A barackvirág éneke (2015) 81% 21★

Jó volt, jó volt. Gyönyörű színészi alakítást láthattam Suzy részéről is, igazán átható, és ismét azt is, hogy a koreai kultúra mennyire csodálatos. Van benne egyfajta érzékenység, ahogy egyszerre fejezi ki a fájdalmat, a siralmat és a szépséget.
Talán csak nem most kellett volna látnom, mert a borús, komor, nyomasztó hangulata még jobban rám ragadt. És meg kell mondanom, hogy spoiler.

Szeretem az olyan történeteket amiknek valós alapja van. Sok mindent megtud az ember az adott korról. Különösen igaz ez olyan korokra, ahol a nők még elnyomás alatt voltak, és nem csinálhatták azt amit szerettek volna. De minden kornak és kultúrának megvan a maga első erős nője, aki lépett a változások felé.

Imádom az életrajzi filmeket, amik igaz történeteket dolgoznak fel… és ha mindez koreai, és Koreához kapcsolódik, akkor duplán odáig vagyok értük. Őszintén a színészek láttán is megörültem, mert csupa elismert személy van a listán.
Suzy színészi képességét illetően sokszor láttam a negatív kommentárokat, de én sosem értettem, mert amiben eddig láttam szerepek, azokat mind egytől eddig imádtam, így szerintem egy jó színésznő. Ugyanakkor most valahogy nem teljesen jött át néhány jeleneten kívül az, aminek át kellett volna jönnie. Voltak olyanok, amikor azt éreztem szárnyal és igazán elsajátította a karakter lényegét, de sajnos többségében azok a jelenetek uralkodtak, amiknél valami hiányzott. Legalábbis számomra biztosan.
Phanszori – imádom ezt a műfajt, mert ez is egy olyan dolog, ami egyedivé teszi Koreát, a történelmét és a művészetét. Sokszor hallgatok ilyen műfajú dalokat és egyszer sem csalódok, mert kifejező és magával ragadó. Tényleg igaz, hogy egyszerre lehet rajta nevetni és sírni. Viszont az énekversenyen kívül egyszer sem mozdult meg bennem semmi. Nem éreztem azt, hogy ez Suzy műfaja lenne. És őszintén az énekverseny után nem sok mindent láthattunk abból, hogyan lett a „bimbóból” "virág". A film vége nekem lecsapott volt, egyáltalán nem volt kidolgozott. Így többségében sajnos csalódtam a filmben. Nem rossz film, meg lehet nézni, de úgy érzem az elvárásaim nagyobbak voltak a kelleténél.

Ez volt az első film, amit megnéztem a 9. Koreai Filmfesztiválon Szegeden. Érdekes volt ez a népi opera, amit megismerhettem a film alapján, és tetszett, ahogy a főszereplő életét is párhuzamba állította két phanszori-mű főhősével, Chunhyanggal és Sim Cheonggal. Életrajzi filmről van szó, tehát igaz történet alapján készült, bár nem tudom, hogy ezek a párhuzamok valóban léteztek-e, vagy csak a film készítői találták ki.
Nekem nagyon tetszett ez a film, egyrészt azért, mert szeretem a koreai történelmi filmeket, másrészt szép volt a látvány is, és számomra újat mutatott be, a phanszorit nem ismertem korábban.

Panszori – koreai népi opera. Nagyon szeretem ezt a műfajt, gyönyörű és kifejező, a hangzása teljesen egyedi, előadásmódja végtelenül egyszerű.
És ez a gyönyörű kosztümös, életrajzi film a panszoriról szól: kik lehettek énekesek, hogyan képezték őket, milyen volt az életük.
És Bae Suzy szuper panszori énekes :))))