Hotel Splendide (2000) 73% 6★

Így kell kilógni a sorból.
Először csak a kifejezésről: az, aki kilóg, egyértelműen a sor alapján értelmeződik, azaz nem szakad el tőle, csak kilóg belőle, magyarán éppen hogy csak odatartozó, és noha megvannak az alapjellemzői, mégis az egyéni vonások hangsúlyozódnak ki.
Nagyon szépen és pontosan felépített történetről van szó, aminek groteszksége is jól kiszámított mértékű. Díszletezése meseszerűvé teszi, mintha az Addams family körülményeit steampunkosították volna. Vagy a Promenád a gyönyörbe (1994) Battle Creek szanatóriumára öntöttek volna rá némi Frankenstein-mázat.
Sok mindenben megfogott engem. A hangulat összeáll a képekből, a burleszkszerű jelenetekből. Nagyszerű, hogy sok szereplőt dolgoztak ki részletesen, karakteresen, és nem csak a főszereplőket. Fontos a téma, ahogy a mindenkit elnyomó, narcisztikus és abuzív anyuka még a halála után is ott dohog a rendszerben. Igen, fontos, hogy sok nő is nagyon jól teljesít ebben a szerepben, nem csak a férfiak. Érdekes, hogy kinek nincs már szabadulás, és kinek van, és milyen áron, mi katalizálja ezt. Megrendített, hogy két fontos színésznő is fiatalon elhunyt a stábból (Katrin Cartlidge, Helen McCrory).

Egyszer láttam egy pár villanást még régen a Cinemaxon ebből a filmből, és az alapján egészen másra számítottam. De egyáltalán nem lett negatív az élményem, sőt. Alapjában véve defektes emberekről, totálisan elcseszett életekről, emberi kapcsolatokról szól a film, de olyan köntösben, ami vígjátékba hajlott. Nem úgy nyomta le a torkomon a személyes szenvedéseket, hogy közben beleszakadt a szívem, mégis kaptam belőle üzenetet. Igazán tetszett.