Az angliai Lampionban krikett meccset játszanak a helyi pszichiátriai intézet betegei és dolgozói. Megfigyelőként Robert Graves, az író, is részt vesz a mérkőzésen. Az egyik beteg, Crossley, elhatározza, hogy elmeséli neki nem mindennapi élettörténetét. Felidézi azt a tizennyolc évet, amit az… [tovább]
Gyilkos kiáltás (1978) 7★
Szereposztás
Rendező
Operatőr
Zeneszerző
Gyártó
Recorded Picture Company (RPC)
The Rank Organisation
Jeremy Thomas Productions
Várólistára tette 5
Kiemelt értékelések
TLD
Szürrealista etnográfus-horror a hetvenes évekből, amelyben nehéz eldönteni, hány álom van az álomban, és hogy amúgy kinek az álmát nézzük éppen (az Eredet csapata elveszne benne, az biztos).
Az egyik szereplőjének van egy stúdiója otthon, ahol furábbnál furább hangokat állít elő. Mellesleg van a szobájában egy szürrealista festmény, ez a szépséges darab: https://www.francis-bacon.com/artworks/paintings/paraly… A szereplő által generált hangok vibrálása egy ponton életre kelti a festményt, és a kép is elkezd mozogni (később a figura a jelenetek egymásba csúsztatása miatt „összemosódik” egy kutyával meg egy nővel), jelezve, hogy nem egy passzív alkotást nézünk és értelmezünk, megvan annak a maga törvénye.
A film technikai és narratív csúcspontja a gyilkos kiáltás (ez talán nem lep meg minket ilyen cím mellett), ami két férfi rivalizálásának eredménye. Arról szól a verseny, ki állít elő autentikusabb és hatásosabb hangot. Modern technika és mesterségesség vs. bennszülött mágia és autentikusság. Hiába bennszülött varázslat eredménye a nagy kiáltás, mégsem hangzik egy pillanatig sem autentikusabbnak, mint a stúdióban előállított hangok – a rendezés elkerüli a hitelesen feltámasztható/megidézhető ősi vs. mesterséges új képzetét. spoiler
A krikettmérkőzés a pszichiátrián egy további keret a történethez. Fehérbe öltözött betegek játsszák, akik nem tudják teljesen uralni a terepet, hiszen lépten-nyomon megzavarja őket valami (a random nézők, egy odapottyantott állatürülék, egy „mágus” varázslata), szóval megszokott dolgot nézünk szokatlan közegbe helyezve, ami kényelmetlenség érzetét kelti spoiler.
A történet „gonosza” rendkívül összetett figura, minden horrortrópust elkerül: egyszerre halott és élő, civilizált és barbár, tudós és varázsló, bennszülött és angol, fekete és fehér. Fantáziál, de mások fantáziájának is tárgya. Nem is tudjuk eldönteni, mi ő, de kétségkívül jelen van a társadalmunkban. Hiába figyelmeztet, hogy az általa mesélt történet nem biztos, hogy igaz, mégis először realista módon próbáltam nézni, aztán persze a hangok és képek emlékeztetnek rá, hogy megbízhatatlan a mesélő (lépten-nyomon kiborul, eltörik, leesik valami).
Nagyon tartalmas film izgalmas hanghatásokkal és képekkel, az ilyesmire lenne való a horror.
