Kaguya hercegnő története (2013) 85% 85★

Engem nagyon megfogott ez a stílus, pont azért, mert nem szokványos. Nagyon érdekes Ghibli alkotás, bár lehetne egy kicsit rövidebb, illetve nem hiszem, hogy minden korosztálynak ajánlanám. A történet nagyon szép, ahogy maga Kaguya is, de a kedvenc szereplőm igazából az anyuka volt. A cselekmény első fele kedves és bájos, csupa egyszerű boldogság, ezzel szemben a folytatás lelombozó és szomorú. Nem egy vidám történet, de nagyon megkapó.

Nagyon szép ez a film, a történet, a zenék, és engem a rajzolás is teljesen levett a lábamról, teljesen olyan volt mint a klasszikus, régi japán festmények, nem a megszokott Ghibli stílus az biztos, de nagyon különleges volt és ennek is megvolt a maga hangulata.
Kaguyat én nagyon szerettem, egy nagyon szerethető és szimpatikus karakter és pont ezért is sajnáltam végig nagyon szegényt, az apjára pedig borzasztóan haragudtam. Tipikusan az a szülő volt aki elhitette saját magával is, hogy ő mindent csak Kaguya boldogságának érdekében cselekszik, és egyáltalán nem akarta észrevenni, hogy Kaguya minden csak nem boldog.
A film vége engem nem lepett meg, mert kb a közepénél rájöttem, hogy én ismerem ezt a történetet, de még így is elég keserédes érzést hagyott maga után.
A film talán egyetlen hibája, hogy kicsit hosszabb a kelleténél. Voltak eléggé üres járatok és ennek következtében a film második részében többször is eléggé leül a történet.
Viszont ennek ellenére is a hangulata végig vitt magával aminek sikerült valamennyire ellensúlyoznia a néhol lassabb tempót.
Összességében én csak ajánlani tudom, szerintem ez is egy kiemelkedő és mindenképpen nagyon különleges alkotás a Ghibli repertoárjából. :)

Nem a megszokott Ghibli sem történetben, sem pedig grafikában, de így is nagyon rendben van ez. Lassú folyású, szép és megkapó történet, és ahogy az kell is, meséhez illőn kicsit zavaros is a vége… Az álmok, vágyálmok, amikről még egy hercegnőnek is le kell mondania… Folyamatosan az járt a fejemben, hogy hagyjátok már élni… Hogy a boldogság egyszerű. Olyannyira, hogy elmész mellette, és te kovácsolod a saját kalitkádat, jóakaróid pedig szeretetükkel segítenek benne…
Ami viszont ugyanolyan, mint a többi Ghibliben, az a gyönyörű zenemuzsika. Ringat, lebbent, lágyan felkap és letesz.

Halasztgattam egy ideje a megnézését, mert tartottam egy kicsit az animációtól… de kár volt, mert nagyon passzolt hozzá, most már el sem tudnám képzelni olyan „Ghiblis stílusban” :D. Bár ismertem nagyjából az eredeti sztorit, pont annyi pluszt adtak hozzá, hogy így is érdekes maradjon. Az első felét jobban szerettem, annyira át tudtam érezni azt, hogy a gyerekek olyan boldogan élnek azon a helyen… és persze a második felére ez Kaguya számára eléggé megváltozott. A zenéje gyönyörű és tele van emlékezetes jelenetekkel, a címszereplő pedig az elejétől kezdve nagyon szimpatikus és szerethető karakter.
Tehát szerintem ez igencsak kiemelkedő Studio Ghibli alkotás lett és mindenképp ajánlanám azoknak, akik szerették Takahata Isao eddigi munkáit, vagy olyan sztorit szeretnének látni, ami a boldogság kereséséről szól.

Kicsit szokatlan volt az animáció, hiszen annyira más, mint amit megszoktunk a Ghiblitől. De összességében azt kell mondanom, hogy illett ehhez a több, mint 1000 éves történethez.
Igyekeztem megérteni, hogy a szülők mindent Kaguya boldogságáért tettek, csak épp a lány egyáltalán nem volt boldog és ezt képtelenek voltak észrevenni. Egy idő után pedig már nem volt visszaút. Képtelenség volt visszatalálni ahhoz az egyszerűséghez, amit annyira szeretett az életben és épp ezért akart akaratlanul is elszabadulni, újra.
De legalább maradt ideje a végső búcsúra.

Először is a rajzolása valami hihetetlenül gyönyörű és egyedi. A történet megkapó, mesés és nagyon is tanulságos. A vége viszont kicsit zavaros volt számomra.

Eléggé elütött a történet a többi Ghibli filmtől, amit eddig láttam, de egy valami közös volt így is: a gyönyörű animációt gyönyörű zene kísérte végig.

Elég hosszú volt a film, az eleje nagyon önfeledt, vidám, aztán nekem a közepén kicsit leült a történet és bevallom egy ponton kezdtem unni, de a vége akkora gyomros volt, hogy azt igazán nehéz szavakba foglalni. Ez nem egy vidám történet és igen komoly témákat feszeget, úgyhogy aki valami cukiságra vágyik, az ne ezt válassza. A befejezés igen meglepő és erőteljes volt, azt hiszem, hogy sokáig fogok még gondolkodni rajta.

A Kaguya hercegnő története c. Ghibli film egy gyönyörű feldolgozása az eredeti japán népmesének. A hangulata igazán megkapó: kikapcsoló, ám olykor felkavaró, egyszerre életszerű és varázslatos, nyugodt és zaklatott, derűs és szomorkás.

A képi világ kimondottan egyedi és művészi, mintha csak egy japán festmény elevenedne meg az ember szeme előtt. Ugyan kissé jómagam is tartottam tőle, hogy nehéz lesz megszoknom, annál is inkább mivel elszoktam az animéktől, de gombamód felcseperedő főhősnőnkkel együtt seperc alatt a szívemhez nőtt. A történet maga ugyan csak lassan bontakozik ki, de a szerethető karakterek, a hamisítatlan japános hangulat, valamint a fantasztikus zenei aláfestés és lágy, természeti hangeffektek remekül elviszik a hátán az egészet.

A végére viszont kissé zavarossá vált számomra és volt némi hiányérzetem, de összegészében azt kell mondjam, olyan volt ez a film számomra akár egy lélekbalzsam, nagyon-nagyon jól esett.

Aki egy szép japán mesefeldolgozást szeretne látni, keserédes, ámde fantasztikus hangulattal megfűszerezve, és nem riasztja el a lassabb tempó, illetve a sajátságos képi világ, annak melegen ajánlom ezt a Ghibli darabot. Ami engem illet, biztosan előveszem még néhányszor a jövőben. :)

Az elején nehezen kötött le a történet és nagyobb szünetekkel folytattam csak végül. A rajzolás nagyon egyedi és gyönyörű, a történet viszont sokszor nagyon leült és őszintén volt, hogy untam is.
Viszont érdekes témákat boncolgatott, például hogy a szülők nem biztos, hogy jót tesznek a gyereküknek, mikor a gyermeküket rákényszerítik bizonyos dolgokra a biztos jövő érdekében vagy mert úgy “illik”. Illetve hogy hol a határ, mikor kell felismerni, hogy valami nincs rendben és változtatni kell.
Nekem eléggé lehangoló volt a film vége és azon gondolkodtam, vajon fiatalként mit láthattam, értettem volna ebből. Valószínűleg a befejezést nem úgy láttam volna, mint most.
Tanulságként a fentiek mellett a klasszikus Ghibli féle “éljünk egyszerű életet harmóniában a természettel” is jelen volt, nekem őszintén nagyon tetszett és még mindig azt gondolom, hogy van mit tanulnunk ebből.

Most mondhatnám, hogy ebben a rajzfilmben minden benne volt, amiért én anime rajongó vagyok, de persze azért ez nincs így. Csupán egy szelete a nagy szivárványos tortának, amitől az első harapás (Yu Yu Hakusho) óta nem tudok és nem is akarok szabadulni. Az viszont biztos, hogy ez az animáció nekem tökéletes volt, egy lenyűgöző adaptáció …. egyszerűen imádom ezt a mesét.