Buborék (2022) 75% 41★

Szép és egyedi feldolgozása a kis hableánynak. Nagyon szép színek és látványvilág. Volt benne egy-két kérdőjeles részlet, amiben nem sok logika volt, de nem lehet minden kerek.
Én halkan megjegyezném végig az Eureka Seven lebegett előttem. A zenét mondanám szépnek, de nem egy fülbemászó darab volt nekem.

A grafika szép, a zene is, de maga a történet egy nagy sablon. Egyszer meg lehet nézni, de nem nyűgözött le egyáltalán.

Én így a végén: https://youtu.be/i1ojUmdF42U

Szemkápráztató animáció, de valahol az alkotók elvesztek a szépségben, a sztori részben kissé gyermeteg szerelmi történet, másrészt meg egy dark sci-fi – lenne, ha erre is hangsúlyt fektettek volna, és nem csak díszletnek használják.

Földöntúli látványvilág, gyönyörűen animált parkour jelentek (néhol a Kaleido Start juttatta eszembe); maga a történet sajnos annyira nem kötött le, de rossz sem volt.

Nos, a Wit újra kitett magáért. A látványvilág elképesztő, konkrétan nem tudtam levenni róla a szememet, bár a karakter designe nem annyira tetszett (igazából csak Uta arca volt nagyon furcsa, az arányok a régi generációt idézték, de persze maga az ábrázolás teljesen modern volt, és sajnos nem vagyok híve a régi generációs hatalmas, kerek, nagyon távollévő szemeknek). A többiek okésak voltak, csak néha egy-egy sakuga nagyon meglepő volt arcokon (főleg Hibikién).
A szinkronszínészeket imádtam, Kaji Yuki, Miyano Mamoru és Inoue Marina mindig megfogja a figyelmemet, bár csak mellékszereplők voltak. Pont emiatt külön örültem, hogy a két főszereplőt kezdő szinkronszínészek kapták meg, ilyen neves emberek mellett jó lehet érvényesülni.
Ami viszont nem nyerte el annyira a tetszésemet, ami miatt nem kapja meg a 10 csillagot, az maga a történet. Nagyon furcsán akarja ötvözni a parkour izgalmát ezzel a poszt-apokaliptikus környezettel. A kettő tökéletesen összeillhetne, csakhogy itt valahogy mégis kiütik egymást, egyikre se tudunk eléggé figyelni a másik miatt, pedig idő, az volt rá, nem mondhatjuk, hogy túlságosan összesűrítették volna. Ami még bekever, az maga Hibiki és Uta kapcsolata, ami ugyan többé-kevésbé meg lesz magyarázva, nekem még így is kicsit indokolatlan és hirtelen.
Ami pedig a sztoriban mégis tetszik, az maga a spirál gondolatmenet. Egyszerűen imádtam, ahogy a végére összeállt, és eleve nagyon meg szokott fogni, amikor valami érdekes világelméleten alapul az egész. Szeretek egy film megnézése után gondolkozni egy ideig az ilyesmiken, és ez ebben mindenképpen jól teljesített, még jó darabig nem fogom tudni kiverni a fejemből.

Összességiben nagyjából mindenkinek ajánlanám, akit le tud kötni egy szép látványvilág (ne mozgalmas harcjelenetekre gondoljatok, ez a film minden, csak nem gyors és pattogós) és akinek van hozzá türelme. Egyébként pedig nekem eddig a szezon legjobbja animációs szempontból (mondjuk Witt, mit vártunk?), szóval a szemeim imádták az elmúlt majdnem 2 órát.

Már az előzetese megfogott, úgyhogy amint megjelent, el is kezdtem nézni.
A grafikája egyszerűen szemet gyönyörködtetően csodálatos, és ez eléggé megdobta a filmélményt. A sztori se volt rossz, de annyira nem nyűgözött le, voltak benne eléggé kurta-furcsa jelenetek, amiket nem igazán tudtam hová tenni.
Egyestés kikapcsolódásnak pont jó, imádtam, hogy parkour-re épült az egész.