Két lányával él William Parrish, a dúsgazdag, New York-i üzletember. A hatvanötödik születésnapja alkalmából a nagyobbik lánya hatalmas partit szervez. Ám előtte Parrish rosszul lesz, megérinti a halál szele. Hamarosan megnyerő modorú, jó képű fiatalember állít be a házába. Joe Black a Halál… [tovább]
Ha eljön Joe Black (1998) 421★
Képek 6
Szereposztás
Kedvencelte 103
Várólistára tette 177
Kiemelt értékelések
Tudatfolyam regény filmtekercsre írva – sok-sok elbújtatott életszeretet a nyomasztó hangulatba csavarva.
Ez a film mindig szétszed, és újra összerak, felépít, belelök az életbe. Mondják, hogy van idő, ó, de sok idő az elmúlásig, de ez ordas nagy hazugság. A boldogság az apróságokban rejlik, egy kanálról lenyalt mogyoróvajon át az önzetlen szerelemig, kicsi dolgokból kinőtt határtalanság: élet. És az elmúlásnál a számadás; az pedig nagyon nem mindegy, hogy miként ér véget. Ott már nincs alku, sem ajándék percek, ez csak film; a vászon előtt viszont az élet van.
Erős film, gyönyörű és fájdalmas, mégis pozitív hangulattal zár a végén, megerősítéssel és életszeretettel; azt hiszem, ennél nagyobb erőt nem adhat 3 órába zárt digitális képanyag.
Hogy ez is több, mint 20 éves már.. Igazi idealista, szép üzenetű film a halál elfogadásáról és a szerelemről.
Nagyon erős film, nagyon elgondolkodtató mondanivalóval a boldogságról és a halálról. Annyira eltud gondolkodtatni ez a film, még mind a mai napig.
A színészi gárda nagyszerűen összeválogatott, és nagyon jól is játszották a karakterüket.
Anthony Hopkins-t külön ki is emelném. Brad Pitt meg milyen tejfeles szájú volt még itt.
Említést érdemel a film zenéje is, nagyon illik hozzá.
Unalmas, vontatott, hatásvadász, a végén a tűzijátéknál azt hittem hányótál kell…. Arról nem is beszélve, hogy 3 órában forgattak le egy olyan sztorit, ami simán belefért volna 90percbe. Rabolják itt az időmet!! :)
Érdekes, új perspektívákat mutat a halálról, de megmaradt a melodráma keretei között, amit nagyon sajnáltam.
Ez a film hatalmas kedvencem Brad Pittől, a történet nyomasztó, de gyönyörű és persze nagyon eredeti volt abban a időben, amikor kijött. Felejthetetlen alakítások, Anthony Hopkins is isteni természetesen, és a romantikus szál is szép, nem elcsépelt. Mindenkinek ajánlom, aki még nem látta, igazi klasszikus.
Remek egy film, érdekes és figyelem keltő történettel és tehetséges színészi gárdával, akik oda tettek apait-anyait, hogy ez a film tökéletesre sikeredjen. Én amúgy soha nem voltam az a csorgatom a nyálam a fiatal Brad Pitt után, igaz jóképű, de nekem mégis az alakítása fogott meg. Ezzel az egész hogyan is élte meg a halál az emberi életet. A mogyoróvajas jelenet a csúcs!
Egyetlen gondom volt, amiért lehet hogy néhányan azt hiszik, hogy csak féltékenységből írom, de a romantikus szál felesleges volt. Ez az egész a halál szerelmes lesz, méghozzá a „következő páciense” lányába szeret bele, tipikus klisés szál.
Régóta meg akartam nézni és most egy kihívás által ösztönözve meg is néztem. Jobbat vártam. Persze, mivel Brad Pitt játssza a főszerepet(nem is akárhogy) nem volt(nem is lehetett) rossz film és gondolom akkor(vagyis még a XX. században :P) új volt ez a téma, ezért olyan nagy szám ez a film. Nem lett a kedvencem, de messze nem a legrosszabb film, amihez „szerencsém” volt :D
Jaj de szépséges volt ebben a filmben Brad Pitt:) Na de nem ez a lényeg, nagyon tetszett a történet, jók voltak a színészek, és még a végét sem rontották el.
Népszerű idézetek
Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervis táncot. Légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott. (…) A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Légy fülig szerelmes, olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza. (…) Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél.
– Elveszed, amit akarsz, mert örömet okoz. Ez nem szerelem… valami céltalan lelkesedés, amit ki akarsz elégíteni. Távol attól, ami számít.
– Mi számít?
– A bizalom, a felelősség, vállalni a döntéseid terheit egy életen át. Méltó lenni hozzájuk, és főképpen nem bántani szerelmed tárgyát.
William Parrish: Nehéz ezt itthagyni, igaz?
Joe Black: Nagyon nehéz.
William Parrish: Ez az élet, mit is mondhatnék…
William Parrish: Mind együtt vagyunk – újra – egy éjszakára. Szakítok a hagyománnyal, és elmondom a kívánságomat. Éljetek oly boldogan, ahogyan én. Egy reggel ébredjetek úgy, hogy „nem kívánhatok többet.”