Jeanne d'Arc – Az orléans-i szűz (1999) 69% 93★

Ezt a filmet már régóta meg szerettem volna nézni, de féltem is tőle, ezért húztam, halasztottam. Mindig is kedveltem és tiszteltem Jeanne d' Arcot, számos beadandót írtam róla, de filmen még nem mertem megnézni a történetét. Mocskos egy kor volt a százéves háború korszaka. Luc Besson rendezésében eléggé élethűen és naturalistán láthatjuk viszont. Milla Jovovich alakítása tökéletes, hibátlan. Én őt mindig is kedveltem, és itt is bebizonyította, mennyire jó színésznő. Akit még kedveltem a filmben, az Vincent Cassel. Persze mindenki tökéletesen alakított. A film elgondolkodtat, és felszínre hizza, mire képes az emberi gyarlóság. A becsület semmit sem ér, ha a hatalom megszerzése a cél. Én azonban még mindig nem értem, mi értelme van ennek az esztelen vérontásnak. Hogyan lehet örülni egy győzelemnek, ami ennyi áldozattal jár? Ezt is szépen bemutatja a film. Eléggé erős idegek kellenek hozzá, és az igazságérzetünket is bántja az, amit Jeanne d' Arc-al műveltek. Egy remek feldolgozás, de nem könnyen emészthető. Nekem biztosan nem lenne lelkierőm újra megnézni.

Nem egy egyszerű film. Vitathatatlan, hogy nagyon jók az alakítások (Milla Jovovich viszi a hátán a filmet, de Vincent Cassel, vagy Dustin Hoffman is nagyon jól játszanak), látványos, korhű, sötét, nagyon erős képet fest Jeanne d'Arcról, és több ponton elképesztően elgondolkodtató – például nagyon jó kérdés, hogy kit terhel a felelősség, feloldoz-e a gyónás, elfogadható-e bármilyen körülmények között a harc és a gyilkosság, mire képes az emberi nagyravágyás, a bűnbak keresése.
Nekem a legnagyobb problémát az jelentette, hogy Jeanne d'Arcot kifejezetten antipatikusnak találtam. Lejött a bátorsága, az elszántsága, a fanatizmusa is, de igazából nem találtam meg a jellemében azt a pluszt, azt a kisugárzást, amitől tényleg elhittem, az emberek követték és szerették őt. A taktikai lépései sem merésznek és karizmatikusnak tűntek, hanem teljesen randomnak és hirtelennek – értem, hogy Isten segített, Isten adott tanácsot, de ha azt nem tolmácsolják megfelelően egy hadseregnek, akkor nehéz győzni. A történet utolsó szakaszában aztán elkezdett mélyülni a jelleme, megérthetővé válni a dilemmái, és szerethetővé, tisztelhetővé ő maga, de addig egy kicsit leült a film amiatt, hogy nem tudtam igazán megkedvelni a főhősnőt.
Merem ajánlani, érdekes, komor film, fontos témákkal, de valószínűleg, ha még megnéznék pár feldolgozást, nem ez lenne a kedvencem.

Nagyon tetszett, kellően korhű volt, ahol előjött az akkori kor minden barbársága, kegyetlensége, erkölcstelen fertője. Milla Jovovich kiválóan illett Jeanne szerepére, mintha neki találták volna ki. A film egyébként jó hosszú volt, de megérte a ráfordított időt. Tetszettek a jelmezek, a vágások, a rendezés, a zenék, mind illett a történethez. A színészi játék is parádés volt, szóval, nem bántam meg, hogy ezt választottam.

Annak idején nagyon tetszett és jobban megfogott, újranézve túl hosszúnak véltem. Pedig a csatajelenetek remekek voltak és sok dolog történelmileg hiteles is. Utánaolvasva volt benne azért pár fiktív elem, de nagyjából hiteles volt, mind a történet, mind a kor ábrázolása. Serra zenéje is nagyon tetszett, Arbogast fényképezése is korrekt volt.
Még egy Léon-összecsengést is felfedeztem benne, bár ez inkább csak egy jelenet kivitelezése és tetőpontja volt, de azért vicces volt, hogy pont a zenén keresztül jött a felismerés.

Inkább hajaz egy Karib-tenger kalózai filmre, mint történelmi drámára. Az utolsó egy óra pár fokkal nézhetőbb volt.

Luc Bessontól majdnem három órában nyilván monumentálisat vár az ember és itt azt is kaptunk.
Egyrészről nagyon tartalmas a film. Kidolgozottak a kosztümök, a tömegjelenetek és ötletes, hogy milyen eszközökkel lehet mai mércével is pörgőssé tenni egy egészen más kor nyilván jellegében eltérő ütközeteit.
A nyers brutalitás megjelenítése mondjuk az én ízlésemnek több helyen túl sok, és vannak benne részek, amelyek túl vannak nyújtva. Ebből fakadóan egy hangyányival talán hosszabb is, mint amennyi elég lett volna az alkotói mondanivaló közléséhez.
A színészi játékok tetszettek, jól átjött a megszállott vallási fanatikus karakter, különösen a gyilkolászás extázisában, de ezt is lehetett volna valamivel kevesebb intenzitással a nyakunkba zúdítani, mert a végére már nem mozgatott meg annyi ingerületet.
Összességében egy történelmi, kosztümös, életrajzi kalandfilmnek elment, iskolai videózásra, amit követően a töritanárok egy órán át boncolgathatják, hogy az miért nem úgy van, szerintem megfelelő, de mind Bessonnak, mind a színészgárda tisztelt tagjainak azért vannak jóóóóval maradandóbb alkotásai is.