Hazakísérlek (2014) 86% 27★

Nos, nekem ez annyira nem jött be, pedig láttam, hogy mások nagyon ajánlják.

Stílusát tekintve a Bölcsőtől a sírig-re emlékeztet, és micsoda véletlen, szintén brazil alkotás. Nem tudom miért, de olyan hatása van, mintha a ’90-es évek vége felé vették volna fel. És leszakadt a pofám, mikor megláttam, hogy 2014-es a film. Jó, oké, nem Hollywood, nem Amerika, de ennél manapság jobbat is produkálhatnának. De persze lehet, hogy másoknak épp ez tetszik.

Nagy várakozásokkal ültem neki a filmnek, és bizony hamar csalódnom kellett. A cselekmény rettenetesen lapos volt. Nem mondom, hogy nem történik benne semmi, de ami történik, az is nagyon-nagyon-nagyon lassan. spoiler Azért azt el kell ismernem, hogy mosolyogva fejeztem be a filmet. Mert édes történet volt, aranyos volt a két srác, és nagyon tetszett a vége (spoiler).

Cselekmény valóban nem sok van a filmben, de ennek az az oka, hogy sokkal inkább koncentráltak Leonardo lelki világára, belső vívódásaira. Betekintést nyerhetünk abba, milyen frusztráló egy tizenéves vak kamasz számára az élet, hogy még ha képes is lenne önállóan megtenni bizonyos dolgokat, a szerettei féltésből nem hagyják neki. Gyerekként még könnyen elfogadja az ember a gondoskodást és az irányítást, de amikor körülötte mindenki elkezd önállósodni, ő maga pedig nem teheti, az borzasztó érzés lehet. És emellé társul még a fiú felfedezése, hogy egy másik fiúhoz vonzódik.

A színészek alakítása nem volt valami katartikus. Minél többet gondolok rá, annál kevésbé látom rossznak, ugyanakkor tudom, hogy nem volt valami jó.

Hát ez van. Középszerű, de vannak jó pillanatai.

Ha tanár lennék biztos megnézetném az osztályommal. LGBT filmnek nagyon jó—természetes és egyszerű, minden erőltetettségtől mentes—-de a tinédzserkori útkeresés, első szerelem, barátok témában is a legjobbak között van, amit eddig láttam. Ghilherme Lobo játéka nagyszerű, az alakítását figyelve szinte hihetetlen hogy ő maga mindkét szemével lát.

Végtelenül aranyos film, amely elgondolkodtatott, és néha-néha újra eszembejut. Érdekes kérdéseket boncolgat, benne van a felnőtté válás, a szexualitás kérdése, és az is, hogy milyenek gonoszak is tudnak lenni a gyerekek/tinik. Sokat mosolyogtam ezen a filmen, és az egész jó érzéssel tölt el, ha rágondolok. Aranyos, igen, ez a jó szó rá.