, sosem tévesztettem szem elől.
Egy nap, amikor unottan pörgetem a Netflix újdonságait, abban a reményben, hogy legalább valami közepes sorozatot találok majd, elütni bánatos óráim, ráleltem a nevére a Halston címke alatt.
A sorozatot végignézve azt kell, hogy mondjam, nem nagyon láttam még ennyi tehetséggel és egyben precíz hozzáértéssel átitatott színészi játékot. Részleteire bontva is csak azt tudom mondani, hogy McGregor túlzásai tökéletes mértani pontossággal vannak elhelyezve, azokat olyan könnyedén és pimaszul hozza, hogy az ember nem gondolná róla, hogy épp „játszik”. Nagyon bátor szellemiségre, már-már pökhendi gőgre vall egy ilyen karaktert bevállalni, s bár a művészeti ágak között jócskán van átmenet, művészként könnyű behatolni egy másik művészeti ág szférájába, azt gondolom, hogy a divattervező zsenialitását nemcsak letette tálcán az asztalra, de mint egy egykorvolt római légió tarolja le vele a nézőt. Elképesztően zseniálisnak tartom a mimikai megjelenítéseit, a szóhasználatot (amely nyilván nem egyedül az ő munkája), a hanglejtést és a kezeinek mozdulatait – erről akár esszét tudnék írni, hogy hányszor kellett visszanéznem a kezeit, amit azokkal képkockákon művel -… szóval ezek mögött a látszólag apróságnak tűnő nüansznyi árnyalatok mögött óriási színészi munka és átgondolt tervezés rejlik. Csak emelgetném a kalapom és csak ismételni tudom magam, McGregort tömjénezve, úgyhogy nem teszem, rátérek a sorozatra.
Nekem a rendezés, a végső vágással együtt is rendkívül modern, tudatos, rendezett, és precíz, szeretem a rövid sorozatoknál azokat a kiugrásokat, amikor „nem történik semmi”, mégis a háttérben épp hegyek mozdulnak meg és reng a Föld a szereplők lába alatt. Tudjátok, arra a gyanús csöndre, békére gondolok a vihar előtt. Itt szinte tapintható ez néhány jelenetnél, (pl. gondoljunk Halston kajálásainak megjelenítésére – már-már megmosolyogtató, hogy amikor Halston épp étkezik a sorozatban, biztosak lehetünk benne, hogy valami nagy jelentőségű dolog fog következni ezt követően). Ez csak egy rendkívül szimpla és következetes beosztás, mégis döbbenetesen hatékony. Emiatt a rendezőt szintén csak dícsérni tudom.
Gyönyörűek a színei, s bár pasztell ritkán szerepel benne (figyeljük meg Halston kabátjának színeváltozását! – elképesztő dolgokat fog üzenni), mégsem hivalkodó vagy kérkedő a színválasztás. A képek hosszúak, nem kapkodó, inkább szempihentető hosszúságokra van szabdalva, kellemes nézni, az agyat sem veszi igénybe túlzottan.

Összevetve: Ewan McGregor egy hihetetlenül ritka zseni, ahogy a sorozat is tökéletes úgy ahogy van, nincs más amit ehhez érdemes volna hozzátenni. Hacsak az nem jutott állandóan eszembe, míg a végére nem értem, hogy amennyiben McGregor eddig nem dohányzott, úgy most már biztosan végletesen nikotinfüggő.

Cselekményét tekintve hasonlóan épült föl, mint például a Rocketman, vagy a Bohém Rapszódia. Halston életében is komoly szerepet játszott a szex, a drogok, a maximalizmus és az ezek együttesének köszönhető rossz döntések, melyek nagyban befolyásolták mind a karrierjét és magánéletét egyaránt. Talán a legnagyobb különbség itt a „főhősünk” gyerekkora, ami merőben más volt, mint az említett zenészeké. Sztoriját nézve tehát nem a legeredetibb darab, (A divattervezői része mondjuk számomra még új volt, mivel semmit nem néztem még a témában.) Ewan McGregor és Krysta Rodriguez lenyűgöző játékának köszönhetően mégis erősebbnek éreztem az említett két filmnél, szóval különösen ajánlom azoknak, akiknek már azok is tetszettek. Mindenképp a Netflix egyik minőségibbnek mondható produkciója, amit talán a Queen's Gambit-tel (Vezércsel) említhetnék egy lapon, bár ez kevésbé dinamikus és sokkal lehangolóbb, hisz eleve megtörtént eseményeken alapul.

Sose hallottam még róla! Nagyon tetszett a sorozat. Döbbenetes, lenyűgöző.

Sosem hallottam még a Halston márkáról, és azt hiszem, ez nem véletlen. A sorozatból is kiderül, hogy csúszott egyre mélyebbre a márka névadója, és hogy adta el a saját nevét, amit aztán valószínűleg jól bedaráltak az egyéb nagyok. Vagy legalábbis Európába már kevésbé jutott el a híre a 2000-es évek után.
Az igazi Halston a fotók alapján nem egy szimpatikus figura, de annak örülök, hogy Ewan McGregor egy kicsit azzá tudta tenni a karaktert. Tulajdonképpen miatta találtam rá erre a sorozatra. Érdekes volt belelátni a 70-es, 80-as évek divatvilágába, kicsit a sztárvilágba, a Studio54 világába. Elképesztő és visszataszító! Főleg ezzel a sok bagóval és kokóval (és orgiákkal).
A karakterek valódi emberekről lettek mintázva, bizonyára azért valamennyire kiszínezve, szerintem minden színész passzolt az általa játszott karakterhez.