Jinsimi Dadda (2019–2019) 85% 20★

Az első rész után a fejemet fogtam. Félre is raktam két napra, de aztán a jó értékelések miatt csak győzött a kíváncsiságom. Leszögezném az első két részt túl kell élni, rég láttam ennyire bugyuta, agyament, buta női karaktert. Férfi karakterünk az elején nagyon karót nyelt érzelmi analfabéta, de szépen oldódik .Az elején talán nekem picit túl gyorsan is oldódott, aztán valamilyen szinten meg is ragadt azon a ponton. Mégis a kettősük nagyon szerethető páros volt és szép lassan főnőnk is fejlődött, kiderült van azért esze és főleg szíve. Szép lassan tényleg beette magát az ember szívébe:)
Le kell szögezni a sorozat elején sok olyan dolgot sejtetnek, amiről azt hinnéd hatalmas probléma lesz vagy volt a múltban. Végül a sorozat készítői úgy gondolták nem mennek el abba a komolyabb irányba és megmaradnak a natúr romkom kategóriánál tényleg 0 drámával. Nagyon csíptem az ügyész párosunkat, főleg ahogy a két jóbarát ugratta egymást az együttélés alatt :) Mamapici fia és ms önbizalomhiányt nagyon csíptem annak ellenére, hogy mindkettő egy igencsak túltolt karakter volt, itt is lehettek volna mélyebb értelmek is (Pl azért egy mama pici fiánál megnyerni az anyósjelöltet magadnak…) , de mint mondtam megmaradtunk tényleg a natúr vígjátéknál.
Kinek? humoros, sok helyzet komikummal, a tárgyalt ügyek azért komolyabb hangvételt is hoznak a sorozatba, de csak rövid ideig, utána visszatérünk a hülyéskedéshez és vattacukor felhőhöz. Agyatlan estékre, natúr kikapcsolódásnak megteszi, de csak úgy ha nem ugrasz neki giga elvárásokkal és nem keresed a hibákat :) Az első rész alapján sokkal rosszabbra számítottam:P

Semmi nagy világmegváltás, csak egy kis szórakoztató, bájos sorozat. Vannak benne nagyon jó, vicces részek, meg némi kis komolyság a bírósági ügyeknél. Kwon úr nagyon szépen enged fel. Az elején a merevsége rengeteg mókára ad okot.

Ne tudjátok meg, milyen ideges vagyok! Még soha, de soha nem akadtam ki ennyire egy sorozaton sem, úgyhogy előre is bocsánat, ha ez az értékelés egy káosz lesz.
Azt sem tudom, hol kezdjem.

Kezdjük először is azzal, hogy mikor megláttam, ki a két színész, akik a sorozatban játszani fognak, majd kiugrottam a bőrömből! Azóta akarom Lee Dong-Wookot és Yoo In-Na-t főszereplő párosként látni, mióta láttam őket a Goblinban mellékszereplőkként. Istenemre mondom, alig vártam, hogy kijöjjön egy olyan sorozat, amiben ők együtt vannak, és melengetik a kicsi szívemet.

Szóval, elmondom még egyszer, ne tudjátok meg, milyen dühös vagyok!

Szerintem a sorozat rendezője, forgatókönyvírója, vagy tudom is én kicsoda is tudta, hogy a Goblin óta az egész fandom akart egy ilyen sorit, és ezért meg is csinálták, hogy kielégítsék a vágyainkat. Magyraán fanservice az egész.
De irdatlanul elbuktak!

Minden, amit imádtam ebben a két színészben, minden kémia, amiért oda voltam a Goblinban az konkrétan 3 rész után darabokra omlott, és olyan elhűlve néztem a sorozatot, mint akit képen töröltek. Komolyan, ennél még a What's Wrong With Secretary Kim is erősebb teljesítményt nyújtott. Ne tudjátok meg, mennyire csalódtam, és mennyire, de mennyire dühös vagyok most (ezt már elmondtam párszor, bocsi).

De akkor kezdjük is az elejénél. Alig bírtam magammal, mikor megláttam ezt a sorozatot. Azt hittem, minden álmom valóra vált, végre-végre egy Dong-Wook&In-Na sorozat. Annyira, de annyira be voltam zsongva tőle, hogy az egyik egyetemi előadásomon kezdtem el a sorozatot (az óra uncsi és felesleges, szóval semmit sem veszítettem). Az első rész még esküszöm tetszett! Jung-Rok egy belevaló, bunkó-de-baromira-érti-a-dolgát karakternek tűnt, aki ki nem állhatta a kis buta, cserfes színésznőt. Konkrétan a szemébe mondta, hogy „én szeretem a nőket, de te egyáltalán nem érdekelsz”. Hah, na mondom, imádni fogom ezt a felállást, meg ezt a pasit is! Nem tudom, de nekem bunkó pasi fétisem van, szóval imádom, mikor így kezdődnek a sorozatok, és utálják egymást, aztán lassan megváltoznak a dolgok (klisés tudom, de nekem tetszik). Annyira jól meglehetett volna csinálni, tényleg. Még ha klisés is, de ezt annyira szépen fel lehetett volna építeni. Erre mi történt? Na mi? Találjátok ki! Hát az, hogy a 3. részben még Jung-Rok kért bocsánatot, hogy egy seggfej volt, és mint aki vett egy 180 fokos fordulatot, úgy ment át menő pasiból nyáladzó idióta kiskutyába. Azt hittem ott helyben földhöz vágom a laptopomat. Istenemre mondom, az első rész nagyon király volt! Még a sztori is érdekesnek ígérkezett, hát még a főszereplők kapcsolata! Erre már a 2. részben látni lehetett, hogy Jung-Rok teljesen megváltozik, és alig 1 rész elteltével máshogy nézett a lányra, én meg csak ültem a gép előtt, és tátogtam, mint a hal. Hogyan? Miért? Miért kellett ezt így tönkretenni?

Épp készültem volna túltenni magamat a sokkon, és elfogadni, hogy ez az elutasítás meg nem-csíplek-de-megtűrlek kapcsolat a pasi részéről nem úgy fog alakulni, ahogy akartam (és ahogy kellett volna), és komolyan, esküszöm megpróbáltam szemet hunyni felette a két színész miatt, (akiket amúgy imádok, és tehetségesnek tartok), erre máris megkezdődött a katasztrófák sorozata.

A létező összes klisé, ami valaha előfordult sorozatokban, a létező összes közhely bele volt sűrítve ebbe a sorozatnak csúfolt maszlagba. Komolyan, sorozatnak nevezni ezt a valamit sértő a sorozatokra nézve! Undorító volt!

A 16 rész alatt kb 30 perc volt az, amiben történt valami izgalmas, de csak a legnagyobb jóindulattal nevezhetjük „izgalomnak”, szóval kezdjük azzal, hogy az egész dögunalom volt! Aztán folytassuk a nyáladzással. Ne értsetek félre, szeretem a romantikus sorozatokat, és néha (hangulattól függően) nagyon szeretem a csöpögős, úgy-szeretlek-majd-megeszlek sorozatokat is. De ez egy förtelem volt! Néha egyszerűen csak skippeltem a jeleneteket, mert nem bírtam végignézni. Komolyan, épp hogy nem doromboltak egymásnak! Aztán folytassuk azzal, hogy az egész egy hiteltelen összevisszasság volt. Jung-Rokot megütötte egy férfi, amitől lett egy egy centiméteres seb a nyakán, ami persze borzalmas vérzett, és összevérezte az ingét (de a seb továbbra is mindössze egy centis volt), erre a főhősnő konkrétan majd elájult az aggodalomtól, és nekiállt sírni! Értitek? Egy egy centis seb miatt, nekiállt bőgni… Erre be akarták magyarázni nekünk, szerencsétlen nézőknek, hogy hát az aggodalom, meg stressz miatt sírt… Én meg csak ültem, és nem tudtam eldönteni, hogy magamat akasszam fel, vagy őt. Az egész hiteltelen volt, és nem volt életszerű, úgy értem, én szeretem a fantasy sorozatokat, de vannak olyan élethelyzetek, amiket akármilyen műfajú is a sorozat, egyszerűen nem lehet hiteltelenül átadni.

Aztán: már mondtam, hogy az egész sorozatban nem történt semmi. A csaj bement az irodába, bájolgott az emberekkel, főleg Jung-Rokkal, aztán hazament, és tovább bájolgott telefonon a pasival. És ez ismétlődött a részekben, újra, meg újra. Úgy beszélt, és viselkedett, mintha mindössze 12 éves lett volna, a pasi meg úgy viselkedett, mint egy hormon túltengéses tinédzser, akinek még fogalma sincs, hogy mit kell kezdeni egy nővel, vagy mi az, hogy nő. A karaktereik hiteltelenek voltak, állandóan meghazudtolták magukat, hol ezt mondták, hol azt, hol így viselkedtek, hol úgy. Bekerült a képbe a féltékenykedés is, amit a lehető legóvodásabb módon mutattak be, és majd a hajamat téptem tőle. Szenvedtem, de rendesen. A kedvencem azt volt, mikor Yoon-Hyuk közölte szegény Dan Moon-Hee-vel, hogy „nem mozgatja meg a szívét”. Valami hihetetlen, előre nem látható módon megjelent egy őrült motoros, és majdnem elcsapta Yoon-Hyukot, és kééépzeljétek, mi történt! Hát Dan errébb lökte, és megmentette! Erre mi történt? Na mi? Hát Yoon-Hyuk szíve „megmozdult”. Na akkor csaptam falnak a fejemet, és hagytam abba az egészet. Ja, meg akkor, mikor természetes szintén teljesen eredeti módon a színésznő menedzsere megkérte Jung-Rokot, hogy szakítson a színésznővel, mert ha nem, el fogja szúrni a karrierjét, és azta! Szakított is vele.

Nevetséges volt az egész sorozat. Nem volt romantikus, hányinger keltő volt. Nem volt izgalmas, unalmas volt. Az egész sztori elveszett valahol az éterben. Nem történt semmi, a háttérsztori ment a levesbe, mert kb. kétszer került elő az egész, és olyan gyorsan lezavarták, hogy hmm… oké.

De még nem végeztem! Az egész ugye egy ügyvédes sztori, úgy is van beállítva a sorozat, hogy „jogi”. Nem tudom, ki látta már a Lawless Lawyert, esetleg a While You Were Sleepinget… na azok jogi sorozatok voltak! Ez meg? Ez konkrétan kicsúfolta a jogi sorozatokat! Először is egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány ügy került elő a 16 rész alatt (és ehhez 3 ujjamra lenne szükség). Aztán: ezeket az ügyeket 15 perc alatt lezavarták! 15 perc! Nyomoztak, tárgyaltak, börtönbe dugták az emberkéket, és mindezt 15 perc alatt! Wow, ez már teljesítmény. A valóéletbeli ügyvédek tanulhatnának tőlük! Egyik ügynek sem volt semmi jogi háttere, semmi indoklás, semmi részletezés, konkrétan csak azért tették bele, mert az egész sztori egy ügyvédi iroda körül forgott.

Aztán azt mondj a műfaj: vígjáték. Hát ez egy vicc volt, az tuti. Remélem, bejelentik, hogy „elnézést ezért a förtelemért, csak vicceltünk.”

Úgyhogy én itt le is zárom ezt a véleményt, mert most megint felidegesítettem magam. Botrányos, hogy hogy el tudnak kaszálni egy jó színészekkel teli sorozatot. A legdurvább pedig az, hogy volt, akinek ez tetszett… Folyamatosan olvastam a kommenteket Viki.com-on míg néztem, és szerintem a kommenteken még jobban ki voltam akadva, mint a sorozaton. Komolyan oda jutottunk, ahol az emberek már nem néznek minőségi sorozatokat, elég nekik két szép színész és színésznő, akik egymást falják egy semmit mondó történetben, dobálóznak az élet nagy bölcsességeivel, és cuki-muki szavakat suttognak egymás fülébe, miközben nem létező problémákkal küzdenek, sírnak egymás után, aztán egyesülnek. Fúj.

Nagyon-nagyon csalódott vagyok, még az életkedvem is elment. Annyira vártam már ezt a két színészt egy sorozatban, egy percig sem gondoltam volna, hogy ezt kapom… Két tehetséges színész egy ilyen igénytelen, borzalmas sorozatban… pedig volt egy-két karakter, akiket tényleg kedveltem, például Dan és Yoon-Hyuk. Ők tényleg egyedi, vicces, jó fej szereplők voltak. Persze az ő dolgaikat is össze-vissza rángatták, és elszúrták, amin már nem is csodálkoztam.

Most biztos azt kérdezitek, hogy ha ennyire nem tetszett, akkor minek néztem meg, minek írtam meg róla ezt a szörnyű véleményt… Nos, csak a két színész miatt, akikre a Goblin óta vártam. Ennyi. Semmi más miatt. Mert valószínűleg nem mostanában fognak együtt szerepelni, és egyszerűen csak annyira szeretem a kémiát közöttük, hogy muszáj volt néznem őket, még akkor is, ha konkrétan fizikai fájdalmaim voltak.

Ne haragudjatok, hogy ez a vélemény ilyen csúnyára sikeredett, tudjátok, hogy nem szoktam így kikelni magamból. Én tényleg nem ajánlom ezt senkinek… Igénytelennek, és rémesnek tartom.

Kikapcsolódásnak megfelelő sorozat.
Nem bonyolult, néhol kis izgalommal fűzerezett aranyos romantikus történet. Vannak benne komolyabb részek, de leginkább a humoré a szerep. A szereplők nagyon szerethetőek. Én élveztem és szerettem nézni ezt a sorozatot, mert tényleg kikapcsolt.
Nekem egyes karakterek és néhány részlet túl volt tolva, a szerelmi szálak néhány részlete túl cuki volt és túlságosan rózsaszínfelhő és tőlem ezért kapott a sorozat egy csillag levonást. Persze ez az én személyes ízlésem miatt van. Ennek ellenére szerettem a történetet, a humort és a karaktereket is benne, mert nem veszítettem semmit azáltal, hogy megnéztem.

Én nagyon élveztem ezt a sorozatot! Jókat nevettem rajta, a könnyeim is elő tudták csalogatni. Hol a nevetéstől, hol a szomorúságtól. Lee Dong Wook figuráját imádtam! Mint egy kis érzelmi analfabéta.♥ Oda és vissza voltam érte! Nagyon tetszett ahogy szépen megtanulta kifejezni önmagát. Nagyon jókat szórakoztam rajra. Tipik „kocka”. És mindeközben tele volt érzelemmel. A kis pókerarcúm.
Tényleg nagyon csíptem ezt a sorozatot.