Holtszél (2018–2021) 86% 36★

Nem akartam értékelést írni, mert @Ascyra olyan szépen megfogalmazta: spoiler
Extra nehezítés: nekem nagyon nehéz volt finnül nézni, tök érdekes nyelv, de mivel egy szót sem értek belőle, folyamatosan olvasni kellett. Úgy meg nehéz a képet is figyelni. Úgyhogy elég sokszor visszatekertem: most már értem, mit mondanak, lássuk akkor mi történt…

Töredelmesen bevallom, hogy nekem ez nagyon bejött!

DE:
Mindenféle fórumokon hasonlítják ezt a sorozatot a Broenhez, Broadchurch-höz, meg hogy igazi skandináv krimi stb. Hát, lehet, hogy annak szánták, de azért legvadabb rajongásom ellenére is be kell sajnos látnom, hogy ez nem az a szint…
A bűnügyek érdekesek, szövevényesek, jók a fordulatok, de a történetvezetésben lyukak vannak, tele van logikátlan lépésekkel és a józan észnek ellentmondó döntéseket hoznak a szereplők sorozatosan.
Pl.: Karppi meg Nurmi sorozatosan belemegy egyedül, erősítés/fegyver/telefon nélkül olyan helyzetekbe, amibe talán még egy zöldfülű kisrendőr se menne bele, nemhogy nyomozók. Persze, tudom, lehet izgulni, hogy jajj, vajon, hogy jönnek ki majd ebből a helyzetből. De annyiszor előfordul, hogy az már nevetséges. Ja és természetesen egymást mentik meg sorozatosan, mert az olyan romantikus! (Egyébként tényleg! :D)
Aztán, az, hogy Nurmi mellétippel a dolgoknak, az még elmegy, végül is Karppit kellene itt a nagy észnek tartanunk, de két évad alatt sem sikerül minket meggyőznie arról, hogy ő egy kompetens nyomozó, és ez már gáz. Túl sokszor kapnak szerencsés véletleneket, deus ex machinákat, amik, hogy, hogy nem, épp továbblendítik őket a nyomozásban. Kicsit átlátszó és idegesítő.
Idegesítő, mert ott van benne a potenciál, ha nem csúszna el hülyeségeken, tényleg ott lehetne broadchurchi magasságokban, de nem igazán jön össze a készítőknek.

És hogy akkor miért is tetszik nekem ennyire?
– a gyönyörű finn tájak, drónfelvételek, zuhogó hó, jég, zimankó: ez mind jöhet, levesz a lábamról bármikor.
– egyszerűen jók a karakterek! A kis mellékszereplőktől kezdve a főszereplőkig majdnem mindenki jól ki van találva, illenek a sztoriba, a színészek jól hozzák őket, élvezet nézni. Az Usko Bergdahl lányait játszó kislányok milyen ügyesek már!
– személyes drámák beleszövése a történetbe. Engem mindig nagyon érdekelnek a személyes szálak, nemcsak arra vagyok kíváncsi a krimiknél, hogy ki/hol/hogyan/miért ölte meg, hanem szeretem, ha a nyomozók fejébe/életébe is belemászunk kicsit. Itt ez elég hangsúlyos, úgyhogy ez nálam plusz pont.
– Karppi és Nurmi karakterdinamikája nagyon ott van. Két totál lelkisérült ember, az egyik hiányait pont a másik tudná betölteni, ugyanakkor a személyiségük teljesen más, ezért állandó a feszültség köztük. Néha kicsit közelednek egymáshoz, aztán eltávolodnak, jól ki van találva, és a színészek részéről jól van „eljátszva”, ha szabad ilyen csúnyán fogalmazni.

Összegezve:
Ha az ember úgy ül neki, hogy nem zavarja a lassan kibontakozó történet (az eleje nagyon lassú!), eldönti, hogy jó adag suspension of disbelieffel indul neki és nem akad fent a logikátlanságokon, hagyja magát elvarázsolni a finn tájaktól és a karakterektől, akkor ebből a sorozatból hatalmas guilty pleasure lehet a műfaj kedvelőinek.

Így, két évad megnézése után, azt hiszem, már ideje lenne értékelnem szövegesen is. :)

Ez egy kifejezetten lassan építkező, apránként összeálló sorozat, ami szerencsére nem olyan brutális (leszámítva a harmadik évadot, az messze a legkeményebb), cserébe remek karakterdrámákkal tarkított. Elsőként itt van a főszereplő Sofia Karppi nyomozó, aki nemrégiben veszítette el férjét, és így teljesen egyedül marad, hogy ellássa két gyerekét. Sakari Nurmi nem kevésbé sérült lélek, ő is küzd a maga démonjaival. Muszáj kiemelnem, mennyire szuper a kémia a két rendőr között, tökéletesen kiegészítik egymást. Egyedül azt nem tudom megérteni, miért éreznek folyamatosan késztetést arra, hogy életveszélyes helyzetekbe sodorják magukat… Ezt még mindig nem tudtam megfejteni.

Iszonyú különleges a finn környezet és nyelv, én elképesztően élvezem, és határozottan megfejeli az egész sorozatot. A vágóképek nagyon igényesek, a Hesinkiben játszódó jelenetekért odavagyok (főleg, hogy nemrég barangoltuk be a várost mi is), és az egésznek van egy magával ragadó, borzongató, ízig-vérig skandináv hangulata.

Aki szereti ezt a műfajt, ne hagyja ki! Érdemes adni neki egy esélyt.

Így az első évad után, megint csak megállapítottam, hogy a skandináv krimik nem félelmetesek, de van benne izgalom, tetszik a nyomozók stílusa (főként a nők nagyon vagányak) és az egész hangulata.
Persze a valódi gyilkos kilétét soha sem tudom kitalálni, de Karppi okosan gondolkodott és végül a 12. rész végére csak kisakkozta, hogy akikre addig gyanakodott a nyomozó csapat egyik sem a valós elkövető.
Ahogy az elején indultak Nurmival, olyan jó volt látni, hogy pozitívan alakult a kapcsolatuk.

A 3. évad is jól felépített történet volt. Izgalmas, főként mivel a gyógyszergyár kísérleteiről szólt. Sok hullával, megfejtendő szinbólummal. spoiler

Ket resz utan sem jott meg az erzes. Sem a sztori, se a szereplok, se a kivitelezes, se a zene; semmi.
Nem csillagozom be, de egy 5-6-,nal nem adnek tobbet ket epizod utan.
Az a baj, hogy egy eleme sincs amibe belekapszkodhatnek hogy ravegyen a tovabbnezesre…

Elfogult vagyok, mert alapvetően nagy északi krimi rajongó vagyok és jól bírom a finn filmek lassúságát is. ( A múlt nélküli ember tényleg lassú, a Holtszél ahhoz képest izgalmas, pörgős). A nyelvvel sincs problémám, így semmi sem akadályozott a sorozat élvezetében. Vannak benne kicsit kifacsart logikájú részek, felesleges drámai szálak, de ezt leszámítva egy nagyon jó finn sorozat, hangulatos, érdekes és sokszor izgalmas is.