Jó éjt, anyu! (2014) 66% 59★

Kiemelkedő, nyomasztó slow-burn horror. Legnagyobb erőssége, hogy szinte a végéig nem tudod egyértelműen belőni a fenyegetés forrását.

Csak azért kilenc csillag, mert már az elején lehetett tudni a slusszpoént, amiben nem volt semmi eredeti, de a film brutálisan nyers őszintesége, nyomasztó atmoszférája, naturalizmusa odaszegez a képernyő elé. Nem véletlen nyert egy halom díjat mindenféle fesztiválon.

Na, ez már horror, kérem szépen! Nincsenek kilógó belek, patakokban ömlő vér, mégis többször kiszaladt a számon (főleg a vége fele) egy 'Atyaúristen!"
Avagy az expresszionista film, napjainkban.
Elképesztő atmoszférájú és hangulatú film, nagyon nyomasztó és megrázó az egész. Különösen tetszettek a rendhagyó képi megoldások, mint például a kamera a lépcső alatt.
Már akkor tudtam, hogy én ezt meg akarom nézni, amikor láttam képeket a filmből, a bekötözött fejű anyukáról – már ezzel megalapozták a film riasztó hangulatát, nem csoda, hogy a gyerekek is idegenkedtek tőle és megkérdőjelezték, ő-e az anyjuk egyáltalán?
Persze, túloz a film – de ez a műfaj sajátja. Túlzás a millió svábbogár, a halott macska, az anyuka reakciói spoiler és persze a filmvégi nagy kínzás. De ez tulajdonképpen egy beteg elme látomása, így nem is kell komolyan venni, de érdekesnek viszont nagyon is érdekes.
Tetszettek még a kinti felvételek is, elképesztően gyönyörű a helyszín, és éles kontrasztot alkot a ház sivár ridegségével.
Plusz alaposan megkavart az is, hogy ikrek a főszereplők, egyáltalán nem tudtam eldönteni sokszor spoiler.
Mindent összevetve, engem lenyűgözött ez a film, de megértem azokat, akik nem így éreznek – nem egy könnyű darab.
Olvastam valahol, hogy lesz belőle amcsi remake, amit a feleslegesnél is feleslegesebbnek tartok, de hát ők tudják. Így megy ez..

Ide muszáj értékelést írnom, úgy érzem. Most néztem meg és azt hiszem, még a film hatása alatt vagyok. Úgy… nagyon. Valamikor „gyerekfejjel” a Szomszéd Lány volt rám valami hasonló sokkoló hatással, mint most ez. Én… nem is tudom, mi volt ez. Horror? Dráma? De annyi biztos, hogy beteg és többet nem akarom hallani azt a „dalocskát”. Valahogy… nem. Amúgy sem vagyok én jóban a gyerekekkel úgy általánosságban, és ez úgy… Na mindegy, ha csak egy filmet néztek meg ma, akkor legyen ez az!

Valahol a felénél elkezdtem gyanítani a „poént”, és bár végül igazam lett, a film közepén azért lebeszéltek a készítők erről a gyanúmról, így már-már kellemes fordulatot kaptam a végére.
Volt egy hangulata, azt meg kell hagyni, valahogy eleve baljós egy elzárt, túl csendes környéken élő család, főleg, ha gyerekek a főszereplők. Nehezen indult be, de nem untam, a vége felé volt pár jelenet, amikor fogtam a fejem és legszívesebben eltakartam volna a szemem, de kibírható volt.
Őszintén fogalmam sincs, hogy mi hiányzott belőle – nagyon steril volt a színészi játék, ugyanúgy, ahogy a környezet is, és pontosan olyan érzelemmentes, ahogy egy spoiler tud lenni. Ebből a szempontból a film tökéletesen átadta, amit akart, de nekem kevés volt, és nem tudom megmondani, hogy miért.

Megrázó film, viszont azt már az elejétől lehetett sejteni, hogy mi a helyzet a fiúkkal, az anya nem véletlenül nem szól egyikükhöz. Egyébként sokkoló, főleg a vége. Horrornak azonban nem nevezném, legalábbis nem tipikus. Vér van benne, viszont inkább lélektani.

Piszok erős film. De nem való mindenkinek. LAssú, nagyon nyomasztó, kínzó; meggyötri a nézőt rendesen. Lélektanilag igen erős lenyomata van. Nagyonjo film, de biztos h nagyon megosztó is.

A film stílusa tetszett, a fényképezés, a felvételek különösen. Nagyon látványos volt. De a történet szerintem elég aránytalan lett. A hosszú, lassú felvezetés után a legvégén kapunk egy fél mondatos választ a miértekre. Nem mutatták meg az előzményeket sem, pedig végig azt vártam. A főszereplőnő viselkedése érthetetlen: egy felnőtt ember nem így kezelné ezt a helyzetet. A zárás is elmaradt, egyszer csak vége lett.

Ez semmiképpen sem horror, a fantasyhoz meg végképp köze nincs, pont a nyers hétköznapiság teszi hátborzongatóvá—ha teszi. Megoszlik ugyanis a vélemény, van aki halálra unja magát rajta. Ebből a szempontból hibás kicsit a trailer, mert egy teljesen másmilyen filmet mutat be, de ebből látszik mennyire másképp működünk; a szülő-gyerek kapcsolat témájában nálam verhetetlen We Need To Talk About Kevinről is több olyan értékelést olvastam, hogy rossz, unalmas, miközben én konkrétan hetekig másra sem tudtam gondolni. Nem említeném őket egy lapon, de rám mindenesetre hatással volt az Ich seh Ich seh, annak ellenére, hogy a „csavarra” spoiler, már a legelején rájöttem. spoiler Már csak az operatőri munka miatt is megéri megnézni, mert az kifogástalan.

Alapvetően nem szeretem a félelmetes filmeket, nehezen is álltam neki. De mivel nem egy olyan filmről van szó, hogy valaki az ágy alatt/fa mögött/kútban bujkálva direktbe megijeszt, hanem inkább csak „szimplán” egy pszichothriller, beadtam a derekam. Eléggé nyomasztó, párszor kiverte a biztosítékot, de leginkább a film után borzongtam bele. A hatásra rátett egy lapáttal az osztrák nyelv „szépsége” is (elnézést azoktól, akik szépnek tartják). Mindenképp egy élmény volt, szerintem sokáig fog motoszkálni bennem, így hát elérte célját de még egyszer biztos nem nézem meg :)