Henry Sugar csodálatos története (Roald Dahl meghökkentő meséi) (2023) 78% 143★

Érdekes kis sztori, a már lassan megszokott, tipikus Wes Anderson stílusban, kissé színpadiasan, de szórakoztatóan tálalva. Igazából nehéz rajta fogást találni, hisz a szereposztás, a díszletek, a vágás és a mesélés is kiváló, de sajnos nekem ez így rövid / kevés. Túl hamar vége lett, pedig igazán néztem volna még. Henry Sugar esetét, amúgy minimálisan talán Scrooge-hoz tudnám hasonlítani a Karácsonyi énekből. (spoiler)

„…ha ez egy kitalált történet lenne…”
Anyám, hogy én ennek a pasinak mindent elhiszek.. :'D

Jó kis film lett. Érdekes felépítés, ilyet még nem láttam – vagy legalábbis nem ugrik be – nagyon éltem az egészet. :D

Egyelőre, csak azért nem tudok maximum csillagot adni, mert kapják be, hogy ilyen rövid lett az, amiről azt mondták 6 részes sorozat lesz…. spoiler

Nem ismerem Roald Dahl írói stílusát, csak az adaptációkat láttam a nevével fémjelezve, így nem tudom megítélni, hogy mennyire hozták ki ezek a rövidke történetek az írott forrásból a maximumot, s mennyire tükrözi ez inkább Wes Anderson stílusát, viszont tény, hogy mozgóképes adaptációként jól működnek ezek a szösszenetek, külön kiemelve a színpadias-miniamlista stílust és a kiváló színészeket. A négy közül valamiért mindegyiket ki lehetne emelni, a Henry Sugar a hossza miatt eleve egy komplexebb és mélyebb mondanivalóval bíró alkotás, viszont a Méreg a feszültsége miatt, a Hattyú a mondanivalója, a Patkányfogó pedig Fiennes alakítása miatt éri meg a megtekintést. A stílus viszont tuti nem fog mindenkinek feküdni, még ha egyedi is.

Olyan kár, hogy ez csak egy rövidfilm. Ettől függetlenül Wes Anderson ebből is kihozta a legjobbat, nagyon szeretem a stílusát, így itt is örültem annak, hogy behozta ezt a színpadias effektust. A díszletek elképesztőek, mint mindig. A szereposztás is nagyon a helyén van, tényleg csak annyi bajom van vele, hogy rövid, pedig szerintem volt potenciál benne, hogy egész estés film legyen.

Sajátos megoldásokat használ a film, de nekem tetszett mert szerintem meséhez jól illett. A történet egyszerű, de összességében nagyon tetszett a látvány, szöveg és előadás összhangja.

Leginkább az előadásmódot lehet értékelni ebben a filmben, de a történet maga is érdekes, aki egy kicsit is ismeri Roald Dahl műveit ( Boszorkányok, Charlie és a csokigyár, Fantasztikus Róka úr stb.) annak nem lesz fura. Wes Anderson jól játszik a színekkel, a fényekkel és árnyékokkal, a díszlettel és persze a színészekkel. Ralph Fiennes több szerepében nagyon tetszett és persze Benedict és a többiek is remekeltek!

Ilyen is rég volt (vagy soha?): szívtam befelé a látványt még a bőrömmel is ;). Legközelebb megpróbálom csukott szemmel végignézni. Úgy tíz-húsz év múlva. (Amúgy lehet, emlékezetből most is menne.)

Wes Anderson, Benedict Cumberbatch és Roald Dahl voltak a hívóneveim ehhez a rövidfilmhez, amely egy mesét – novellát dolgoz fel RD munkásságából (tervezem elolvasni a 'meghökkentő meséit' is).
A látványvilág hozta a rendező stílusát, érdeks volt a színházi díszletszerű megoldások, a szereplők hadarása viszont zavart – összességében fura élmény volt az egész.

Szép, érdekes, de azt érzem, hogy Wes Anderson jó ideje nem tud újat mutatni.

Ez az első percétől kezdve tökéletesen szórakoztatott, mert nekem nagyon bejönnek az ilyesfajta produkciók. Ja, és hogy csak olyan színészek vannak itt, akiket nagyon kedvelek? Akkor jöhet bármi. XD
Számomra ez zseniális volt.