Kami no Tou: Tower of God (Kami no Tou 1.) (2020–2020) 74% 23★

Egész végig erős hatosnak, maximum gyenge hetesnek tűnt az anime számomra, de a végével megérdemelte a bizalmamat. Szóval a nyolc csillag egyrészt a kiváló seiyuu munkának köszönhető (fel sem tudom sorolni, mennyi általam szeretett név szerepelt a történetben), másrészt a zenének, harmadrészt meg az esetleges folytatásba vetett hitemnek; valószínűleg holnapra megbánom, hogy ennyire felpontoztam.

Maga a történet nem rossz, de semmi extra. Az évad kedvcsinálónak oké, minden más izgalom még ezután fog történni valószínűleg. A szereplőkkel nem igazán volt bajom; Yoru aranyos és túlzottan naiv, megkedveltem a kedvességét, mert előhozta a nemlétező anyai ösztöneimet. Szóval ő nekem olyan, mint egy gyerek. Vagy mint egy kiskutya. Rachel… ő lehetett volna iszonyatosan érdekes és sokrétű karakter, helyette viszont jelenleg mélyponton van számomra, nem kifejezetten a tettei miatt, hanem azért, mert sok értelmét nem láttam az önzőségének és az irigységének. A legérdekesebb jelenleg Khun-kun és valamiért az én fantáziámat nagyon izgatja Laure (ő az új totem"állatom"), illetve Lero-Ro (amit Tsuda Kenjirou művelt… imádtam!). Viszont szerintem túl sok olyan szereplő van jelenleg a sztoriban, akik érdekesek vagy azok lehetnének; erre abszolút nem volt elég tizenhárom epizód. Alapvetően a szereplők miatt bízok egy folytatásban, őszintén, engem ez a mászásosdi nem nagyon érdekel, pláne, mert a próbák többsége szerintem gagyi volt, a szörnyen jelentős része meg nagyon csúnyán nézett ki.

A technikai részt nézve, az első epizódban nem tetszett a dizájn, de hozzászoktam. Igazából olyan, mintha maguk a rajzok keltek volna életre, szerintem. A lények ocsmányak voltak, de a karakterek kinézetével nem volt gondom. Az opening és az ending elképesztően jó; bevallom, emiatt kezdtem nézni. A Stray Kids az egyetlen olyan kpop csapat, akiket már a debütálásuk előtt követtem és kicsit olyan, mintha a kölykeim lennének, szóval mindent szeretek, amit csinálnak. De egyébként is találónak érzem a zenéket az animéhez.

De ami a legjobb, az a seiyuu gárda: Okamoto Nobuhiko, Yoshino Hiroyuki, Tsuda Kenjirou, Ono Daisuke, Eguchi Takuya, Kishio Daisuke, Hayami Saori, Itou Shizuka, hogy csak a kedvenceimet említsem.

Mindent összevetve nem rossz, aki szereti a hasonló sztorikat, annak ez is nézhető és kedvelhető lesz.

Mit is írhatnék most… eléggé meglepett a vége, mert erre egyáltalán nem számítottam. Ezt akár még pozitívumként is felróhatom az animének, ami mozgalmas és érdekes volt. Keverték benne a véres és vicces jeleneteket, a drámát, az akciót és a nagyon visszafogott humort. Jó kis egyveleget gyúrtak össze. Sajnos a karakterek közül nem sikerült senkit megszeretnem, illetve egyvalakit: Yurit. Ő a legszimpatikusabb és legrokonszenvesebb. Szegény Baam a naivságával néha mindenkit kihoz a sodrából, ő a tipikus jószívű karakter, aki meg akarja váltani a világot, de sajnos az nem hagyja magát olyan könnyen. Rachel – én főszereplőnek nem igazán nevezném, hiszen csak a vége felé kezd erősödni a jelenléte – okozza a legnagyobb megleptést. Az utolsó rész az ő szemszögéből meséli el a történetet, így kiderül minden. Ez a „másszuk meg a tornyot” játék szabályai kissé érdekesen vannak megalkotva. Ki lehet szállni, de meg is halhatsz simán, ha az ellenfeled úgy kívánja. Folyik a vér is ezerrel. Így kicsit furcsának tűntek a komoly helyzetekben a Subaru-szerű srác ökörködései. No ő nagyon idegesített végig, bár róla is kiderül egy-két érdekes momentum, ahogy sokmindenkiről, legfőképpen az egész „játékrról”. Az opening és ending zenéje nagyon jó, és kezdem érteni az ending „animációs részét” is. A nagy kérdés: mire lennél képes azért, hogy elérd a célod? És érdekes válaszokat kapunk.
Én mindenképp ajánlom, és a folytatást is várom egy ilyen befejezés után főleg :)

Mire vagy hajlandó, hogy elérd a célod?
Tulajdonképp ezt boncolgatja az anime, de teljesen a legvégén teljesedik ki ez a kérdés, a mondanivaló.
Érdekes az alapja az animének, sok szereplőt megismertet, sok jellemet bemutat. A naivtól kezdve az egoistán át az önzőig. Természetesen manipulátorból sem szenved hiányt az anime, van aki mozgassa a szálakat a háttérből.
Nem minden szereplőt sikerült megkedvelnem sajnos, köztük a főszereplőt sem igazán. Tipikus naiv srác, ráadásul még túlzottan ragaszkodó is, ami még idegesítőbbé teszi őt. Nem szeretem azokat, akiknek ha azt mondják, hogy kopjon le, egyszerűen nem fogja fel és csak ott van az ember seggébe. Yoru is ilyen. Rachel világosan elmondta neki többször is, hogy hagyja békén, de mintha a falnak beszélt volna, süket fülekre talált. Persze, ha már az elején így tesz Yoru, akkor el se kezdődött volna a történet, de az a baj, hogy végig marad ilyen a jelleme, semmit nem fejlődik, csak képességek terén. Sanszos, hogy a folytatásban is (ha lesz) végigviszik így és a megbocsájtás lesz végül a nagy mondanivaló. Yorut ismerve, meg az utolsó részbeni elhatározásából ítélve ez lesz. Persze szép is a megbocsátás, de túl idillinek is tartom.
Rachel pedig egy önző p*csa, már az elejétől kezdve. Később sem változik, folyamatosan titkolózik, távol tartja magát Yoru-tól, mintha legalábbis a srác leprás lenne. Az utolsó részben kiderülnek róla dolgok, amiktől az én szememben még mélyebbre süllyedt. Amit Yoruval művel az undrító. A fiú helyében nem ragaszkodnék hozzá ennyire. Az ilyen embert el kell engedni. Fájdalmas, hiszen szoros kötelék fűzi hozzá, de a lánynak ez semmit nem jelent, ahogy maga a fiú sem.
Khun eleinte gyanús volt, még mindig az kicsit, de ahogy haladt előre a sztori egyre jobban megkedveltem őt. Érdekes és titokzatos szereplő, és még mindig nem derült ki róla minden.
Mellékszereplők közül még a kardforgató srácot tudtam megkedvelni, Yuri-t, Quant-ot és LeroRo-t. Utóbbi kettőnél plusz pont volt a seiyuu-juk is.
Összességében tetszett az anime, érdekes volt, néhol vicces, néhol drámai, néhol véres, néhol elgondolkodtató. A szereplők közül kicsit mindenkire fókuszált, mindenkinek adott egy kis pluszt, ami által meg lehetett őket kedvelni. Talán egyedül a melegítős sárcot nem éreztem odavalónak, valahogy kitűnt a többiek közül és számomra nem pozitív értelemben.
A grafika picit fura volt az elején, de hamar megszoktam, és végülis tetszett is. A zene, mind az opening, mind az endin pedig megvett kilóra.
Várom a folytatást, nem tűkön ülve, de azért várom, és remélem lesz annyira jó, mint amennyire ez az évad volt.

Amikor még csak az animét néztem, én teljesen elégedett voltam a történettel, bár a webtoon olvasása után utólag visszagondolva azért már van hiányérzetem. De összességében élveztem nézni, így igyekszem elvonatkoztatni ezektől a dolgoktól. Furcsa volt, hogy Baam nevét megváltoztatták benne, értem én, hogy japán adaptáció, és így van értelme a „csillagtalan ég” meg a „félek az éjszakától” hasonlatoknak, de mibe fájt volna odarakni egy feliratot?
A grafika először furcsa volt, de a végére egészen megszoktam, a webtoon grafikája sem jött be nagyon az elején, de a karakterdizájn az nagyon tetszik. Amúgy már nagyon várom a Koon cosplayereket, kíváncsi vagyok, hogyan oldják meg a hajában lévő szalagot. xD Odaragaszják?!
A végével kapcsolatban szerintem itt a cliffhanger tényleg ütős lett volna, bár annyira nincs gondom ezzel sem, de spec nem tetszett, hogy nem mutatták, ahogy Lero Ro spoiler
Az az érzésem támadt, hogy az animében próbálják egy kicsit mentegetni spoiler. Pedig én még sosem éreztem ennyire zsigeri gyűlöletet anime/manga karakter iránt. Emiatt tartok szünetet a webtoonban is – részben, hogy ne rontsa az élményt, és hogy ne támadjanak további gyilkos gondolataim. spoiler
Összességében én azért elégedett vagyok az adaptációval, élveztem nézni, Rak pedig továbbra is imádnivaló, szóval hajrá teknőcök! :)

Jó kis történet ami a torony megmászására fókuszál. A szereplők nekem nem annyira tetszettek néhányat kivéve, de ez a képregényben is így volt :D. Egy nagyon kicsit változtattak a webtoon-ban látott rajzolási stílusson, de pozitívan csalódtam ezen, sőt fogjuk rá hogy egy kicsit jobban is tetszett :D Az op-ja meg az ed-je nagyon nagyon jól sikerült :)

Várom nagyon a folytatást!
Ez a harcosok klubja be jön nekem (nem, ez nem utalás). A toronyt (még) nem értem. Sok izgi dolog van még itt.

Most ott vagyok, hogy első évadnak elment… A befejezés pocsék volt. Amilyen izgalmas volt, annyira lett érdektelen a végére.
Yoru kifejezetten ellenszenves a naivitásával. Rachel-t meg valahol meg tudom érteni, mert a semmiből kell elérnie a torony tetejét, de az elején hozott döntése spoiler és a féltékenység teljesen megmérgezte a józan gondolkodását.
A rajzolás egész jó volt. Szinkronnal nem volt gond, de nem volt kiemelkedő. Az opening jó volt.
Egyelőre egy 7 csillagnál nem tudok többet adni, amit rettenetesen sajnálok. :(

@krlany értékelésén felbuzdulva néztem meg, de nagyon megbántam.
A legnagyobb gond, azt hiszem, a szereplőkkel van. Ebben a bandában senki nem viselkedik egy kicsit se életszerűen. Vagy annyira szélsőségesen egysíkú jellemek, hogy az legjobb esetben is komikus, vagy olyan szinten változik pillanatról pillanatra a motivációjuk, hogy csak kapkodom a fejem. A banda fele aaakkora nagy bábjátékos, de hogy némi egészséges gyanakvással forduljanak a másik felé? Ááá… Az is érdekes, amikor simán leülnek röhögcsélni az ebédlőasztalhoz – még azok is, akik az elmúlt részben tanúi voltak, amint szomszédjuk enyhén pszichopata megnyilvánulások kíséretében kinyírta néhány csapattársukat. Igaz, a többieknek se hiányoznak látványosan azok a harmadrangú mellékszereplők.
A történet legalább olyan képlékeny, mint egyes szereplők. Sőt, a kettő összefügg. látványosan akkor vesz fordulatot egy-két karakter, mikor csavarni kell egyet a történeten. És csavar, az aztán van annyi, hogy már maga az író se tudja, merre halad a története. Tipikusan az a fajta alkotás, amelyiknek gőze nincs, hová tart, s mivel a szerző a karaktereket és a világot se dolgozta ki, még csak a „reaktív” módszerre se hagyatkozhat – így aztán egymás után dobja be a képtelenebbnél képtelenebb fordulatokat, hátha nem tűnik fel senkinek.
A világépítésről amúgy nincs mit mondanom, ugyanis nem létezik. Olyan szinten csak összefüggéstelen töredékeket kapunk belőle, hogy legfelejebb futó benyomások ragadnak meg: mindenféle furcsa lények, a kínai hitvilág égi bürokráciájával vetekedő rangkórság, csodakardok, videojátékba illő varázslatok… komolyan nem fért volna bele öt perc, ami kicsit képbe helyezi a szerencsétlen nézőt?

Nem is tudom mit írjak…Összességében egész jó volt, de nem kiemelkedően. Túl kaotikus és szürreális volt nekem. Hirtelen váltogatták a drámai és komikus pillanatokat, ami sajnos a drámát elég komolytalanná tette. Ezek ellenére a feszültség elég jól meg volt csinálva és a szereplők is szerethetőek voltak. Azért a folytatást szerintem nem fogom megnézni, mert úgy tűnik, hogy még tovább fogják bonyolítani és az meg nem valami jó előjel. Azért remélem, hogy akit érdekel az nem fog csalódni a következő évadokban.