Paprika (2006) 76% 111★

Nagyon emlékezetes film, jellegzetes grafikával. A történet az elejétől kezdve nagyon jól építkezik, végig fent tudta tartani a figyelmem. A zenéje is nagyon jól fokozza a hangulatot, és a grafikáját is szeretem – az álmok kavalkádja nagyon részletesen és kreatívan van megvalósítva.

Nagyon hangulatos és nagyon szürreális; éppen olyan, mint maguk az álmok. A történet tetszett, ahogy a karakterek is, érdekes volt és izgalmas a téma, nézette magát. A látvány és a zenéje is magával ragadott. Az álom és a valóság keveredése jól működött; néha nagyon kellett figyelni, hogy rájöjjön az ember, éppen hol járunk. Tetszett.

Kissé tartottam a megnézésétől mert szinte már minden Kon Satoshi művet láttam . ( már csak egy van vissza )És volt ami tetszett volt ami nem .Vannak véres agresszív kegyetlen művei is .Nem tudtam ez melyik lesz . De azt kell mondanom ez számomra nem volt annyira brutális inkább egyes jeleneteknél igen gusztustalan és undorító volt de volt ahol szemet kápráztatóan gyönyörű színkavalkád ami elém tárult .Nem gondolkodtam mi hogy miért ahogy szoktam csak néztem ahogy haladnak az események .Sokszor volt hogy bizonyos jeleneteket vissza néztem többször is . Valószínűleg ha nem lett volna kihívás akkor nem vagy nagyon sokára nézem meg . Kimondottan örülők hogy jelentkeztem rá .Érdemes megnézni mert nem egy egyszerű megszokott anime .

Ha valaki egy gyönyörűen megcsinált, mozgalmas, mély tartalmakkal zsonglőrködő pszichoscifithrillermesére vágyik, annak a Paprikát nagyon „erősen” tudom ajánlani! Igazi fűszer, igazi íz egy manapság kicsit túlhájpolt kérdéskörben: az Álom és a Valóság határainak, és ennek feszegetésének etikusságával foglalkozó témafelütéssel.

A zene, a színek, a váltások, a grafika (igen, nekem ez a vesszőparipa fogatom..) egyszerűen fenomenálisak! A témafelvetés izgalmas, a szálakat gyönyörűen vezeti Satoshi Kon (állítólag még az eredeti írónál is jobban, bár a könyvet még nem olvastam), a történet felépítése felér egy pókháló szépségével, összetettségével. A sztori, hogy mire fut ki, kitalálható, ennek ellenére van benne egy olyan többszörösen csavart szál (számomra), amin a végsőkig ráncolhattam a homlokom, amikor csak előkerült.
A karaktereknek van mélysége, jelleme, gyengesége/erőssége, a kibontásuk fokozatos, a rendező hagy időt rá, hogy gondolkodjunk róluk.
A háttérben meghúzódó mondanivalókról sokat lehetne vitatkozni, a szimbolikába sok mindent bele lehetne magyarázni.

Lényeg a lényeg: akárhányszor meghallom a jellemző „paprika-dallamot”, egyből elkap a film hangulata. Ez egy ilyen mű. Egyszer „belekóstolsz”, onnantól kezdve bármilyen kontextusban ha előkerül, kellemesen belecsíp az agyadba az emléke.
Mert ugyebár: egy kis fűszer mindennek kihozhatja az ízét.

A Paprikával ugyanaz a bajom, mint az Eredettel (végtére is Nolan innen merített).
Látványos, szürreális, de a története annyira egyszerű és semmilyen, hogy nem hagyott mély nyomot.
Egyszerű nyomozós sztori, bőven elég lett volna egy szálat végigvinni, de cserébe kaptunk egy csavart, amitől az egész kicsit értelmetlenné vált számomra.
Nem rossz film, de a többi Kon műhöz képest eléggé nagyot csalódtam.

Nagyon művészi, de egyáltalán nem művészfilm. Részletes grafika, ami az álom és a képzelet keveredése miatt gyakorta szürreális. A történet emiatt nem egyszerű, bele lehet zavarodni, habár szerencsére a lényegi pontokon általában sikerül valamilyen módon összefoglalni.

Azt hiszem, értem. Ilyen. Pont ilyen. Egybefolyik, összefolyik. A valóság az álom. Ilyennek kell lennie, de hol az átmenet?
A műfaj. Kedvelem ezt a műfajt, de eddig még sosem láttam így elkészítve, eddig csak a fejemben. Eddig csak olvastam, ez az első vizuális találkozás. Vagy inkább az első tudatos. Még szinkronnal is élvezhető.

Úgy érzem lényegesen alul van értékelve, személy szerint úgy gondolom nagyszerű anime. Ha esti kikapcsolódésra van szükség, szívesen bekapcsolnám, másokank is szívesen megmutatnám. Teljesen bele lehet feletkezni. Szeretek elveszni képzelet és valóság között, ez a film is lényegében erről szólt.
Az animációk gyönyörűen vannak megcsinálva, főleg a groteszk, egymásba mosódó részek.

Igazán érdekes, elgondolkoztató volt. Keveredik az álom és a valóság, sokszor azt sem igazán könnyű követni, épp melyikben vagyunk, de pont ettől izgalmas ez az egész. A képi világa is tetszetős, mindenképp megnézésre ajánlott.

Látványos az animáció, amihez érdekes felvetések társulnak az álmok kivetüléséről és a jövő technológiájáról, de a történetvezetés pillanatok alatt káoszba fullad. Annyira szeretne álomszerűen működni a koncepció, hogy a végén kioltja saját magát. Paprika és a rendőr konfliktusa bőven elég lett volna a megvalósult zsúfoltság helyett, akkor talán nem érzem a filmet ennyire unalmasan frusztrálónak.