Human Lost: Ningen Shikkaku (2019) 2

No Longer Human · HUMAN LOST 人間失格
110' · japán · akció, sci-fi, animációs, kaland, dráma, fantasy, történelmi, anime

2036. Egy forradalmi áttörésnek hála, az emberiség legyőzte a halált. A módszer a nanotechnológián alapul, az emberek életében nincsenek betegségek, az átlagéletkor százhúsz év felett van. Az áttörés azonban két részre tépi a társadalmat, fáradt apátia alakul ki a halál hiánya miatt, és a… [tovább]

japán · angol

Képek 5

Szereposztás

Miyano MamoruOoba Youzou (hang)
Chisuga HarukaTsuneko (hang)
Fukuyama JunTakeichi (hang)
Hanazawa KanaHiiragi Yoshiko (hang)
Matsuda KenichirouShibuta (hang)
Sawashiro MiyukiMadam (hang)
Koyama RikiyaAtsugi (hang)
Sakurai TakahiroHoriki Masao (hang)
Hirdetés

Kedvencelte 1

Várólistára tette 12


Kiemelt értékelések

Valentine_Wiggin 

Egyszerűen nem tudom, mit mondjak. Fogok racionálisan értékelni, mindjárt, de először jöjjön az érzelmi része:
Én a No Longer Humant nem szeretem. Ezt jobb letisztázni, nem bírtam elolvasni (egyszer majd ráveszem magam, egyszer tényleg végigolvasom, de egyelőre nem), az Aoi Bungakuban is, az a négy epizód beleégett az agyamba, és nem tudok tőle szabadulni. Iszonyatosan jó dráma, ami viszont megeszi és kiköpi a lelkedet, és egyszerűen nem akarok belegondolni, milyen állapotban volt, és mit érezhetett Dazai, amikor ez kijött belőle. Pont azért, mert a történet nagyon hamar kiakasztott, az Aoi Bungaku esetén elég sikeresen elhatárolódtam tőle. Tudatosan eldöntöttem, hogy nem akarom érteni Yozo karakterét, nem akarok azonosulni vele, és innentől nem vonódtam be mélyen a történetbe.
A Human Lost egy sokkal elrugaszkodottabb, sokkal abszurdabb adaptáció, nem követi annyira a könyvet, de pontosan ezért engem szó szerint csapdába csalt… engedtem, hogy bevonjon. Így végső soron olyan húrokat pendített meg bennem, és olyan érzelmeket adott át, amiktől meg tudtam menekülni az Aoi Bungaku verziónál.
Már kicsit racionálisabban nézve az egészet, a látványvilág csodálatos. Szerintem csak egy lépésre van a Mo Dao Zu Shitól, és ezzel elmondok valamit. Yozo látomásai, az egész disztópikus világ, a szörnyek, minden szédítő. A harcjelenetek dinamikusak, erősek, a vágások gyönyörűek. A soundtrack nem annyira emlékezetes, de az atmoszféra még így is rendkívül erős… annyira átadja a reménytelenség érzetét, hogy spoiler
Yozo nagyon szimpatikus. Ez volt számomra az a bizonyos csapda – képtelen voltam elhatárolódni a főhőstől, mert elég eltérően ábrázolták a regénytől ahhoz, hogy megérthető legyen. A legelső jelenete az, hogy ledöntött egy doboz altatót, és félholtan fekszik egy brutális festmény előtt – ahogy viszont tárul fel a néző előtt a világ, és a kép amit Yozo alkot a világról, semmilyen szinten nem lehet elítélni érte. Ráadásul látjuk, hogy küzd, próbál felállni, új perspektívát keresni, kapcsolatot teremteni, de amint megveti a lábát valahol, kirántják alóla a talajt. Sajnáltam, szurkoltam neki, vele együtt reménykedtem. spoiler A mellékszereplők ugyancsak érdekes figurák, senkiről nem tudtam igazából tiszta képet alkotni, a történet pedig rabul ejt, és végig fogva tart.
Bár azt hiszem, az Aoi Bungaku jobban adaptálta a regényt, összességében hozzám ez a feldolgozás közelebb áll. Ajánlom, de jó, ha az ember felkészül lelkileg előtte, mert… hát ha nem is annyira brutális, mint az eredeti mű, vagy a korábbi feldolgozás, azért még így is eléggé kiborító.
Feliratot közzétettem: https://todaywiggin.blogspot.com/2020/07/forditas-human…

2 hozzászólás
Cendrillon0002

Akkor most megpróbálok értékelni, pedig elég friss az élmény. Tudom,hogy könyvadaptáció és miután láttam az Aoi Bungakut, sajnos nem sok meglepetés ért a lezárással kapcsolatban.
Megpróbáltam rákészülni, utána nézni az eredeti hátterének is, mert anno az antológiában ez a történet viselt meg nagyon, az életrajzi párhuzamot figyelembe véve pedig még megrázóbb.
Miután nem olvastam még a könyvet, nincs összehasonlítási alapom, de zseniális adaptáció.
A disztópikus környezet nagyon érdekes volt, sokat tett hozzá, különösen társadalomkritikai szempontból. Sejtem,hogy az Aoi Bungaku valamivel pontosabban adaptált, ez viszont sokkal jobban megéríntett, mert Yozo-t borzasztóan sajnáltam. A képi világ csodálatos, olyan szinten hiperrealisztikus a rajzolása, hogy néha el is felejtettem, hogy nem élőszereplős, az egész filmnek nagyon erős a hangulata és a szimbolikája. Viszont nem kimondottan a társadalomkritikai része volt az ami megérintett, hanem a főszereplő pszichológiája, nagyon látszik hogy a szerzőnek mennyire reménytelen helyzete volt a depresszióval , csak az tudja így ábrázolni, aki át is éli. Kemény dráma, és éreztem némi Victor Hugo-s hangulatot, csak itt a szituáció teljesen reménytelen volt, még a kezdődő szerelmi szállal is.
Az utolsó negyedórát meg végigbőgtem és utána is csak egyszerűen fájt. Nehéz megfogalmazni,hogy mit művelt ez a lelkivilágommal. Nagyon rég sírtam már filmen, de ezen sikerült.
Teljesen kikészített, de egyértelmű, hogy kedvenc, nagyon megrázó, nyomasztó, de a maga módján szép film.
A könyvet meg tuti, hogy elolvasom, de nem most, mert jelenleg garantáltan elmenne tőle az életkedvem.

13 hozzászólás

Népszerű idézetek

Valentine_Wiggin 

Hogy az ember ember maradjon, szükség van a halálra.

Valentine_Wiggin 

Yozo: A világ keresztúthoz érkezett. Három jövő áll előtte. Az egyiket Masao látta, a másikat Yoshiko, a harmadikat én. Az én életem mindig a szégyenről szólt. […] Úgyhogy meghalok Yoshiko jövőjéért. És újjá is születek érte.
(Utolsó mondatok)

1 hozzászólás
Valentine_Wiggin 

Yoshiko: Kérlek rajzolj majd rólam egy portrét.
Yozo (már nincs szíve): Nem tudok. Már nem tudok rajzolni.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján