Hollywood (2020–2020) 86% 60★

Érdekes alapötletre épült a sorozat, ezzel a mi lett volna ha felvetéssel: vajon mennyiben változott volna meg a filmkészítés, és azzal együtt a világ is, ha már évtizedekkel ezelőtt mindenki egyforma eséllyel kaphatott volna szerepet a filmekben? Ha már akkor úgy jelenítettek volna meg egyes témákat, ahogy manapság is? Abba inkább bele sem akarok gondolni, hogy mennyi igaz a „szexért szerepet” dologból, de tudjuk az elmúlt évek eseményeiből, hogy sajnos létező jelenség, így legalább ezzel egy kicsit odaszúrtak nekik is. Ami a gyenge pontja szerintem, az egyben az erőssége is: a könnyed, varázslatos hangulat. Kicsit kevesebb cukormáz, több dráma talán még jobb lett volna, mert egyrészről így nézette magát, másrészről viszont nehéz volt elhinni. De ki tudja, mi történt volna, már sosem fogjuk megtudni.

Teljesen véletlenül bukkantam rá a Netflix kínálatában. Még csak az első két részt láttam, de érzem benne a potenciált. Lehet, hogy egy párhuzamos Hollywood abból az időből, amikor dübörgött a filmipar és mindenki színész,vagy feltörekvő nagy ember akart lenni ebben a szakmában. De úgy gondolom, hogy a társadalmi kirekesztés erősen élt akkoriban. Testközelből mutatja be, miként lehet/ett feljebb lépni egyszerű emberből a sztárvilág sekélyes és ingatag lépcsőire, viszont ennek ára van/volt. Könnyed, pörgős, vidám és kicsit a cukormámor fricskájának is tűnhet,semmi konkrét, csak halványan, épphogy érezhetően, a nézőre kacsintva, hogy a siker lehet ilyen „egyszerű” és ez senkit sem zavar, totál természetes. Közben erős tabukat döntöget: etnikai kérdések, vallás, homoszexualitás, prostitúció, az identitás-önazonosság kérdései. Mire vagy képes a vágyaidért? A vágyaid valóban önazonosak, vagy hagyod hogy olyasmivé válj az úton, amivé nem is akartál lenni? Vállalod önmagad vagy csak sodródsz és egyszercsak elmerülsz?
Hollywood híres arról, ha már nem szolgál számára semmit egy adott egyén, akkor eldobja, megfeledkezik róla, hagyja elsüllyedni…vagy, ha nem képes a tempót tartani, hát így járt. Ha önmagadat adod és bátor vagy, a határ a csillgos ég.

Kíváncsi voltam erre a sorozatra miután láttam az előzetesét. A május elsejei premiernapon meg is néztem az első 4 részét, ma pedig befejeztem :)

A sorozat egy alternatív Hollywoodot mutat be, ahol néhány feltörekvő színész és színésznő, forgatókönyvíró és producer útját követhetjük. A sorozat fő kérdése, hogy közös munkájukkal elkészülhet-e a megálmodott film.
De a sorozat nem csak ezért formabontó: ebben az időszakban a kirekesztés nagyon erős volt – a sorozat erre játszik rá. Mi lenne ha a filmstúdiót egy nő vezetné? Mi lenne ha egy színes bőrű szereplő eljátszhatná a főszerepet?
Másik jelentős szála az homoszexualitás bemutatása: a bujkálás, bizonyos titkos körök és partik és a prostitúció egy olyan része, amire általában nem is gondolunk (Ernie benzinkútja).
Látványos, érdekes sorozat lett a Hollywood, ami az alternatív világának megfelelően máshogy alakul, mint amire számítunk. Pozitív szemléletű, ami miatt jó szívvel ajánlom ebben a nehezebb időszakban ;)

hogy mi lett volna, ha a legnagyobb producer egy nő? Ha a forgatókönyvíró fekete? Ha a főhősnő bevándorló? Vagy ha az egyik sztár nyíltan meleg?

Hát ez nagyon jó volt, fantasztikus szereplő gárdával és rendezőkkel! Nehéz a téma a mai napig is amiket feszengetnek, nem hogy még akkoriban, ami nagyon jól vissza adja ezt a sorozaton keresztül. Remélem lesz még folytatása.

Egyszerűen szavakba is nehéz foglalni, hogy mennyire tetszett ez a sorozat. Jim Parsons miatt kezdtem el nézni és zseniális benne. Nagyon más szerepet játszik benne és te jó ég milyen jól alakít.! Ez a sorozat összes színészére igaz. Nagyon jól lettek eltalálva a színészek a szerepre. Mindenkit imádtam benne. Az egész sorozat gyönyörű, egyszerűen meseszép.
És ott van az amerikai álom… akire mindenki vágyik, az álmok világa, a siker a csillogás és hogy mennyire is nehéz az oda vezető út és ha ott vagy sem biztos, hogy élvezed. Egy olyan kor amikor nem lehettél más semmilyen formában, ahol a rasszizmus mindenhol jelen van. Csak a kezdeti lépések és elvek vannak meg, hogy akár más irányt is vehetne a világ. Majd jönnek ezek az emberek ki ki a saját sorsával, életével és alkotnak valamit ami minden eddigi szabálynak ellentmond.
Egyszerűen nem bírtam abbahagyni a nézését annyira magával ragadott az egész és annyira varázslatos volt az egész történet és ahogy kinéz a sorozat. Nem bántam meg ezt a délutánt az életemből. :D Még az is lehet, hogy újra is nézem majd.

A 40-es évek filmes világa, valamint az azt körüllengő társadalmi előítéletek bemutatása érdekelt leginkább ebben a sorozatban. A címszereplő városnak nem a külső szemlélő számára ismerős csillogásába nyerhettünk részletesebb betekintést, hanem az álszentséggel és romlottsággal teli árnyoldalába, ahol az ódivatú hozzáállások miatt nem kaphattak fontos szerepet a nők, a színesbőrűek és a más szexuális beállítottságúak. Csakhogy a cselekményvezetés tartogatott egy csavart, a valódi filmtörténet alternatív újraírását, melynek során egy csapat bátor fiatal útját követhettük végig, amint minden akadályt leküzdve szeretnének megcsinálni egy rendkívüli filmet, így indítva el a régóta esedékes változást. Remek ötletnek gondoltam ezt a megoldást, ám egy idő után eléggé zavaró lett a sok tündérmeseszerű történés, mert hiába üzenték ezzel azt, hogy merj álmodni és higgy álmaid megvalósulásában, számomra kicsit elvették a figyelmet a valódi problémák fontosságáról. A karakterek terére is átgyűrűzött ez a gond abban az értelemben, hogy voltak szereplők, akik minden átmenet nélkül lettek rosszból jók. Többségük azonban összetett, érthető és átérezhető motivációjú figura volt, közülük Archie-t, Jacket és Rayt emelném ki, az egyértelmű kedvenceim azonban Ellen és Dick voltak, a kitartó, elkötelezett mentorok, akik segítő kezet nyújtottak fiataljainknak.
Összességében nézve tetszett a sorozat, és bátran tudom ajánlani mindenkinek. Felfogható egyfajta filmtörténeti gyorstalpalóként, ugyanakkor egy komoly, sajnos a mai napig is jelen lévő problémáról, a hátrányos megkülönböztetésről is szól, s egyben az ellene való harcról.

Kicsit bővebben a blogomon:
https://lunathelooney.blogspot.com/2020/06/minisorozat-…

Nagyon tetszett a sorozat, végig lekötött, nem éreztem, hogy valamivel szöszmötölnöm kell, mint néhány más netflixes sorozatnál. A szereposztás nagy része parádés volt számomra. A Camille-t játszó hölgy nekem gyenge volt, végig olyan álmatag arcot vágott. A Rock-ot és Raymondot jatszó színész nagyon hasonlít szerintem, az elején kevertem is, de akit Jack Castello-nak választottak, tuti Henry Cavill és Matt Boomer szerelemgyereke. Dylen McDermott volt az egyik kedvenc karakterem, Ernie valami szuper figura, nagyon csíptem, és klassz volt Jim Parsonst ilyen mocskosan beszélni hallani.
Nekem nagyon bejött a főcím, ahogy a sorozatbeli filmre utal, és tetszett, hogy a feltörekvő színészek, a rendező, forgatókönyvíró mind segíti egymást. Totál valószínűtlen, pláne ilyen színes felhozatalban. Jó volt az epizódok között rákeresgélni, melyik szereplő volt valós személy, melyik volt csak ihletett. A múltnak egy szebb változatát mutatja be, ahol az emberek képesek megjavulni, kockáztatni a jó ügyért.
Szerintem újranézős lesz.

Eleinte nem éreztem még át úgy a karakterek jelentőségét, sokuk volt kimondottan unszimpatikus, de ahogy haladtam részről, részre úgy kerültek egyre közelebb hozzám. Meg-kedveltem őket, a mondanivalójukat. Fontos témákat feszeget a sorozat, a múltba bújtatva, de ma is jelentőségük van, ma is beszélni kell róluk.
A hangulata a sorozatnak, a filmes világ, végül teljesen magával ragadott.

Minden tetszett … a szereplők, a karakterek, a zene, a jelmez, a mondanivaló … minden.

Jó, hogy egyre több film / sorozat van LMBT témával. Nem tesznek vele rosszat!