A grófnő (2009) 75% 26★

A történelem a győztesek által mondott mese.

(…)
– És mi az Ön gyengesége grófnő?
– Az, hogy nő vagyok. Kedvelem a szép ruhákat, és az aranyékszert. Csakúgy mint Ön püspökúr.

A férfiak és nők egyenlőek, de különbözők.

Ennyi. Egy mítosz maradt belőlem. A görögök mindenre teremtettek egy istent, mert nem tudták miért van tenger, miért van szerelem, miért van halál. Mi azért teremtettünk téged, hogy lecsendesítsük és tápláljuk félelmeinket és tudatlanságunkat, hiszen oly sok a kérdésünk és oly kevés a válasz. Imáimat és téged arra használtalak, hogy megbocsássak magamnak szörnyű bűneimért. Mindegy, hogy tisztes temetést kapunk vagy a farkasok falnak fel. A szentelt víz csak koszos lé. Miért félek úgy a haláltól? Nem hiszek benned sem a lélek halhatatlanságában. Ha meghalok elrothadok és semmi nem marad belőlem. A szerelem a tőr ami hátba szúrt. Ha létezel, oldozz fel bűneim alól és adj vért, hogy fiatal maradjak. Megköszönöm uram.

Az igazságot téglafal mögé falazták, és az idő hamarosan bennünket is eltemet.

Ez csak a maga meséje arról, hogy a nők őrültek és hiúk és hogy nem szabad hagyni uralkodni őket. Története hosszú ideig foglalkoztatja majd a tömegeket. rettegni fognak a vérszomjas mítosztól amit belőlem kreált és megfelejtkeznek a nagyon is jelenlevő gonoszról.

Isten a saját képére teremtette a férfit, hogy uralkodjék mindenek fölött. A madarak, oroszlánok, fák és nők fölött. Bárcsak férfinak születtem volna, hogy ezreket öljek meg csatában, országokat igázzak le, boszorkányokat égessek meg, hogy hős legyek.