Bondaero Malhara (2020–2020) 86% 16★

Nagyon szerettem nézni ezt a sorozatot, még hulla fáradtan is képes volt a képernyő előtt tartani. Már az első résznél annyira megfogott, és nemcsak azért, mert ezek a „zseni” karakterek a gyengéim, hanem az OCN által már jól ismert sötét képvilág és hangulat is közrejátszott. Izgalmas a krimiszál, a karakterek remekül idomulnak ehhez, bár szerintem lehetett volna őket jobban is részletezni, ha már belecsempésztek egy profilozót a sorozatba, aki egy nagyon összetett karakterleírást adott mindig. És aki irtó jól vezette az egész sorozatot. Imádtam Jang Hyuk minden lépését, mozdulatát, apró rezdülését, a nevetését (!!!), hihetetlenül jól állt neki ez a szerep, de ez várható is volt, az ilyen típusú karaktereket mindig nagyon jól formálja. Nem tudom, hogy egyedül vagyok-e ezzel, de nekem mindig megesik a szívem Jang Hyuk arckifejezésén, amikor ennyire fájdalmas és gyászos. (Teljesen más téma a Wok of Love, de már ott is észrevettem ugyanezt magamon…) Nagyon összetett, talán az egyetlen karakter, akit igazán kidolgoztak és nemcsak fekete-fehéren mutatták. Mellette még Jin Seo Yeon remekelt, Soo Yong szerintem annyira nem tudott kibontakozni, mert ez egy annyira semmilyen karakter lett annak ellenére, hogy volt benne potenciál. Egy kevés, pedig nála volt Az ász képesség. Az különösen tetszett, hogy a csapatból nemcsak ők ketten (hárman) voltak a nagy ászok, hanem a többieket sem amatőrnek mutatták, akik 15 éve csak ott punnyadnak az irodában, hanem megmutatták, hogy értenek a dolgukhoz attól még, hogy nem Oh Hyun Jae-k.
A krimiszál alapvetően tetszett, de emiatt mégis levonnék egy csillagot, mert engem nagyon zavart, hogy amikor akadt egy nyom, azt azonnal biztosra vették, meg sem kérdőjelezték, hogy rossz lehet. Kicsit ilyen összetákolt-szerű volt emiatt néha a nyomozás, olyan gyenge indokú. A főcselekményben is előfordult ilyesmi, de ott mivel egy nagyobb képről volt szó, elfelejtődött a sok új információ összetartása mellett.
Tudom, tudoooom, az ost a mániám, de gyönyörű, főleg a Sinner. Imádom.
Az utolsó részre szépen lezárul szinte minden, az üzenetet is jól vezették, a megfelelő karakter szájából pedig el is hangzik. A rész elején kicsit kiakadtam azon a gondolkodásmódon, de megnyugtattak. :D
Élveztem is, hogy nem értek semmit, de közben annyira frusztrált, szóval érdekes volt így végignézni. Viszont két kérdésem még mindig maradt a cselekménnyel kapcsolatban. Az egyikre közben rájöttem, és baromi érdekes, de valahogy nem lett kimondva. Vagy csak én gondolom így. spoiler A másik kérdésem pedig már nem tudom, mióta piszkál, de erre nem találtam választ. spoiler
És az a kés/kalapács homályosítás mire volt jó, ha közben a fojtogatást, ami sokkkkkkkal vizuálisabb volt, nem foltozták el?

Elég vegyesek az érzéseim, de nem tudom elmarasztalni a sorit. 8,5 csillagot adnék neki szívem szerint, de mivel azt nem lehet, inkább 9-es, mint 8-as. Az első pár rész fantasztikusan jó volt, majd a közepe erőteljesen leült, végül az utolsó 4-5 rész ismét szuperjó volt. Ha egy kicsit jobban meghúzták volna a történetet, és csak a fő sodrásirány szerint haladtak volna, – töltelék epizódok nélkül – akár 10-12 részes verzióban, talán elégedettebb lennék, de így sem tudok túl sok panasszal élni, mert összességében szerettem, izgultam rajta, és nagyon vártam a végső, mindent elsimító feloldozást.

A hősnőnket nem tudtam különösebben megszeretni, mert nem volt túl sok kiterjedése… hiába volt alapvetően érdekes skillel ellátva, valahogy egysíkú maradt. (Néha szívesen leküldtem volna a boltba fél kiló plusz személyiségért.) És az őt alakító színésznőt sem tudom nagyon méltatni, mert elég vérszegény volt a dolog. Viszont ott van Jang Hyuk és az ő borzasztóan erős, már-már omnipotens karaktere, Oh Hyeong Jae, akit nagyon csíptem. Képtelenség nem odafigyelni egy intelligens karakterre, aki abból is levonja a konzekvenciát, ha valaki más elmeséli, mit látott… Az első pár részben eszement jól hozta a semmit nem látó, de mindent tudó, távolról narráló hőst, végül a sötétségből kiutat kereső, félholt-lelkű antihős is nagyon jól állt neki. (És az ajkai… nem tudtam elvonatkoztatni a borzongató szépségüktől, amikor premierplánban mutatták őket. #annyiraköszi) A karaktere vitte a hátán a sztorit, és azt hiszem, kellően kemény sorozatgyilkost sikerült mellé kreálni.

Imádtam ezt a veszett, fojtogató szembenállást profilozó és sorozatgyilkos között. A feszültség, amit generált kellemesen borzongatott. Számomra egyértelműen kettejük párharca volt a sori, és valahogy mindenki más eltörpült mellettük. Az őket hajtó motivációk szépen ki voltak kerekítve, de Hwang Hwa Young és Cha Soo Young kapcsán ezt nem tudom elmondani… a mellékszereplők nem kaptak annyi kiterjedést, hogy két bivalyerős, húzó karakter mellett is működni tudjanak. Emellett néha azt éreztem, hogy nem elég megalapozott, ahogy a töltelék ügyeket megoldják… mintha Columbo-t soha nem láttak volna, hogy tudják, elég sok kis részletnek kell a helyére kerülni az egyértelmű ítélethez. Itt meg sokszor egészen kurtán-furcsán, már-már túl egyszerűen kiderültek és megoldódtak a dolgok. (Szerencsére a fő sorozatgyilkos kapcsán ez nem így volt.) Az ilyen apró, de zavaró hiányosságok miatt éreztem folyton azt, hogy a sorozat 7,5 és 9 csillag között mozog. Ahhoz, hogy 10-es dorama lehessen, sokkal feszesebb jellemábrázolás kellett volna, egyértelműbb karakterformálás… De azt nem tudom elvitatni, hogy a lendület megvolt a soriban, és hogy – néhány laposabb résztől eltekintve – szuperül fenntartotta az ember figyelmét. Összességében krimi-thriller vonalon ez egy nagyon jó kis darab, ami a szokásos üzenetet nagyon jól és borzongatóan hozza – a sötétség legyőzhető, csak valahogy rá kell találni arra a kis szikrára, ami képes fényt gyújtani benne, és megvilágítani emberi mivoltunkat.