Várólistára tette 7
Kiemelt értékelések
Kicsit bajban vagyok, mert nincs mihez hasonlítani – észak-koreai filmet eddig csak egy akciós-háborúst láttam, ez meg nem az a műfaj. De mivel jól szórakoztam rajta és tulajdonképpen tetszett is = 10☆
:DDD A szomszéd fűje mindig zöldebb – és ez bizony így van Észak-Koreában is. Az egyik asszony azon panaszkodik, hogy a munka miatt elhanyagolja a férj a családot, mindig csak a Párt meg a Vasmű – a szomszédja meg éppen azon sír, hogy az ő férje meg nem dolgozik eleget, túl sokat van otthon és így cserben hagyja a Hazát és a Nagy Vezért…
Aranyosak voltak a házban lakó asszonyok :DDD Pletykálkodtak, meg beleszóltak mindenbe – és mindig riadtan aggódva összegyűltek annak a szomszédnak a ajtaja előtt, ahol éppen veszekedés folyt… és próbáltak segíteni: megetették a férjet, elhozták a gyereket a suliból, kitakarítottak.
A dalok kellemesen fülbemászóak voltak, nálunk kb az 50/60-as években írtak ilyeneket – és hiába a romantikus dallamvezetés, a szövegük mindig a hazaszeretetről, meg a párthűségről szólt. Ha nem tudom, hogy ’96-os film, simán besoroltam volna a 60-as évekre, a zene és a látványvilág teljesen olyan hangulatba ringatott.
Ha eltekintünk a tömény ideológiától, meg hogy kb 20 percenként szózatot hallunk a Nagy Vezér önfeláldozó hűségéről és a Párt önzetlen szeretetéről – akkor ez egy jó kis film, és a mondanivalója is a helyén való: meg kell tanulnunk szeretni azt, ami a miénk, és ne a szomszéd jobbnak látszó(!) életére vágyakozzunk keseregve.
